Az Egyesült Államok gazdasága mára lényegesen átalakult. Aki nem hiszi, vegye csak szemügyre a meglepően enyhe 2001-es recessziót – ha ugyan valóban az volt. Az a rugalmasság, amelyről az amerikai gazdaság tavaly – még az országot a második világháború óta ért legsúlyosabb pszichés megrázkódtatást követően is – tanúbizonyságot tett, minden várakozást felülmúlt. Az Új Gazdaság recessziót mérséklő erői a vártnál gyorsabb fellendülés hajtómotorjai lehetnek.
Az 1990-es évek végét jellemző konjunktúrára persze ne számítsunk. De a még egy hónappal ezelőtt is általános, 2002 első félévére kevesebb mint 1 százalékos növekedést jósoló előrejelzésekkel szemben ma az elemzők egyre magabiztosabban állítják: a gazdaság 3-4 százalékkal is bővülhet. “Kívánni sem lehetne kedvezőbb feltételeket a fellendüléshez” – vélekedik Ian C. Shepherdson, a High Frequency Economics gazdasági szakértője. És valóban, a feldolgozóipartól az építőiparon át a lakossági fogyasztásig szinte az összes januári és februári jelentés meghaladta a várakozásokat, jóllehet a kiskereskedelmi forgalom nem nőtt a várt mértékben. És az első félév, egy jegybanki bennfentes szavával élve, nemcsak “kasszasiker” lehet; a lendület akár hosszabb távon is fenntartható. A növekvő kereslet következtében megugró ipari termelés új munkahelyeket teremt és a későbbiekben elkölthető többletjövedelmet hoz létre.
A NÖVEKEDÉS KULCSA. A legnagyobb meglepetés talán az, hogy a lendület, úgy tűnik, a recesszió által drámaian sújtott vállalati nyereségeket és tőkebefektetéseket is a vártnál gyorsabb növekedési pályára állítja. Ez a kulcsa annak, hogy a konjunktúra a második félévre se fulladjon ki – a technológiai, termelékenységi és világpiaci változások új, strukturális hatásai pedig további lökést adhatnak a gazdaságnak. A gyorsabb tempó a munkanélküliség idei növekedését is visszafogja. E folyamatok jótékony hatásai pedig már külföldön is jelentkeznek: az amerikai konjunktúra Európát és Délkelet-Ázsiát is maga után húzza.
Az optimista várakozásokat egyelőre leginkább közgazdász körökben osztják, a cégvezetők közül sokan még várnak a pezsgőbontással. Barry W. Perry, az Engelhard elnök-vezérigazgatója szerint a statisztikai mutatók talán valóban fellendülésre utalnak, a mindennapi élet jelzései azonban ezt nem igazolják vissza. Ezt James E. Glassman, a J.P. Morgan Chase gazdasági elemzője nem találja meglepőnek. “A gyakorlatban ez még nem igazán érződik – állítja -, de nekünk, közgazdászoknak az adatok üzenete egyértelmű: kérjük a biztonsági öveket bekapcsolni!”
A vállalatvezetők óvatossága persze nagyon is indokolt. A biztató folyamatok több ponton is elbukhatnak – legelső helyen azon, ha kiderül, hogy az első félév csak a második hat hónap kárára képes növekedni. Ha a kereslet túl alacsony, és a vártnál kisebb nyereség nem képes rávenni a vállalatokat, hogy növeljék tőkebefektetéseiket, akkor a készletek feltöltése által gerjesztett növekedés abban a pillanatban, ahogy a vállalatok raktárai ismét megtelnek, kifullad. Az alacsony nyereségmutatók mellett ez a legfőbb gondja Alan Greenspan Fed-elnöknek. További kockázatot jelenthetnek a magas adósságterhek vagy egy váratlan pénzpiaci válság – ezek bármelyike hamar eloszlathatják az optimista reményeket.
