– Nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik. Ez a bulvársajtóból is követhető magánéletbeli változásoknak köszönhető, vagy annak, hogy a polgármesteri feladat kevésbé stresszes, mint a pártpolitikusi?
– Mindkettőnek. A magánéletnek is nagy szerepe van ebben, de annak is, hogy a polgármesteri munka építő tevékenység. Azt gondolom, nyolc év pártpolitikai küzdelmei után egyértelműen jót tesz az embernek, ha alkothat.
– Beszélhetünk akár stílusváltásról is?
– Szerintem nem ez a megfelelő kifejezés. Nézze, a parlamenti politika természetrajza a pártok szembenállása. Ez pedig értelemszerűen harcos személyiséget kíván meg. Rám pedig alapvetően nem a küzdelem jellemző, sokkal inkább a nyitottság, amit polgármesterként jobban ki tudok bontakoztatni. Tehát valójában annak, amit a saját személyiségemnek érzek, ez a munka inkább megfelel.
– Ezt a népszerűségi mutatói is visszaigazolják; bekerült a politikusi TOP 5-be.
“Nagy hiba, ha a politikai elit nem mer hozzányúlni a saját kiváltságaihoz.”
– Én nem tulajdonítok a közvélemény-kutatásoknak olyan hatalmas jelentőséget. Annak inkább, hogy a kerületben olyanoktól is sok pozitív visszajelzést kapok, akik finoman szólva sem a Fidesz klasszikus választói bázisához tartoznak. De mást is tapasztalok az utcán járva: ma az egész politikai életet áthatja az, hogy az emberek úgy érzik, az elmúlt évek pártpolitikai küzdelmeiből nem sült ki semmi. A politikai elit egészének nagyon rossz a megítélése. Az 1990-es években kialakult Magyar Köztársaságot két alapvető dolog jellemezte: a politikai elit által élvezett előjogok sérthetetlensége, illetve a pártok közötti erős szembenállás. Ezek közül az egyiket mindenképpen fel kell oldania a következő évek politikájának.
– Netán nagykoalícióban gondolkodik?
– Ezt szerintem nem ildomos, és nem is lenne helyes elvárni Magyarországon. A demokrácia természetéhez a pártok közötti versengés is hozzátartozik. De ha a politikai elit nem mer hozzányúlni a saját kiváltságaihoz, az nagy hiba. Mindannyiunk érdeke, hogy a demokratikus intézmények hitele megmaradjon.
– Milyen lépésekre gondol? Hiszen akármekkora is a pártok közötti szembenállás, a politikusi kiváltságokat érintő kezdeményezéseket azért eddig közösen fúrták meg.
– Az olyan tabutémákban, mint a kisebb parlament vagy a képviselők díjazása, nagyon nehéz konszenzust kialakítani. Több személyes példára lenne szükség. Az új generációhoz tartozó politikusoknak, akik közé magamat is sorolom, kicsit másként kellene viselkedniük, mint ahogyan a politikai elit tagjai eddig tették. Én ezért mondtam le annak idején a polgármesteri autóról, s ezért gondolom azt, hogy őszintén kell beszélni a parlamenti képviselők fizetéséről. Egy nagyobb díjazást jobban elfogadnak az emberek, ha mellette az összes többi kiváltságot lebontjuk. De elképesztőnek tartom például azt is, hogy amikor fogyasztási megszorítások vannak napirenden, kormányzati negyedben gondolkodik a kabinet. Senki nem fogja elhitetni velem, de ami fontosabb, az emberekkel sem, hogy ez a világon a legolcsóbb és legfontosabb lépés.
– Mégis felajánlotta a segítségét a kiürítendő épületek értékesítésében.
