Többé nem kell rettegniük az amerikai tőzsdei társaságok vezetőinek attól, hogy a saját cégük részvényeivel lebonyolított tranzakciók miatt a bennfentes kereskedelem gyanújába keverednek – dőltek hátra elégedetten 2000-ben a friss szabályozás megalkotói a szövetségi értékpapír-piaci felügyeletnél (SEC). Az akkor életbe lépett rend lehetővé teszi, hogy az igazgatók előre elkészített programban rögzítsék majdani ügyleteiket – vagy azok időpontját, vagy az adásvételi árat -, s a továbbiakban egy brókerre bízzák a végrehajtást. Ez egyfajta menedéket jelent számukra, hiszen az ütemtervben szereplő tranzakciók kapcsán nem gyanúsíthatók bennfentes kereskedéssel. A rendelkezés egyetlen fő kikötést tartalmaz rájuk nézve: csak akkor állíthatják össze ilyen programjaikat, amikor nem rendelkeznek „lényeges” nem publikus információval a vállalatukról.
Egy „botránycég” központja. Tisztességtelenül zsebre tett dollármilliók. Fotó: Reuters
Ez a megoldás elvben kizárja, hogy a társaságok vezetői más befektetőket megelőzve hasznot húzzanak az árfolyamot befolyásoló friss tények vagy adatok ismeretéből. Nos, elvben igen, a gyakorlatban viszont a jelek szerint nem. Alan D. Jagolinzer, a Stanford University Graduate School of Business adjunktusa tavaly kiterjedt kutatást folytatott a szabályozás hatékonyságának megállapítása céljából, s az eredmény enyhén szólva kiábrándító. Vizsgálatában 1241 társaság 3426 vezetőjének 117 ezer tranzakcióját tekintette át, és azt találta, hogy fél év alatt az automatikus ütemtervet alkalmazó igazgatók átlagosan 6, míg az ilyen programokat mellőzők csupán 1,9 százalékot vertek rá a piacra. „A SEC a lényeges információkkal nem rendelkező igazgatókat akarta mentesíteni a felelősségre vonás alól. A 6 százalékos többlethozam viszont arra utal, hogy a leggyakrabban azok a vezetők készítenek tranzakciós ütemtervet, akik nagyon is felhasználják a birtokukban lévő információkat” – mondja a szintén a Stanfordon jogot tanító Jesse M. Fried professzor.
Ebben maga a szabályozás is ludas. Noha látszólag megköti az igazgatók kezét, valójában meglehetősen nagy mozgásteret enged nekik. Programjaikban csak az ügyletek időpontját vagy az árat kell fixálniuk, a venni vagy eladni kívánt részvények számát azonban nem. Módjukban áll továbbá akár végleg leállítani, akár felfüggeszteni, majd később újraindítani ütemterveiket – vannak, akik már egyetlen tranzakció után berekesztik a magukét -, sőt, többet is futtathatnak egymással átfedésben. E lehetőségekkel élve viszonylag rövid időn belül többször profitálhatnak társaságuk árfolyamának mozgásából. A jogszabály úgyszólván még meg is könnyíti ezt azzal, hogy engedélyezi számukra az adásvételt a negyedéves eredményjelentések és más fontos események környékén, miközben a bennfenteseknek normálisan tilos ilyen időszakokban saját cégük részvényeivel kereskedni. Ráadásul a vezetők gyakran már akkor is tisztában vannak vállalatuk kilátásaival, amikor ezek az információk jogi értelemben még nem számítanak lényegesnek, így egy új programot indítva könnyen kijátszhatják a törvény szellemét, anélkül hogy a betűjét megsértenék.
NŐ A SZIGOR. Jagolinzer munkájára a SEC is felfigyelt, olyannyira, hogy a BusinessWeek értesülése szerint már napirendre is tűzte a szabályozás felülvizsgálatát. Amennyiben indokoltnak látja, a testület szigoríthatja a rendelkezéseket, és esetleg előírhatja a vállalatvezetők számára kereskedési stratégiájuk közzétételét. H. Nejat Seyhun, a University of Michigan üzleti karának pénzügyprofesszora megfontolásra érdemesnek tartja azt a módosítást, miszerint a programjaikat idő előtt leállító igazgatók veszítsék el immunitásukat a bennfentes kereskedelem gyanújával szemben.
A SEC munkájának lendületet adhat a New Century Financialnél kirobbant botrány. A jelzáloghitelező cég februárban bejelentette, hogy módosítania kell 2006-os mérlegét, majd március elején közölte, hogy a SEC vizsgálni kezdte könyvelését és vezetőinek részvénytranzakcióit. Ennek hatására árfolyama a korábbinak a töredékére, 5 dollárra esett. Az esetet az teszi érdekessé, hogy a New Century alapítói, Robert Cole és Edward Gotschall tavaly augusztus és november között automatikus részvény-adásvételi ütemterveik alapján 650 ezer papírt értékesítettek – akkor még közel 40 dolláros árfolyamon. A SEC-nél nem nyilatkoznak arról, hogy a vizsgálat ezekre az ügyletekre is kiterjed-e.
Ám gyaníthatóan azt sem gondolják többé, hogy a szabályozás a jelenlegi formájában optimális.
Egyre több gyanús ügylet
Minden jel szerint új lendületet vett az a küzdelem, amelyet a SEC, azaz az amerikai tőkepiaci felügyelet a bennfentes kereskedők ellen évek óta fokozódó elszántsággal vív. (Az Egyesült Államokban az elmúlt két évben a SEC által illegálisnak vélt kereskedések száma 2004-hez képest megduplázódott.) A felügyelet egyik legutóbbi célpontja a hongkongi Blue Bottle volt, amely társaság a vád szerint 2,7 millió dolláros haszonra tett szert olyan, számítógépek feltörésével megszerzett céges sajtóközlemények révén, amelyek az adott időszakban még nem voltak nyilvánosak. Még nagyobb port kavart azonban a londoni The Economist szerint az az ügy, amelynek középpontjában 13 bankár és alapkezelő áll – többek között a UBS, a Bear Stearns és a Morgan Stanley munkatársai -, akik a vádak szerint törvénysértő módon kereskedtek a fúziókat és az elemzői minősítéseket megelőzően. A közeljövőben a bankok és a hedge fundok közötti ügyleteket is alapos vizsgálatnak vetik alá a szakértők, miután egyes állítások szerint a Wall Street brókerei a nagy volumenű tranzakciók előtt figyelmeztetik „kedvenc ügyfeleiket” – amelyek igen gyakran a nagy mennyiségben kereskedő hedge fundok.