Ám lassan már a technológiai részvénypiac összeomlásától és a 18 hónapja csökkenő részvényáraktól megfásult befektetők is kezdenek hinni egy szebb jövőben. Március elsején és 4-én a Dow Jones 480 pontos emelkedése 2000 vége óta a legnagyobb kétnapos növekmény volt. A magához térő gazdaság és a magasabb nyereség reménye, úgy tűnik, végre győzelmet aratott a könyvvizsgálati problémák (Figyelő, 2002/ 11. szám) és a hitelekkel kapcsolatos aggodalmak felett.
Mi több, az amerikai gazdaság jó hírei világszerte kezdik éreztetni hatásukat. Ahogy a globális lassulás, úgy a fellendülés élén is az Egyesült Államok jár. A konjunktúra áldásait elsőként az ország külkereskedelmének 30 százalékát biztosító Kanada és Mexikó söpörhetik majd be. Közvetlenül a nyomukban jár Európa. Németország kivételével az öreg kontinenst elkerülte a recesszió. “A fellendülést alátámasztó bizonyítékok, a vállalatok növekvő optimizmusától a javuló exportteljesítményekig, egyre szaporodnak” – állítja Kevin Gaynor, az UBS Warburg vezető európai gazdasági szakértője. A jelenlegi várakozások szerint a vártnál gyorsabb amerikai növekedés, 3-4 hónapos késéssel, maga után húzza majd Európát is.
Ázsiában már érezhető az amerikai konjunktúra hatása. A tőzsdék Tajvantól Szingapúron át Dél-Koreáig már a legutóbbi, növekedési előrejelzések előtt is emelkedésnek indultak; a befektetők az amerikai fellendülésre számítva egyre magasabb áron jegyzik a részvényeket, elsősorban az elektronikai vállalatok papírjait. Mindez nem egyszerű pénzpiaci spekuláció. Az elmúlt hónapok során jelentős emelkedésnek indultak a számítógépmemória-árak és egyes termékek esetében már a termelés is bővül. “Az első negyedév igen erős” – mondja Charles Kau, a Nanya Technology, Tajvan legnagyobb DRAM memóriamodulokat gyártó vállalatának elnökhelyettese. A tajvani központú, a világ számos pontján gyárakkal rendelkező, írható CD-lemezeket előállító CMC Magnetics kapacitáskihasználtsága az egy évvel ezelőtti 40 százalékról 100 százalékra ugrott.
A cégek 2001-ben drámaian megnyirbálták készleteiket; ez több mint 1 százalékkal csökkentette a GDP növekedését. A vállalatoknak a kereslet kielégítésére most fel kell futtatniuk a termelést. A kulcskérdés az: a kereslet elég gyorsan bővül-e majd ahhoz, hogy a megrendelések a készletek feltöltése után se essenek vissza.
KETTŐS HATÁS. Vajon mi lehet e váratlan fellendülés forrása? A válasz egyszerre tartalmaz ciklikus és strukturális elemeket. A ciklikus rész az első félév növekedésében nagy szerepet játszó raktárkészletekkel kezdődik. A vállalatok 2001-ben drámaian megnyirbálták készleteiket; ez összességében több mint 1 százalékponttal csökkentette a GDP növekedését. A készletek elapadása széles körű volt, a technológiai szektort azonban különösen sújtotta. A hálózatépítő Cisco Systems készletei hét negyedéve nem voltak ilyen alacsonyak, 60 százalékkal állnak az egy évvel ezelőtti szint alatt. Ugyanez a helyzet a 3Com-nál, melynek raktárkészletei 57 százalékkal estek vissza. “A készletek már-már túlságosan is alacsonyak” – állítja Sam Wilson, a Merrill Lynch vezető szakértője.
És valóban, a készletek a gazdaság szinte minden szektorában olyan minimálisak, hogy a vállalatoknak a kereslet kielégítésére most fel kell futtatniuk a termelést. A februári adatok szerint a feldolgozóipar már kezd kilábalni a 2000 vége óta tartó visszaesésből. Mivel a készletek valójában eladatlan termékek, lassabb felélésük a termelés növekedésére utal. Még ha a készletfelszámolás – a széles körű várakozásoknak megfelelően – az év közepére meg is áll, a többlettermelés átlagban mintegy 2,5-2,5 százalékponttal erősítheti az első és a második negyedév gazdasági növekedését. A második félévben pedig, feltéve, hogy a kereslet egyenletesen nő, a vállalatok már akár készleteik újrafeltöltéséhez is hozzáláthatnak. A kulcskérdés az: a kereslet elég gyorsan bővül-e majd ahhoz, hogy a megrendelések a készletek feltöltése után, a második félévben se essenek vissza.