– Maradjunk annyiban, hogy én ugyan értelmetlennek tartom az egész beruházást, és kétlem, hogy a megjelölt határidőre elkészül, de tudomásul veszem: a döntést a kormányzat hozza meg. Nekem a Belváros polgármestereként az a kötelességem, hogy a kiürítendő épületeket most ne dobjuk ki a piacra, hanem ha már így alakult, tekintsük városfejlesztési kérdésnek is. Nagyon örülnék, ha konkrét elképzelés alakulna ki arról, hogy ha a kormányzat kivonul valahonnan, akkor mi történik majd ott. És hiszek a párbeszédben.
– Van erre valamilyen kormányzati visszajelzés?
– Van. Én ezt a magam részéről pozitívan fogadom, s ha kialakul belőle valami, természetesen kiállok vele a nyilvánosság elé, de addig várjunk a részletekkel.
– Lám, Demszky Gábor főpolgármesterrel is közösen álltak ki a Belvárost megújító program megvalósítása mellett, most mégis egyedül vág bele a kerület…
– Nekem már az is siker volt, hogy a főpolgármester és a Belváros polgármestere nem áll szemben egymással, amint az az összes elődöm idején történt. Megegyeztünk, milyen irányban akarjuk fejleszteni a városrészt. Ha a politikai elitben ugyanennyi egyezség lenne az ország sorsát illetően, akkor kissé másként néznének rá az emberek is. Ehhez a konszenzushoz már csak az kell, hogy mindkét fél betegye hozzá a szükséges forrásokat, és együtt próbáljunk uniós pénzeket szerezni. Ebben a főváros lemaradásban van, de az utóbbi időben kezdi behozni. A késlekedést annak tudom be, hogy elég bajuk van a négyes metróval, és amíg arra nem kapják meg a választ, addig nyilvánvalóan minden más program háttérbe szorul. Mi mindenestre az idén és a következő év elején is közel kétmilliárdot fordítunk fejlesztésekre.
– Ilyen jól áll a kerület?
– Mintegy 8 milliárd forintnyi hitel terhel minket, amit az elődöm halmozott fel, de a kerület vagyontömegéhez mérten ez még kezelhető. A következő két évben szeretném annyira stabilizálni az önkormányzat működését, hogy mire a ciklust befejezem, arról beszélhessünk: a Belvárosban csak fejlesztési célokra, csak a vagyontömeg növelése érdekében veszünk fel hitelt.
– Milyen távra szokott tervezni? Megütötte a fülemet, hogy „mire a ciklust befejezem”.
– Félreértett; a jövő városához szükséges alapvető változásokat a Belvárosban nyolc év alatt tartom elérhetőnek. Nagyjából erre az időre tervezek, amiből az következik, hogy szeretnék még egyszer elindulni a kerületi polgármesterségért.
– Szóval Orbán Viktornak egyelőre nem kell tartania Öntől…
– Nincsenek pártpolitikai ambícióim. Néha azt érzem, ezt a saját párttársaim sem hiszik el, és például sokakat kellett győzködnöm arról, hogy nem akarok fővárosi pártelnöknek elindulni 2007-ben.
– Azért nem sikerült mindenkit meggyőznie, a hír makacsul tartja magát.
– Maximum még egy hónapig, mert akkor lesz a fővárosi tisztújítás. Nem akarok jelölt lenni. Nem biztos, hogy mindig így lesz, de ma leköt a polgármesterség.
– Nem azért merülnek fel ismételten a találgatások, mert az Ön médiaszereplései túlmutatnak egy kerületi polgármester hatósugarán?
– Ha úgy fognám fel a polgármesterséget, mint mondjuk a szocialista elődöm tette, akkor nagy baj lenne. Szerintem a választók azért váltottak, mert mást szeretnének. Ráadásul én nem csak polgármesterként gondolkodom; azt hiszem, ez kiderül a szavaimból. Egy új nemzedéket is képviselek a politikában, és megpróbálom elmondani, hogy a világnak vannak dolgai, amelyeket az én nemzedékemhez tartozó politikusok kicsit másként látnak, mint az elődeink.
– Akkor menjünk bele abba, mi jellemzi, és kik képviselik a politikai új generációt.
