Pert vesztett a magyar állam a Ferihegyi repülőtér 2B terminálját felépítő kanadai befektetővel szemben, emiatt a költségvetésnek árfolyamtól függően 17-18 milliárd forint kártérítést és perköltséget kell kifizetnie 30 napon belül a kanadai Airport Development Corporation (ADC) nevű cégnek, amelyet még a Fidesz-kormány tett ki a repülőtérről – írtuk korábbi cikkünkben. Az ADC-t 2001. végén fosztotta meg üzemeltetési jogától az Orbán-kormány, de a történet jóval korábban, még 1994-ben kezdődött, amikor a néhány nappal előbb hivatalba lépő Horn-kormány közlekedési minisztere, Lotz Károly lényegében első hivatalos aktusaként aláírta a szerződést a Ferihegy 2B terminálra kiírt pályázat nyertesével, a kanadai céggel. A 2B terminál felépítésére szóló pályázatot persze még az Antall-Boross-kormány írta ki, és értékelte. A ’90-es évek elején, az Antall-kormány idején a magyar államnak nem voltak mozgósítható forrásai a különböző infrastruktúrális beruházásokra, s az adósságállományt sem kívánták növelni, így magánberuházót kerestek a terminál megvalósítására, ahogy tették ezt az M1, M5 autópályák továbbépítésére is. A pályázatok értékelése még a Boross-kormány idején történt, a szerződéseket a Horn-kormány idején írták alá, az új utasforgalmi épületet pedig az Orbán-kormány akkori közlekedési minisztere, Katona Kálmán adta át.
A beruházásra és üzemeltetésre létrejött FUF Kft.-t 16,76 millió dollár törzstőkével alapította az ADC és az LRI, a tőkét a kanadai fél fizette be. Bankokból álló konzorciumtól 103 millió dollár hitelt vett fel a társaság, amelyet a szerződés szerint abból a bevételből törlesztettek, amelyet az utasforgalmi épületek 12 éves üzemeltetéséből szereznek. Az üzemeltetésből három év telt el, amikor 2001. december végével jogszabályváltozás miatt megszűnt a FUF Kft. terminálüzemeltetési jogosultsága.
Magyar szempontból előnytelen
A visszaállamosított társaság kinevezett elnöke, Gansperger Gyula akkor úgy nyilatkozott, hogy jogszerűen jártak el, hiszen egy 2001. decemberében született törvénymódosítás alapján szűnt meg a tizenkét évre szóló szerződés, amely a Ferihegyi repülőtér üzemeltetésére szólt. A légi közlekedésről szóló törvényt ugyanis úgy módosította a parlament, hogy a Ferihegyi repülőtér üzemeltetését vagy száz százalékban magyar tulajdonú társaságnak kell végeznie, vagy olyannak, amiben a magyar fél meghatározó döntési jogkörrel rendelkezik. A törvénymódosítás alapján 2001. december 20-án megjelent közlekedési miniszteri rendelet pedig egyértelműen a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér Üzemeltető Részvénytársaságot (Budapest Airport) jelölte ki erre a feladatra.
A Budapest Airport elnöke egyébként úgy értékelte akkor, hogy a repülőtér üzemeltetése előnytelen volt a magyar fél számára. A Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóságnak (LRI) hiába volt 66 százalékos tulajdonrésze a FUF Kft.-ben, a szindikátusi szerződés úgy rendelkezett, hogy a kereskedelmi jogok felett jóformán kizárólag a 34 százalékkal bíró ADC diszponált. Így a kisebbségi tulajdonos választotta ki a bérlőket, kötötte velük a szerződést, s állapodott meg a bérleti díjakról is. Az LRI-nek maradt a repülőtér technikai üzemeltetése, a jóval jövedelmezőbb kereskedelmi tevékenységre viszont nem volt befolyása.
Abban ugyan lehetett igaza az Orbán-kormánynak, hogy a repülőtér üzemeltetésére kötött szerződés előnytelen volt a magyar fél számára, de a felbontás lebonyolításának módja megütközést keltett a hazai és külföldi üzleti körökben egyaránt. Decemberben Gansperger Gyula ugyan személyes találkozót kért a kanadai cég képviselőitől a várható lépések ismertetésére, akik azonban nem éltek a lehetőséggel. Michael Huang, az Airport Development Corporation (ADC) társtulajdonosa ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: gyakorlatilag három munkanapjuk lett volna arra, hogy a szerződés felbontásának részleteiről, az elszámolásról és az esetleges kártérítési igényről megállapodjanak.
Tízmilliárdok ide-oda
2002 elején Gansperger Gyula még úgy nyilatkozott, hogy egy esetleges pert a magyar fél biztosan megnyerne, mivel törvényi változás miatt mondták fel a magáncéggel kötött szerződést. 2006. októberére kiderült, hogy tévedett, 18 milliárd forint kártérítést biztosan fizetniük kell a magyar adófizetőknek, s nem kizárt, hogy további perekben is elmarasztaló ítélet születhet. 2002. elején a 120 millió dolláros beruházáson még 90 millió dolláros hitel is „ketyegett”, amit szintén a magyar államnak kellett visszafizetni. A FigyelőNet utánanézett, 2002. januárjában egy dollárért 273 forintot kértek, tehát kamatok nélkül nagyjából 24, 5 milliárd forint kötelezettségnek kellett eleget tenni.
Múlt év végén a Gyurcsány-kormány 75 évre értékesítette a Budapest Airport üzemeltetési jogát, amiért kimagasló összeget, 464,5 milliárd forintot fizetett a brit BAA.