Ami a fogyasztókat illeti, ők a maguk részéről mindent megtesznek a kedvező folyamat fenntartásáért. “A legmeglepőbb a lakossági fogyasztás és a lakásépítések töretlen irama” – mondja William C. Dudley, a Goldman Sachs elemzője. Nézzük például az autógyártást: a januári és februári adatok éves szinten átlagosan 16,1 milliós eladást jeleznek – mindezt úgy, hogy 2001 végén több, nagyvonalú fogyasztás-ösztönző konstrukció is megszűnt. A tavalyi készletcsökkentés közvetlen hatásaként, a masszív eladásoknak köszönhetően felfut a termelés. A Ford Motor március elején bejelentette, hogy a második negyedévben észak-amerikai termelését 4 százalékkal, 1,18 millió járműre tervezi bővíteni. Az autógyártók összességében 4,4 millió jármű megépítésével számolnak 2002-ben, 2,2 százalékkal többel, mint egy évvel korábban.
Feljövőbenn Az Amerikából érkező kedvező hírek mellett egyre inkább terjed azon nézet, miszerint az európai gazdaság is feltámadóban van. Míg azonban az Egyesült Államokban a makroadatok egyértelműen alátámasztják, hogy a gazdaság megindult felfelé, addig az euróövezet a tavalyi év végén érte el a gödör alját, és még csak halvány jelek mutatják, hogy talán túljutott a nehezén.
A magyar gazdaságot elsősorban az uniós tagállamok, ezen belül is Németország teljesítménye határozza meg, így az Újvilág csak közvetve hat régiónkra. Bár nálunk recesszióról nem beszélhetünk, a világszintű lassulás hazánkat sem hagyta érintetlenül: a 2000. I. negyedévi 6,6 százalékos GDP-ütem 2002. IV. negyedévére 3,3 százalékra mérséklődött. Valószínűsíthető, hogy az Európai Unióban beinduló konjunktúra nyomán Magyarországon is újabb lendületet kap majd a gazdaság.
A tavalyi első félévben 4,2 százalékkal, míg a másodikban valamivel kisebb mértékben bővült a hazai GDP; éves szinten 3,8 százalékos volt a növekedés. Az Ecostat szerint a gazdaság dinamizálódására csak az év második felétől lehet számítani (a cégek 2001 utolsó negyedévében még nem számítottak jelentős növekedésére, miután a konjunktúra-index a harmadik negyedéves 49,0-ről 47,3-ra csökkent). Összességében így is az előző évinél csekélyebb mértékű növekedés valószínű.
A GKI szerint az idén az év első negyedében az ipari termelés és az export stagnálására lehet számítani, míg a belső fogyasztás – a dinamikusan növekvő lakossági jövedelmek és a mérséklődő infláció következtében – jelentősen nőhet. A második félévben lassan megindulhat a fellendülés, és gyorsulhat a beruházások növekedési üteme is.
A CIB Bank Rt. elemzője, Detrekői László szerint hazánk teljesítményét – más bizalmi mutatók hiányában – az ipari termeléssel lehet jól előre jelezni, ami a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint tavaly 4,1 százalékos volt, szemben az egy évvel korábbi 18,1 százalékkal. Detrekői úgy véli, hazánk gazdasága a második, harmadik negyedévben indulhat erőteljesebb növekedésnek – akkor, ha a nemzetközi gazdaság fellendülése tartósnak mutatkozik.