– 1990-ben abból lett politikus, aki érzett a közélet iránt némi affinitást és vállalta azt a kockázatot, amit a politikai szerepvállalás jelentett. Nyugat-Európában a politikai elit nem így alakult ki. Én hiszek abban, hogy ez egy hivatás, amit komolyan kell venni, amihez meg kell tanulni a maga kötelező szabályait, viselkedési formáit, és vállalni, hogy a korral új kihívások is járnak. Ehhez ma egy új generáció kell Magyarországon. Az 1990 körüli rendszerváltó elit, amelyet nagyon nagyra tartok, már nem minden szempontból képes mindennek megfelelni. Az új generációnak minden pártban ott vannak a képviselői, de nem fogok neveket sorolni.
– Pedig jó lenne, mert amikor a Fidelitas vagy a Fiatal Beloldal szószólóit hallom, nem az új generáció ugrik be róluk, hanem a főnökökhöz való hasonlás igyekezete.
– Mikorra jósolja az áttörést?
– Most erre mit mondjak? Ne várjon tőlem dátumot.
– Azért az, hogy 2014-ig nem képzeli el saját magát az országos politikában, csak kijelöl valamilyen határidőt?
– Szerintem nagyjából lehet tudni, hogy 2010. miről fog szólni. Ami érdemi változást el tudok képzelni, az szerintem csak ez után következhet. Nyilvánvaló, hogy 2010-ben a Fidesz mint néppárt nem tud másként odaállni az emberek elé, csak ha szembesíti őket azzal, amit az MSZP a választási kampányában meg az őszödi beszéd formájában magáról elmondott, és amit azóta csinált.
– Eszerint 2010-ben a Fidesz részéről ugyanazok vonják majd kérdőre az MSZP-t, akik 2006-ban is megpróbálták?
– Ebből a szempontból magamra is gondolhatnék, nem? Egyvalamit biztosan megígérhetek: 2010-ben nem leszek kampányfőnök.
– Mit tanult ebből a korszakából?
– Egyrészt konfliktusvállaló és konfliktustűrő képességet, valamint sok nemzetközi tapasztalatot is szereztem. Az, hogy Nicolas Sarkozy kampánystábjának a meghívására közelről tanulmányozhattam, mit gondol az azóta francia elnöknek választott politikus a világról, s hogyan építette fel magát a kampányra, ugyancsak ennek az időszaknak, az akkor szerzett kapcsolatoknak a hozadéka.
– Mi a párizsi üzenet?
– Láttam, hogy volt egy ember, aki tudott merészen mást gondolni, mint akár a saját pártja, akár a francia politikai elit egésze. Ma Magyarországon a legnagyobb kérdés éppen az, hogy az 1990-ben kialakult első köztársaságot egy új nemzedék milyen formában tudja majd egyszer megfogalmazni. Ez adhat egy új lendületet az országnak, mert ma azt érzékelem, hogy a nemzetközi hírnevünk katasztrofális. Hazudós ország vagyunk. Nem szeretem az egymásra mutogatást, közösen kellene ebből a bajból kilábalni, bár ellenzéki politikusként megkerülhetetlennek tartom a kormány felelősségét a kialakult helyzetért. A gazdasági tényadatokból például az következik: ma azért vagyunk ilyen bajban, mert 2002 és 2006 között minden évben akkora volt a költségvetési hiány, mint korábban csak a választási években.
– Jó, ez a kormány felelőssége, de az ellenzék felelőssége nem egy hiteles alternatíva kidolgozása lenne?
– Én is azt gondolom, hogy meg kell találni az ellensúlyokat. Azt várom el leginkább a Fidesztől, hogy ezekből egy koherens program álljon össze az elkövetkező esztendőkben. Ki kell mondani: ma szükség van a kiigazító lépésekre, de ezeknek világos irányuknak kell lenniük. Abban az esetben, ha egy kormány megszorító lépésekről dönt, elképzelhetetlen, hogy a költségvetési szféra lefaragása, a fogyasztáscsökkentés, illetve a fogyasztás visszafogása együtt járjon a gazdasági szereplők újabb megsarcolásával. Valamiből kell lennie gazdasági növekedésnek.
