Csöveslobbik

Háromszor is meggondolja egy kis közép-ázsiai ország, hogy bevállalja-e a Moszkvával való összetűzést a jövőbeli földgázexport-lehetőség reményében – többnyire ezzel indokolták a múlt pénteki, budapesti Nabucco-konferencia résztvevői, miért lehet szükség Brüsszel támogatására az 5 milliárd eurós beruházás elindításához. Nem a terv finanszírozásához, inkább a működtetésben rejlő, üzleti alapon kezelhetetlen politikai kockázatok ellensúlyozásához jöhet jól valamiféle kezességvállalás az Európai Bizottságtól.

Például arra az esetre, ha a Kaszpi-tenger alatti földgázvezeték nem épülne meg. E nélkül a cső nélkül (amely az üzbég és türkmén gázmezőket kapcsolná be az Európa felé futó rendszerekbe) ugyanis a Nabucco üzleti modellje sokkal gyengébb. A tenger túlpartján fekvő Üzbegisztánnak és Türkmenisztánnak tízszer akkora a gáztermelése, mint a Nabucco építésében igen ambiciózus Azerbajdzsánnak, és az előrejelzések szerint hosszú távon is legalább ötszörös marad ez a szorzó. Taskent és Askabat viszont a Moszkvával való konfliktust kockáztatja, ha az építés mellett dönt, mivel az általuk termelt földgáz kizárólagos vevője ma a Gazprom, a szovjet időkből megörökölt, egyetlen csővezetéki összeköttetésen. Miközben azonban a Gazprom ezer köbméterenként 60-80 dolláros árat fizet a gázukért, az energiahordozó az európai piacon akár kétszer ennyiért is eladható volna. Ha a Nabucco elkészül, a jelenleg is működő Baku-Tbiliszi-Cejhan vezeték révén az európai piac már most elérhető közelségbe kerül, azonnal lehetőségük lesz tehát kitörni az orosz függőségből.

A 3300 kilométeres, Törökországot Ausztriával összekötő csővezetékre azonban még legalább öt évet várni kell. A Nabucco gondolata több mint egy évtizedes, de az érdemi előkészítés csak 2002-ben kezdődött meg, majd 2004-ben bécsi székhellyel öt olajtársaság (lásd külön) létrehozott egy projekttársaságot. Mint a pénteki, budapesti konferencián Reinhard Mitschek, az OMV Gas logisztikai igazgatója, a projektcég vezetője jelezte, az év végéig kívánnak dönteni a Nabucco-beruházás elindításáról. Az ötökhöz időközben a német RWE és a francia GdF is jelezte csatlakozási szándékát. A németek nyomban fel is ajánlottak 1 milliárd eurót a Kaszpi-térségben gázmezők termelésbe állítására, illetve a csővezetéki infrastruktúra fejlesztésére. A Nabuccónak a jelenlegi tervek szerint 2012-re kellene elkészülnie.

ELLENSÚLY. A projekt politikai aspektusai ugyanakkor nemcsak a forrásoldalon okozhatnak problémát. „A gázvezeték-építés nem egy standard üzleti megtérülés. Alsóhangon 40-50 évig kell működnie, és ha aktuálpolitikai ügyek zavart tudnak okozni, akkor nagyon erős politikai támogatásra van szükség” – indokolta Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Figyelőnek, miért kísérte fokozott figyelem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megnyitó szavait a Financial Times által rendezett konferencián. Emlékezetes, hogy a kormányfő az év elején a Gazprom által tervezett Déli Áramlat (South Stream – lásd a keretes írást) vezeték mellett tette le a voksát, és a Nabuccót álomnak minősítette, kiváltva ezzel Brüsszel, valamint az ellenzék, sőt a koalíciós partner, az SZDSZ nemtetszését. Kóka János, szabad demokrata gazdasági miniszter a konferenciát megelőzően úgy nyilatkozott, hogy elvárja a miniszterelnöktől: tegyen hitet a kormány nevében a Nabucco megépítése mellett. Nos, Gyurcsány határozott kiállása elmaradt, viszont a gazdasági tárcavezető „gyújtó hangú” zárszavában igyekezett végképp eloszlatni minden kétséget, hogy Magyarország támogatja-e a beruházást. A nagy költségvetésű parlamenti rendezvénynek tulajdonképpen ez volt az egyetlen célja: ellensúlyozni a kormányfő tavaszi mondatait.