R. KOVÁCS DÁNIEL
KÖLTEKEZŐ HAJLAM. A vásárlók azonban nemcsak négykerekű barátaikra költenek: háztartási cikkekre sem sajnálják a pénzt. A fehéráru-gyártó Whirpool a legdinamikusabb növekedést az igényesebb termékek, így például a 2,5 ezer dolláros kiskereskedelmi árú mosó- és szárítógép egységek forgalmában tapasztalja. A Benton Harbor jelentése szerint az eladások 10 százalékkal meghaladják a 2001-es szintet, és első negyedéves bevételük akár 20 százalékkal is felülmúlhatja a tavalyi 88,3 millió dollárt. A Pier 1 Imports is felfelé módosította előrejelzését a várható profitra. A bútorokat és lakberendezési cikkeket forgalmazó cég a március 2-ával véget ért negyedik negyedév bevételi terveit az azt megelőző két hónap során háromszor korrigálta felfelé. Forgalmuk 2002-ben várhatóan 10 százalékkal növekszik. Ahogy a cég elnök-vezérigazgatója, Marvin J. Girouard fogalmaz: “olyan optimista vagyok, hogy az már-már ijesztő. Minden jel a növekedésre utal.”
Az amerikaiak pedig egyre csak vásárolnak, mert elköltenivalójuk még mindig bőségesen akad. A munkaerőpiac gyengélkedése ugyan azzal jár, hogy 2002-ben a jövedelmek növekedése lelassul, ezzel párhuzamosan várhatóan az infláció is csökken. Következésképpen a dolgozók jövedelme továbbra is egészséges ütemben nőhet. Az így még robusztusabbá váló vásárlóerő a lakossági fogyasztás mérsékelt, de folyamatos emelkedését eredményezi 2002-ben. Jóllehet az elmúlt években a vásárlók hitelkártya-adósságai összességében számottevően emelkedtek, a háztartások mérlegeinek vagyoni oldala is szépen gyarapodott. Az otthonok növekvő értéke ellensúlyozza a részvénypiaci veszteségeket, melyek leginkább a magasabb jövedelműeket sújtották.
Bármennyire is biztató a jövő szempontjából a ciklikus növekedés, rövid távon fontosabbak a technológiai fejlődésben, a hatékonyság új formáiban és az egymáshoz egyre szorosabban kapcsolódó globális piacokban gyökerező strukturális változások.
Az Új Gazdaság élő cáfolata a régi közhelynek, mely szerint az enyhe recessziót enyhe fellendülés követi. A közkeletű érvelés szerint a meredek recesszió megtisztítja a gazdaságot az olyan egyensúlytalanságoktól, mint amilyenek a feleslegesen magas raktárkészletek vagy az eladósodottság. Egyben felduzzasztja a fogyasztói keresletet, mely a gazdaság növekedésével felszabadul. Ezen erők hiányában – állítja az elmélet – a fellendülés nem kapja meg a szükséges kezdeti lökést.
A megszokott érvrendszer azonban az új idők próbáját egyelőre, nem állja ki. Elsősorban azért, mert az amerikai gazdaságban a recesszió ellenére is elképesztő tempóban nő a termelékenység. A kereskedelmi tárca a korábbi 0,2 százalékról 1,4 százalékra módosította a tavalyi negyedik negyedév gazdasági növekedését. Ez azt jelenti, hogy a termelékenység az előző negyedévben éves szinten mintegy 5 százalékkal nőtt – jóval gyorsabban a korábban jelzett, már önmagában is döbbenetes 3,5 százaléknál. A felfutó termelés mellett pedig az első negyedévben a termelékenység további egészséges növekedése várható. 2001 márciusa óta a termelékenység évi 2,7 százalékkal emelkedett. Ez figyelemre méltó adat, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt ötven év visszaesései során ugyanezen szám átlagosan 0,6 százalékos romlást mutatott.
A magas termelékenység a növekedés fenntartásának elsődleges motorja. A vállalatok haszonrése áremelések nélkül is bővül, a dolgozók pedig magasabb bérekhez juthatnak. Mindezen túl, a jegybank szerepét betöltő Fed továbbra is alacsonyan tarthatja a kamatokat – anélkül, hogy a tartós fellendülés inflációgerjesztő hatásától kellene tartania.