– Vagyis továbbra is egyetért az adó- és járulékcsökkentő intézkedések szükségességével?
– Meg kell találni a módját, miként lehet a gazdasági szférát helyzetbe hozni, a béklyóit levenni. Ennek a szociális szférában persze ára van, de ha azt megfizetjük, legalább legyen miért. A mai döntésekkel az a bajom, hogy nem látom, hová vezetnek.
– Én meg azt nem látom, mikorra lesz alternatív gazdaságpolitika, amelynek a Fidesz mostani kongresszusára kellett volna megszületnie?
– Nagyon remélem, hogy a kongresszus legalábbis eldönt politikai irányokat, mert a koherens gazdasági koncepciónak a politikán kell nyugodnia. A konzervatív ideológiák többsége ma Nyugat-Európában egy meghatározott irányba tart: engedjük szabadon az aktivitást, a gazdasági szerepvállalást, a vállalkozói szabadságot, és ezt persze támogassuk is. Ez együtt jár az állami terhek csökkentésével, bizonyos területeken kényszerszerűen kisebb állami szerepvállalással, a másik oldalról viszont a nemzeti szerep, a nemzeti tőke, a kis magántulajdon erősítésével. Egy nemzeti középpártnak, amely magát néppártnak tekinti, és szerintem ez a helyes megfogalmazás a Fideszre, ebben kell megtalálnia a szerepét. Utána jöhet a részletek kidolgozása.
– A politikai napirendhez tartozik a pártszavazás intézménye is, amit Ön javasolt a kongresszus előtt. Mit vár ettől?
– Szerintem az amerikai demokrácia erőssége, hogy a demokrata és republikánus választók közvetlenül választják ki azt az embert, aki a színeikben megmérkőzik az ország bizalmáért. Nem bánnám, ha a Fidesz bizonyos szinteken meghonosítaná ezt a gyakorlatot. A párt elnökét illetően nincsen megosztottság: ma a tagság és az elit is egységesen támogatja Orbán Viktort. De örülnék, ha például a budapesti vezetőt a tagság tudná kiválasztani, mert az elmúlt 16 évben a párt fővárosi elitjének ezt egyetlen alkalommal sem sikerült megtennie. Még egyszer mondom: ezt annak tudatában javasolom, hogy nem akarok budapesti elnök lenni.
– De Orbán Viktor már azt is kijelölte, ki lesz 2010-ben a fővárosi főpolgármester-jelölt.
– A Fidesznek ma először van olyan frakcióvezetője a fővárosi közgyűlésben, aki nemcsak a polgármester-jelöltséggel járó kockázatot és egyben presztízst vállalta, hanem az utána következő évek nehéz politikai küzdelmeit is. Ezért nagyra becsülöm Tarlós Istvánt, támogatom őt, és szívesen segítek is neki a következő budapesti program kidolgozásában. De neki sem árt egy megmérettetés.
– Ön szerint átmegy a javaslata a kongresszuson? Azért csak ismeri a belső hangulatot…
– Ezzel úgy vagyok, hogy a következő években szeretnék letenni az asztalra ilyen ötleteket. Odaállok majd velük a nyilvánosság elé, némelyik mellé erősebben, más mellé kevésbé. Nem feltétlenül akarok már az idén eredményt elérni, viszont őszintén megmondom, 2009-ben harcolni fogok azért, hogy a Fidesz így válasszon budapesti vezetőt.
– Tehát jobban hisz a pártszavazásban, mint a népszavazásban?
– A népszavazásban azért nem hiszek, mert azt látom, hogy ez az eszköz ebben a formában értékét vesztette az elmúlt esztendőkben. Sok minden múlhat egy népszavazáson, de csak akkor, ha nem próbáljuk meg devalválni.
