A nemzetgazdasági miniszter úr által a 2010. évi költségvetésre vonatkozóan említett 500-700 milliárd forintos lyuk, viszonyítási alapja ismeretlen, mivel a kormány megalakulása óta nem tett közzé (az államháztartási törvény előírásával ellentétesen még a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatban sem) részletes becsléseket a 2010. évi költségvetés várható alakulására vonatkozóan. Az a tényfeltáró bizottság, amelyet Varga Mihály államtitkár úr 2010 nyarán vezetett [Jelentés az Ország Állapotáról], ennek az összegnek nem több mint felére becsülte a költségvetés folyó évi többlethiányt, ami szinte megegyezik a Költségvetési Tanács eredeti helyzetértékelésével.
Bár miniszter úr – némileg fordított logikával – a meghozott intézkedések általa becsült bruttó hatásából következtet az eredeti probléma méretére, fel kell hívjam a figyelmet két tényezőre. Egyrészt a 2010 folyamán meghozott, egyenlegjavító intézkedések egy részének tényleges költségvetési hatása érdemben elmarad attól, amit a kormány az egyes intézkedések meghozatalakor hivatalosan várt, másrészt mind az előző, mind a jelenlegi kormány idején – az év közepe óta – születtek olyan döntések, amelyek kedvezőtlenül érintik a költségvetési egyenleget. Példaként említhetjük a távhő áfakulcsának csökkentését, a vagyonadó alkotmánybírósági eltörlését, vagy a társasági nyereségadó kulcsának részleges csökkentését.
Mivel a 2010. év nem ért véget, ezért csak előrejelzések alapján lehet korai kísérletet tenni a 2009 őszi szakértői várakozások értékelésére. A 2009 nyara óta a költségvetésben bekövetkezett változásokat részletes adatokkal mutatja be a csatolt háttéranyag.
A Költségvetési Tanács már 2009 augusztusa óta folyamatosan jelezte, hogy a GDP növekedési üteme magasabb lesz, mint azt a kormány várja. Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a GDP nem minden összetevőjének növekedése jelenti egyben a költségvetési egyenleg javulását is, mivel csak az adóalapok növekedése járul hozzá a költségvetési bevételek növekedéséhez. Az export és a beruházások közvetlenül csak csekély mértékben eredményeznek állami bevételt. Márpedig a GDP-növekedés ténylegesen bekövetkezett szerkezete e tételeket tartalmazta nagyobb arányban, ami igazolta az előrejelzésünket.
Ezen túlmenően mindenki mást megelőzve nevesítettük a 2010. évre tervezett költségvetési egyenleg megvalósíthatóságában rejlő kockázatokat. Az állami vállalatok, az állami garanciák beváltása, az önkormányzatok, a munkaerőpiaccal kapcsolatos kiadások mind abba az irányba mutattak, hogy – figyelembe véve a nem számszerűsített kockázatokat is, mint például az indokolatlanul felülről nyitott tételek, amire közleményeinkben többször felhívtuk az akkori kormány figyelmét – az egyenleg a GDP legalább 1 százalékával is rosszabb lehet annál, mint amit az akkori kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat tartalmazott. A gazdaság és a költségvetés helyzetére vonatkozó információk megjelenésével párhuzamosan rendre frissítettük elemzéseinket. Már 2010 márciusában jeleztük, hogy romlottak a kilátások. Ezt követően intézkedett a kormány a tartalékok, majd egyes kiadások zárolásáról.
Jelenleg a Költségvetési Tanács az egyetlen olyan – a legjobb nemzetközi gyakorlatoknak is megfelelő – magyar intézmény, amely képes a közjó szolgálatában gyorsan és megalapozottan, célzat és részrehajlás nélkül szakértő elemzést adni a gazdasági folyamatok és a parlamenti döntések költségvetési hatásáról.
