Gazdaság

Rendre összecsapnak

a szocialista és liberális érvek az állami rendszerek reformja kapcsán. Most éppen a két társadalombiztosítási alrendszer (nyugdíj és egészségügy) esetében ütközött az állami beavatkozást sürgetők és az öngondoskodást pártolók álláspontja.

Huszonnégy óra alatt ugyan visszavonta a kormány azt a pénzügyminiszteri indítványt, amely lehetővé tette volna az 50 évesnél idősebb magánpénztári tagoknak, hogy visszalépjenek az állami rendszerbe, aligha gondolhatjuk azonban, hogy a javaslatra a szocialista frakció több tagja részéről „ne lenne igény”. A javaslat, ha törvényerőre emelkedik, valóban komoly visszalépésnek bizonyult volna. Nyugdíjrendszerünk talán még az egészségbiztosításnál is nagyobb gondokkal küzd: az állami pillér, a felosztó-kirovó rendszer egy évtizeden belül, a mai ötvenes korosztály nyugdíjba vonulásával kifullad. Kevés lesz ugyanis az aktív korú járulékfizető és sok a nyugdíjas. Erre a helyzetre a legrosszabb választ adják azok, akik a fenntarthatatlan állami nyugdíjrendszerbe pumpálnák át a pénzt az öngondoskodást – ha mégoly tökéletlen módon is – ösztönző tőkefedezeti pillérből.

Az egészségbiztosítás átalakításáról kiizzadt szocialista-liberális kompromisszum számos pontján előremutató: például kifejezetten üdvözlendő, hogy a szelekció nem a lakosság és az egészségpénztárak, hanem utóbbiak és a kórházak között valósul meg. Ezzel ugyanis nő a rendszer szabadságfoka, visszaszorítóvá válhat a pazarlás, elérhető lehet a minőségjavulás. Az alku gyenge pontja a „középszint”, a pénztári működés; nem világos, hogy ott a döntéseket kik és milyen megfontolások alapján hozzák majd meg, már ha egyáltalán belépnek a biztosítók (vajon milyen garanciákkal?) a piacra.

Szocialista és fideszes berkekből is gyakran vetődik fel, hogy mi lesz, ha profitérdekelt biztosítók veszik át az irányítást az egészségpénztárakban. A veszély azonban nem ez, hanem az, ha megmozdul az államtól függő pszeudo-magántőke. Ha az elszámoltatható köztisztviselők és a transzparensen működő biztosító világcégek helyett a lapokat (biztosítási kártyákat) olyan tőkéscsoportok osztanák, amelyek nem – vagy nem csak – magánérdekeket képviselnek. A még zajló politikai és szakértői egyeztetéseken ennek bekövetkeztét kell megelőzni. Csak így kerülhető el, hogy ne legyen igazuk azoknak, akik a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntenék, visszaállítva a tisztán állami rendszert. Nem kellene.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik