Először a kormány migrációs stratégiáját előkészítő dokumentum létezését is tagadták, „marhaságnak”, „hazugságnak” nevezték Semjén állításait. Majd elismerték: a tanulmány valóban létezik, de a kormánynak esze ágában sincs fokozni a bevándorlást, sőt éppen hogy veszélyforrásként tekint az Európán kívülről érkezőkre. A kormány tehát nem érvelt, csupán védekezett, és ezzel közvetve elfogadta a KDNP ázsiai hordákat vizionáló értelmezését.
Bár néhol olvasható volt, hogy egymillió migráns befogadása csupán egy demográfiai forgatókönyveket felvázoló elméleti hipotézis része, az „áttelepítési program” szófordulat pedig az uniós szakzsargonban használatos „resettlement policy” kifejezés fordítása (az eredeti korántsem jelent tömeges befogadást), a médiából tájékozódók többsége csupán annyit érzékelhetett: a „titkos” betelepítési terv létezik, és a kormányzati migrációs stratégia része.
Fotó: Szigeti Tamás
HIÁNYZÓ STRATÉGIA. A legnagyobb gond azonban éppen az, hogy – noha a kormány évek óta „dolgozik” rajta – migrációs stratégia nem létezik. (Az utolsó, általánosságokat megfogalmazó vitairatot 2003-ban bocsátották közre.) Ennek hiányában a kormány láthatóan nem tud mit válaszolni a KDNP állításaira, a migrációval kapcsolatos elképzelések pedig szabadon értelmezhetők.
A jelenlegi vita alapján sokaknak úgy tűnhet: a bevándorlás fokozása vagy feltartóztatása kizárólag kormányzati döntés függvénye. Valójában az elmúlt évtizedek migrációs folyamatai világszerte azt mutatják, hogy egy ország bevándorlási politikája legjobb esetben is csak befolyásolni képes a különböző migrációs hullámok következményeit.
A legsúlyosabb következménye azonban annak lehet, hogy a kereszténydemokraták hangsúlyosan bírálták a tanulmány azon részét, amely az esetleges bevándorlók integrációjának előkészítéséről szól. Semjén Zsolt vádként fogalmazta meg, hogy a dokumentum az integráció szükségességéről beszél, holott szerinte „ezt nyilvánvalóan nem lehetne megvalósítani”. A KDNP elnöke a bevándorlók integrálásának lehetetlenségét a Nyugat-Európában tapasztalható etnikai ellentétek miatt látja bizonyítottnak.
AZ INTEGRÁLÁS FONTOSSÁGA. A probléma csak az, hogy a nyugat-európai befogadó országok éppen azért kerültek ilyen helyzetbe, mert bevándorlási politikájukat mindenhatónak tekintve évtizedeken át hittek abban, hogy tetszés szerint fokozhatják, vagy állíthatják le a bevándorlást, a migránsok integrációját pedig elhanyagolták. Az európai államok az 1970-es évek óta folyamatosan szigorítják bevándorlási politikájukat, az eredmény: egyre növekvő bevándorlás és etnikai feszültség. A KDNP által hivatkozott nyugat-európai példa pontosan az integráció szükségességére hívja fel a figyelmet, nem pedig annak lehetetlenségére.
A migrációpolitikai ügy összességében arról tanúskodik, hogy a politikai szereplők érzik: a nyugat-európai demográfia trendeknél is rosszabb mutatókkal rendelkező Magyarországon előbb-utóbb véleményt kell alkotni a bevándorlással kapcsolatban. A kereszténydemokraták mindenkit megelőzve – pártpolitikai szempontból sikeresen – játszották ki a „kínai kártyát”. Mindezt a kormány tette lehetővé a migrációs stratégia kidolgozásának évek óta zajló halogatásával, az ebben az esetben teljesen indokolatlan titkosítási gyakorlatával, valamint a bevándorláshoz kötődő tévhitek indirekt elfogadásával.
A vitában a KDNP által alkalmazott olcsó demagógia győzelmet aratott az inkompetensnek látszó kormányzattal szemben. Így az Európa egyik legidegenellenesebb államának számító Magyarországon valószínűleg sokan elhiszik: egymillió ázsiai migráns pusztán a magyar kormány döntésére vár.
A szerző a Political Capital Institute vezető elemzője.