NAGYOBB HASZONRÉS. Nem kevésbé fontos, hogy a termelékenység jelenlegi növekedése, rugalmas munkaerővel kombinálva, még nagyobb haszonrést produkálhat. A vállalatok egyelőre a változó mértékű juttatások (részvényopciók, prémiumok) növekedésének visszatartásával, illetve a meghatározott időre felvett alkalmazottak elbocsátásával tartják kézben a munkaerő-költségeket. Noha ezen, “alkalmilag” foglalkoztatott kör jövedelme csak a bérkifizetések 2 százalékát teszi ki, a múlt év márciusa óta – a jelen üzleti ciklus új jelenségeként – az összes elbocsátottak 30 százaléka közülük került ki.
A vállalatok a negyedik negyedévben jelentősen lefaragták az egy termékegységre jutó munkaerő-költséget, s az idei első negyedévben további csökkenés várható. 2002 hátralevő részében a termelékenység növekedése annyira lenyomja az egységnyi termékköltséget, hogy még az árak és a bevételek kismértékű növekedése is azonnal profitként jelentkezik. “A nyereség nagyon megugorhat” – vélekedik James E. Glassman, a Morgan elemzője.
Az amerikai munkaerőpiac evolúciója az Egyesült Államok gazdaságában lejátszódott egyik legfontosabb strukturális változás. A részfoglalkoztatás térnyerése és a változó bérek elterjedése az amerikai munkaerőt minden korábbinál rugalmasabbá tette. A vállalkozások képesek gyorsan alkalmazkodni a kereslet változásaihoz, miközben megkímélhetik főmunkaidős állásaikat és fenntarthatják a háztartások jövedelmének növekedését.
Ezek az új jelenségek megkérdőjelezik az üzleti ciklusok közkedvelt dogmáját. Az eszközráfordítások tavalyi rekordméretű csökkenésének, valamint a készletek példa nélkül álló leapadásának a széles körű elbocsátások, a zuhanó jövedelmek és a súlyos recesszió lavináját kellett volna beindítaniuk. De nem így történt. Igaz, az elbocsátások megkezdődtek, de a decemberi 5,8 százalékos munkanélküliségi ráta jóval alatta maradt a korábbi recessziók hasonló csúcsainak, így például az 1981-82-es válság 10,8 százalékos mutatójának. Mi több, egy magas termelékenységű gazdaságban a termelés és a háztartások reáljövedelme akkor is emelkedhet, ha a foglalkoztatás csökken.
A szokásos óvatossággal ugyan, de megerősítette derűlátását az amerikai gazdaság teljesítményével kapcsolatban a Fed elnöke is. Alan Greenspan a múlt héten azt mondta: “A gazdaságot az utóbbi egy évben lassító tényezők közül néhány már kezd elenyészni, és megkezdődött az élénkülés”.
GYORSABB REFLEXEK. Az üzleti ciklus egy másik új vonása, hogy felgyorsultak a vállalatok és a döntéshozók reflexei. Az információs technológia valós idejű adatokkal látja el a cégeket: a számítógépesített megrendelés- és készlet-nyilvántartó rendszerek segítségével a vállalatvezetők, a kereslet változásának függvényében, egy gombnyomással módosíthatják a termelési határidőket, a műszakokat vagy beruházási költségvetésüket. Ez sokat segített abban, hogy az amerikai gazdaság gyorsan reagáljon a visszaesésre. A jövőben pedig ahhoz járul hozzá, hogy a fellendülés még gyorsabb legyen.
A készletingadozások persze még a legkorszerűbb technológiával sem küszöbölhetőek ki. De a valós idejű információáramlás gyorsabb és határozottabb reakciót tesz lehetővé. És most pontosan ez következett be. A vállalatok raktárkészleteiket 2001-ben igen gyorsan értékesítették, ennek értéke csak a negyedik negyedévben 120 milliárd dolláros rekordösszeget ért el. Ugyanezek a gyors reflexek a konjunktúrában is jól jönnek. Elio Levy, a Tech Data – egy floridai számítástechnikai hardverforgalmazó cég – elnökhelyettese szerint a kiskereskedők és a gyártók a raktárkészleteikről és eladási adataikról sűrűn tájékoztatják egymást. Következésképpen a kínálat mindkét oldalon pontosabban követi a keresletet.
