Az elmúlt napokban az interjú egyeztetése végett többször beszéltünk, de zsúfolt időbeosztása miatt csak este fél nyolc körül jutott erre idő, most pedig reggel 6.40-től lenyomott egy spinning órát… Látszólag jól bírja a terhelést, mi a titka ennek?
Csak úgy lehet, ha az ember tudatosan próbál ellenpontokat találni, amik a napi tizenkét óra feszített munkatempót valahogy ellensúlyozzák. Nekem ez sport és a család. Sajnos este fél nyolc előtt ritkán érek haza, de utána egy-másfél órát vagyok a három és az öt éves kisfiammal és a hétvége a családé. Másrészt pedig a munkában is optimalizálok és erősen priorizálom, hogy mivel foglalkozom és mivel nem. Fontos még a nagyon erős logisztika, hosszú hetekre előre látom a programjaim döntő részét.
Miben tud még kikapcsolódni a sporton és a családon kívül?
Nagyon mást nem csinálok, próbálok a barátaimmal találkozni, de általában ezt is összekötöm a sporttal vagy a családdal. Amit szeretek, bár most aktívan nem űzöm, mert még bonyolultabb logisztikát igényelne, az a foci. Viszont nézni is nagyon élvezem, így elég gyakran járok meccsekre, ami ráadásul általában utazással jár, ami szintén hobbim. Évente két hetet szoktam nyaralni, és akkor tényleg próbálok odafigyelni arra, hogy ne dolgozzak. Azért azt is el kell mondjam, hogy ez maradéktalanul még sosem valósult meg, de fejlődöm benne. Próbálkozom, hogy ne az emailjeimet nézegessem, de körülbelül egy hét, mire eljutok odáig, hogy igazán ki tudjak kapcsolni.
Mit szeret legjobban a munkájában?
A kommunikációt, azt a lüktetést, hogy ennyi emberrel vagyok kapcsolatban, valamint a döntéshelyzeteket. És az is biztos, hogy nagyon jó érzés egy ekkora hajót kormányozni és érezni azt, hogy jó irányba haladunk.
Melyik az a feladatkör, ami a legtávolabb áll öntől?
Vannak olyan időszakok, amikor nagyon összesűrűsödnek a reprezentatív feladatok, az nagyon fárasztó tud lenni. Főleg azért, mert az ember tudja, hogy éppen lehetne máshol, lehetne akár a családjával vagy akár végezhetne produktív munkát is.
Idén Ön lett az Év ifjú bankára. Mi volt az első gondolata, mikor megtudta, hogy ön kapta ezt a díjat?
Talán az, hogy milyen hosszú utat jártam be, hogy honnan indultam és hova érkeztem. Teljesen alulról kezdtem és jártam végig számtalan állomáson a hierarchiát, nagyon sok területtel foglalkoztam és ez így van jól, mert ezen az úton rengeteg mindent tanultam, mind szakmailag, mind pedig mint vezető.
Ön a lakossági üzletágért felelős. Laikusként ez kettős ügynökszerepnek tűnik. Egyrészt azt mondják, hogy a lakosság érdekei a legfontosabbak, másrészt a lakosság pénzéből kell növelni a bank bevételeit.
Az a jó üzlet, ha mindkét fél úgy érzi, hogy jól járt, és fél év múlva is ugyanígy érzi. Hosszútávon nem érdekünk, hogy olyanokra beszéljük rá az ügyfeleinket, amire valójában nincs szükségük, hiszen ezt megtehetjük egyszer, kétszer, de harmadszorra már nem. Az idei évünk arról szólt, hogy hogyan tudjuk az igény alapú értékesítést erősíteni, hogy a tanácsadóink az ügyfeleink valós igényei alapján ajánljanak termékeket. Ez szerintem egyáltalán nem ellentmondásos azzal, hogy az is célunk, hogy növeljük a bank profitját is.
Innen a 12. emeletről nehéz az ügyfeleket meglátni, ide már csak arctalanul, tömegesen, papír formájában érnek föl. Szokott-e személyesen találkozni az ügyfelekkel és problémáikkal?
Egyrészt nagyon sokat járok bankfiókokba, ahol beszélgetek hús-vér ügyfelekkel, másrészt a jelen válságban nincs olyan ember, akinek az ismeretségi körében ne lenne nehézséggel küzdő vagy bajbajutott, nyilván ők is megkerestek engem, hogy mit tanácsolok. Való igaz, hogy nem szabad az ügyfeleket masszaként kezelni, de én egyéni ügyekkel nem foglalkozom, nem férne bele a munkaidőmbe. Viszont mikor általánosságban döntünk arról, hogy milyen lakossági csomagokat csinálunk, akkor ezekből a beszélgetésekből leszűrt tapasztalataimat, benyomásaimat maximálisan figyelembe veszem.
