Csúcs csúcsot követett a múlt hét végén a katalán fővárosban, ahol szinte egy időben rendezték az Európai Unió (EU) állam- és kormányfőinek találkozóját, valamint a két legnagyobb spanyol futballklub, a helyi Barca és az ősi rivális Real Madrid rangadóját. Barcelonában szintén a hét végén zajlott le a résztvevők számát tekintve minden eddigi rekordot megdöntő globalizáció-ellenes tüntetés is.
Megvan az agráralku fele Az uniós tagság várható időpontja, 2004. január elseje után 3 évvel a legélesebb szemű brüszszeli ellenőr sem találhat majd hibát a magyar vágóhidak színvonalában, amelyeknek addigra egytől-egyig meg kell felelniük a közösségi normáknak. Ez az egyik legfontosabb eleme annak az alkunak, amelyet a héten ütnek nyélbe Brüsszelben az Európai Unió és Magyarország főtárgyalói a növény- és állategészségügy témakörében. A formailag a mezőgazdasági fejezet keretében tárgyalt terület három részből, az élelmiszer-biztonságból, a haszonállatok tartási körülményeiről szóló előírásokból és a közegészségügyből áll – az utóbbihoz tartoznak a vágóhidak és a daraboló üzemek is.
Az EU már a tárgyalások korai szakaszában világossá tette, hogy a bővítés semmilyen körülmények között nem ronthatja az élelmiszer-biztonság jelenlegi színvonalát. A kergemarhakór és a dioxin-ügy óta Brüsszel kifejezetten “allergiás” az élelmiszer-minőségre, így hallani sem akart a szigorú higiéniai előírások megkerüléséről. Ugyanakkor késznek mutatkozott arra, hogy korlátozott számú húsfeldolgozó üzemnek behatárolt időre haladékot adjon a közösségben előírt normák bevezetésére. Miközben a szóban forgó létesítményeknek is ugyanúgy tiszteletben kell tartaniuk az élelmiszer-higiéniai előírásokat, az üzemi és munkafeltételek kialakításánál átmenetileg kevésbé szigorú követelményeket támasztanak velük szemben. Nem kérik majd számon tőlük például az elkülönített helyiségek számát és a falfesték minőségét, amire egyébként külön szabályok érvényesek.
Magyarországon összesen 44 nagy kapacitásúnak nevezett vágóhíd élvezheti majd az átmenet előnyeit. Ez a teljes mezőny 9 százaléka, s körülbelül a fele a kormány által igényeltnek. A kis kapacitásúnak minősülő üzemekre vonatkozó előírások meglehetősen liberálisak az unióban, így ezek esetében nem volt szükség külön könnyítést kérni. Az átmeneti időszak 2006 végén jár le, addigra az említett 44 vágóhíd közül az utolsónak is mindenben meg kell felelnie a közösség kényes igényeinek. A türelmi időszak alatt viszont kizárólag a hazai piacra termelhetnek, és az ilyen létesítményekből kikerülő termékeket speciális címkével kell ellátni. Az exportlehetőségtől való elesés szakértők szerint számos tagjelöltet visszatartott attól, hogy túlzottan sok vágóhíd vagy tejüzem számára kérjenek különleges bánásmódot.
Az egyes üzemek testre szabott program alapján érik majd el az előírt szintet. Lesznek köztük olyanok, amelyek már 2004-ben teljesen felzárkóznak, míg mások csak 2007-től lesznek képesek teljesíteni a követelményeket. A magyar kormánynak minden évben részletes jelentést kell majd készítenie a felkészülés állásáról. A témában otthonosan mozgó brüsszeli források szerint a kivételezett helyzetet élvező 44 vágóhíd közül jó néhány valószínűleg nem fogja megérni az átmeneti időszak végét, előbb el fog vérezni az élesedő piaci versenyben. A legutóbbi 3 évben körülbelül a felére csökkent a vágóhidak száma, de szakértők szerint még így is több van belőlük, mint amennyit a hazai piac elbír.
A tagságra pályázó országok többsége az állatok tartásának körülményeire vonatkozó követelmények teljesítése alól is haladékot kért, hogy termelői és üzemei időt nyerjenek a szükséges beruházásokhoz. Az EU az állattartásnál ugyancsak nem mérte nagy kanállal a hosszú átmeneti időszakokat, mert a tagállamok között ebben a tekintetben meglévő különbségek egyenlőtlen versenyfeltételeket okozhatnak, s ilyen formán kedvezőtlenül befolyásolják az egységes belső piac működését. Budapest eredetileg három területen szeretett volna engedményt kicsikarni az uniótól, de végül csak a tojótyúkok számára kötelezően előírt hely nagyságánál fogadták el a kérésünket. A tartási feltételeknek 2009 végéig kell összhangba kerülniük a közösség normáival.
A másik két kérés a borjakra és a sertésekre vonatkozott, de a kormány mindkettőt visszavonta. A borjak esetében az unió még soha senkivel nem volt hajlandó kivételt tenni, s ehhez most is tartotta magát. Mivel a könnyítés állítólag csak a hazai sertésállomány 1-2 százalékát érintette volna, ehhez sem volt értelme a végletekig ragaszkodni – vélekednek semleges megfigyelők.
Bizottsági források nem hagynak sok kétséget afelől, hogy a növény- és állategészségügy terén született megoldások nagy valószínűséggel a többi tagjelölt számára is mintául szolgálnak majd. Magyarország pedig az agrárfejezet felének ideiglenes “lezárása” után most már a mezőgazdaság legfontosabb kérdéseire – a termelési kvótákra, a piaci intervencióra és a közvetlen kifizetésekre – koncentrálhat.