Nem mintha a rövid távú megfontolások és esetleges konfliktusok megváltoztathatnák azt a tényt, hogy valamennyi országnak, illetve a projektben érdekelt olajvállalatok mindegyikének van valamilyen szintű üzleti kapcsolata a Gazprommal. Nyilván senki sem kíván hadat üzenni a világ második legnagyobb földgázkészletével rendelkező társaságnak. Már csak azért sem, mivel az előrejelzések szerint az európai piacon a kereslet-kínálat egyensúlyának olyan mértékű megbomlása várható, hogy az összes alternatív beszerzési forrás bekapcsolása ellenére is radikálisan növelni kell az orosz beszállítást. A következő másfél-két évtizedben mintegy 250 milliárd köbméternyi hiány mutatkozik az európai földgázmérlegben. A Nabucco vezetéktől remélt évi 30 milliárd körméternyi import, valamint a cseppfolyós földgáz (LNG) programok révén ennek legfeljebb a fele lesz biztosítható, vagyis a Gazpromnak a jelenlegi 140 milliárd köbméteres európai exportját legalább 50-60 milliárd köbméterrel kellene növelni. Ehhez képest Oroszország a jelenlegi csővezetékein keresztül legfeljebb 10-15 milliárd köbméterrel tud több gázt adni.

Másfelől a Gazprom is több okból érdekelt abban, hogy Európában a legkisebb zavar se legyen a gázellátásban. Egyrészt azért, mert az olaj- és gázexportból származó bevételei révén az elmúlt években példátlan mértékben nőtt az életszínvonal Oroszországban, és a politikusok nyilván nem szeretnének visszalépést. Másrészt a Gazpromnak több tízmilliárd dollárt kell a szovjet időkben, rossz minőségű alapanyagokból épített, több tízezer kilométernyi csővezeték felújítására, bővítésére fordítania. Sőt, a régi mezői is kezdenek elöregedni. Szükség lesz újak termelésbe állítására, amire ugyancsak hatalmas összegeket kell majd mozgósítania. Ilyen körülmények között nem kockáztathatják meg, hogy Európa komolyan vegye a hatékonyság javítását, vagy az energiaforrás oldalon drasztikus alternatív lépéseket tegyen. A németországi atomerőművek tervezett leállítása például évi 50 milliárd köbméternyi földgáznak teremt piacot az áramtermelésben. Ha a német társadalom hite meginog a földgázellátás biztonságában, az egyébként is sokat bírált atomstopot vissza lehet vonni.

„Minél több vezetéken és minél több irányból érkezik gáz az unióba, annál nagyobb lesz az ellátásbiztonság és a verseny. Meg kell nézni az olajpiacot: azért nem tud senki visszaélni a pozíciójával, mert verseny van” – érvelt Hernádi Zsolt a Nabucco, illetve más alternatív források mellett. Ugyancsak fontos az egyes országok közötti gázvezetéki kapcsolatok kiépítése, Magyarország és Szlovákia összekötése, ami Lengyelországon keresztül utat nyithat a norvég gáz előtt is.

KÉT METRÓ ÁRA. A Nabucco természetszerűleg a Gazpromnak is rendelkezésére áll majd, hiszen a vezetékek esetében uniós alapelv az úgynevezett harmadik feles szabad hozzáférés. (Brüsszel leginkább azért bírálja Oroszországot, mert Moszkva ezt nem, vagy nem általánosan biztosítja az ország olaj- és gáziparában jelen lévő befektetőknek.) Ha az oroszok bejelentkeznek, hogy ezen a csövön is szállítanának valamennyi gázt európai vevőiknek, és kifizetik a tranzitdíjat, ezt minden további nélkül megtehetik.

Az 5 milliárd eurós befektetés finanszírozása nem okoz problémát – ezt is megerősítették a budapesti konferencián részt vevő bankárok. „Két 4-es metró áráért olyan mértékű közvetett haszonra lehet számítani az ellátásbiztonság és az árak oldalán, hogy az össze sem mérhető a befektetett összeg nagyságával” – jegyezte meg a Figyelőnek Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutató Központjának vezetője. Mint hozzátette, a bankok egy kormányközi megállapodásra várnak, amelyben rögzítik, hogy a nyomvonalban érintett országok – Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország, és Ausztria – elkötelezettek a beruházás mellett. A vezeték ügyét kibillentheti a holtpontról, hogy Andris Piebalgs, az Európai Bizottság energiaügyekben illetékes tagja külön EU-biztost nevezett ki a program előkészítésének irányítására, Jozias von Aartsen, korábbi dán külügyminiszter személyében, aki Budapesten azt ígérte: októberben előterjeszti részletes programját.