De nemcsak a vállalatvezetők reakcióideje gyorsult fel.
Stephen Gallagher, a Société Général gazdasági elemzője szerint a gazdaság ellenálló képességéért a babérok nagy része a jegybank gyors reagálású döntéshozóit illeti. Ezúttal ugyanis – a monetáris politika történetében talán először – a Fed még azelőtt vágott bele a kamatcsökkentésbe, hogy a recesszió hivatalosan elkezdődött volna. “Egyetlen központi bank létezik a világon, mely hajlandó ilyen sebességgel reagálni a beérkező adatokra” – állítja Gallagher.
Mindenki reakcióidejét mégsem mérhetjük “internet-időben”. Mi több, a fellendülésre adott reakció talán éppen a technológiai szektorban a legtétovább. A növekedés itt a legproblematikusabb. A kapacitásfelesleg, az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt, csak lassan csökken. A tőkekiadások így csupán mérsékelten emelkednek, és a jelentős tőkeberuházások hiánya – sokak szerint – az elsőnél jóval gyengébb második félévet eredményez. De a jelek még ebben a szektorban is arra utalnak, hogy a kapacitástöbblet nem akkora gát, mint attól korábban tartottak. A technológiai szektor gyártóinak számítógép-, periféria-, kommunikációs eszköz- és félvezető-megrendelései januárban már a negyedik egymást követő hónapban emelkedtek.
A technológiai szektor növekvő súlya azt jelzi, hogy többről van szó, mint közönséges tőkeberuházási ciklusról. Kiadásaik növelésével a vállalatok általában mindaddig várnak, amíg bizonyítottnak nem látják a konjunktúrát és biztosak nem lehetnek abban, hogy a várható kereslet okán valóban érdemes bővíteni termelési kapacitásukat. Ezúttal azonban a vállalatok technológiai beruházásainak elsődleges célja nem annyira a kapacitás növelése, mint inkább a termelékenység fokozása, a költségek lefaragása és a korábbi haszonrés visszaállítása. A Egyesült Államok gyáriparos-szövetsége, a National Association of Manufacturers (NAM) egy közelmúltban, a vállalatok terveiről készült felmérése alapján a tagok a tőkeberuházások bővítését tervezik. A NAM szerint a második félév kilátásai biztatók: a vállalatok 25 százaléka 5 százaléknál is többel tervezi növelni ebbéli kiadásait, s további 54 százalék is készül (ennél kisebb mértékű) bővítésre.
FELÚJÍTÁSI CIKLUS. A technológiai berendezések – ma már az új eszközberuházásokra fordított minden két dollárból közel egyet erre költenek – hasznos élettartama sokkalta alacsonyabb, mint mondjuk egy fröccsöntő gépé, egy turbináé vagy egy kamioné. “A jelenleg használatban lévő technológiai eszközök csupán 5 százaléka nevezhető csúcstechnológiának” – állítja James C. Morgan, a mikrochip-gyártás egyik domináns eszközbeszállító cége, az Applied Materials elnök-vezérigazgatója. “Vagyis egy jelentős felújítási ciklus küszöbén állunk” – teszi hozzá. A gazdasági és pénzügyi feltételek kedvező kombinációja esetén ez a beruházási hullám a második félévben már elkezdődhet.
Az 1990-es évek végének technológiai válságában megpörkölődött vállalati vezetők és nem egy befektető erős fenntartásokkal fogadja a felvázolt “szebb jövő” képét. Valamit azonban megtanultunk az elmúlt évek során: az amerikai gazdaságot javuló hatékonysága, rugalmassága és gyors reflexei meglepő ellenálló képességgel ruházták fel. Az Új Gazdaság már többször megmutatta, hogy betartja ígéreteit. Meglehet az idei év ennek újabb bizonyítéka lesz.