A “Titánok harcában” egyik küzdőtéren sem hirdettek győztest: a focimeccsen igazságos döntetlen született, és ezúttal a tüntetők sem dúlták fel nagyon az EU-csúcsnak otthont adó város központját. Több kilométerrel odébb, a tengerparti nagyváros legszigorúbban őrzött pontján is elmaradt a nagy dráma. Az unió 15 tagállamának vezetői azzal a szent meggyőződéssel álltak fel a tárgyalóasztaltól, hogy sikerült sínre tenniük az utóbbi időben kisiklani látszó gazdasági reformokat.
KOMPROMISSZUM. Az Európai Tanács Barcelonában lényegében egyetlen kérdésben ért el áttörést: az energiapiaci liberalizáció hosszú ideje vajúdó vitájában. A piacnyitással szemben zsigeri bizalmatlanságot tápláló Franciaország hosszas győzködés után belement abba, hogy 2004-ben a háztartások kivételével a villamosáram- és a gázszolgáltatást teljesen liberalizálják az EU-ban. Bár az Európai Bizottság – a tizenötök vezetőinek két évvel ezelőtti lisszaboni megállapodására hivatkozva – 2005-ben már a lakossági fogyasztók számára is biztosítani szerette volna a szolgáltatók szabad megválasztásának jogát, erre Párizs ellenállása miatt még további néhány évig várni kell majd. Az állam- és kormányfők most csak arról határoztak, hogy legkésőbb jövő tavaszig döntenek az immár a teljes piacot átfogó szabad verseny bevezetésének időpontjáról.
Az áram- és gázpiac mintegy 60 százalékának megnyitásáról kötött alku így sem lebecsülendő, s azoknak a sikerét tükrözi, akik a deregulációt és a piacnyitást tekintik a legcélravezetőbb eszköznek a versenyképesség javításában és új munkahelyek teremtésében. A két iskola – a brit miniszterelnök Tony Blair által fémjelzett piachívők, illetve az ellenőrzött nyitás mellett síkra szálló francia vezetők – közötti filozófiai különbségek kezdetek óta végigkísérik az EU átfogó gazdasági megújulására a tizenötök által két éve Lisszabonban meghirdetett folyamatot. Az unió két éve azt a voluntaristának tűnő és sokak által megmosolygott célt tűzte maga elé, hogy 2010-re versenyképességben maga mögé utasítja az Egyesült Államokat.
A tizenötök ennek a célnak az elérésére egy “kemény és puha” jogszabályok egyvelegéből álló csomagot fogadtak el Liszszabonban, amelynek aprópénzre váltása azóta meglehetősen vontatottan haladt. Miközben több területen, így a távközlésben és az értékpapír-piaci szabályozásban, az úgynevezett Lámfalussy-tervben (Figyelő, 2002/11. szám) sikerült látványosan előrenyomulni. Más kulcskérdésekben – az energia- és a közlekedési piac liberalizálása, közösségi szabadalom elfogadása vagy az Egyesült Államoktól független Galileo műholdas navigációs rendszer létrehozása ügyében – eddig helyben topogott az unió. A megtorpanás jeleként egy évvel ezelőtt Stockholmban Franciaország és Németország ellenállása miatt nem sikerült áttörést elérni az energiapiacok gyorsított ütemű megnyitásában. Az idén azonban sok szempontból változott a helyzet, és a gazdasági környezet kedvezőtlenebbé válása arra inti a tagállamokat, hogy mozgásba kell hozni a reformok gépezetét. Elsősorban a strukturális – munkaerő-piaci, nyugdíj- és egészségügyi – reformok nem tűrnek halasztást.
Barcelonában ezért is nehezedett rendkívüli nyomás a tagállamokra, hogy tetteiket a szavaikkal összhangba hozva megállapodjanak az energiapiac gyorsított ütemű liberalizálásáról. A tizenötök emellett arról is egyetértésre jutottak, hogy 2010-ig a GDP 3 százalékát fordítják majd kutatásra és innovációra. Igaz, a források kétharmadának előteremtését a magánszektortól várják. Úgy tűnik, Barcelonában a Galileo műholdas navigációs rendszer létrehozása elől is elhárultak a politikai akadályok, miután Nagy-Britannia és Hollandia feladta fenntartásait. A francia elnökválasztás jegyében kampányoló Jacques Chirac és Lionel Jospin kedvében járva, na meg a tiltakozások hatására, a csúcson végül is az előzetesen tervezettnél nagyobb figyelmet szenteltek a szociális kérdéseknek. Célként tűzték ki, hogy 8 év múlva a mostani 58-ról 65 évre tolják ki a tényleges nyugdíjkorhatárt, a jelenleginél hosszabb aktív életre biztatva az unió polgárait.
VENDÉGSÉGBEN. A barcelonai EU-csúcs egyik innovációja volt a jövendőbeli tagok vezetőinek meghívása, akik először vettek részt az Európai Tanács egyik munkaülésén. Az invitálás több volt jelképes gesztusnál, hiszen a pillanatnyilag a felvételi követelmények teljesítésével küszködő tagjelölteknek menet közben már a sokkal nehezebben elérhető lisszaboni célokhoz is alkalmazkodniuk kell. Miközben az előcsatlakozási folyamat tétje az unió versenyképességének elsajátítása, a mostani tagjelölteknek belépésüket követően már az EU globális szinten való versenyképességéhez is hozzá kell majd járulniuk. Fogadkozásokban nem volt hiány Barcelonában, de a jelölteknek ugyancsak fel kell kötniük a gatyájukat, ha nem akarnak hasonló szavahihetőségi válsággal szembenézni, mint a jelenlegi tagok.
