Kinek éri meg?
• aki Ausztriában dolgozik, fizetését euróban kapja
• aki Magyarországon minimálbéren van bejelentve, de igazolni tudja, hogy valójában magasabb a jövedelme
• akinek van egy határmenti ingatlana
• aki jobban bízik az osztrák bankrendszer biztonságában
• aki jól tud németül, érti a hitelszerződés német szövegét is
• akinek sürgős a hitelfelvétel
• aki személyre szabottabb kondíciókra vágyik
• aki rajta van a rossz adósok (BAR) listáján
Kinek nem éri meg?
• aki államilag támogatott lakáshitelt vagy egyéb állami lakástámogatást tud/akar felvenni
• aki messze lakik a határtól
• akinek nincs beszámíttatható (határmenti) ingatlana
• aki nem beszél németül
A nyugat-dunántúli megyékben könnyű találni olyan embert, aki osztrák banktól már igényelt lakáshitelt, de legalábbis van egy ismerőse, aki már megtette ezt, vagy minimum hallott valakiről, aki kipróbálta… „Olyan ez egy kicsit, mint az aranyláz – vélekedett a FigyelőNet kérdésére Berki Mihály, a Bank Burgenland alapította Sopronbank ügyvezető igazgatója, aki szerint öngerjesztő folyamatról van szó: egy-két embernek vannak tapasztalatai, mások beszélnek róla, megint mások szintén kipróbálják, a sajtó felkapja, és az úgynevezett hitelturizmusról, már mint tömegjelenségről kezdünk hallani.
Egy biztos, a dolog népszerű, de a megvalósításig már nem mindenki jut el. A feltételek, bár kedvezőek, nem nyújtanak reális alternatívát mindenkinek.
Határon túli verseny
Új tényezőként jelentkezett a bankok versenyében az európai uniós piacnyitás. A nyugati határvidéken érzékelhető leginkább a jelenség, hogy magyar magánszemélyek Ausztriába járnak át elsősorban eurós lakáshitelért, kisebb cégek pedig kkv-s hitelért (cserébe viszont osztrák sógoraink esetenként betétet elhelyezni járnak át hozzánk). A hitelturizmusként emlegetett jelenség ugyanakkor nem tömeges – véli a FigyelőNet kérdésére például Szabó Linda, az Erste Bank marketingigazgatója -, egyelőre a hazai bankok határközeli fiókjai sem érzékelnek piacvesztést ennek nyomán.
Berki Mihály szerint sem akkora üzlet ez ma már, hiszen a hazai bankok ugyanúgy nyújtanak devizahiteleket, mint az osztrákok és a kondíciók is nagyon hasonlóak. Burgenlandi értesüléseink szerint ugyanakkor egy-egy fiók folyamatos kapacitásproblémákkal küzd, a magyarok tömegeinek kiszolgálása néha ezért akadozik. Előfordult már például, hogy Oberwartról kellett csalódottan visszafordulnia egy gyulai családnak, mert mindenkire nem jut idő és energia, elsőbbséget pedig a nyugat-magyarországiak élveznek (a Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyei magánszemélyek vagy vállalkozók).
Más a hozzáállás
A lehetőség állítólag azért hoz lázba egyre többeket, mert a hírek szerint az osztrák bankoknál könnyebb, egyszerűbb és gyorsabb az ügyintézés, a kondíciókat pedig személyre szabják. A kamatkondíciókat épp ezért hiába is keressük az ottani bankok honlapján, náluk nem létező fogalom a hazai piacon megszokott „hirdetmény”. Ha egy ügyfél bemegy a fiókba, akkor az ő tényleges jövedelmi állapota, fizetőképessége vagy vállalkozásának finanszírozási helyzete, fedezetként beszámítható ingatlana szolgál a személyes hitelbírálat alapjául, ez alapján akár minden egyes ügyféllel más-más kamatot fog megfizettetni a hitelintézet.
Vannak azért kézzelfogható költségelemek: a folyósítási jutalék, a hitelbírálat, a fedezetértékelés, az értékbecslés díja vagy az ügyvédi és közjegyzői díj összehasonlítható a nálunk felszámítottakkal, és ebből inkább a magyar kondíciók jönnek ki jobban (nem beszélve arról, hogy a magyarok egy részének fordításra vagy tolmácsra is szüksége lehet). Viszont, ha ott egyszer valamiben megállapodott az ügyfél, akkor rejtett költségelemekkel, utólag módosított tételekkel már szinte biztosan nem találkozik – emel ki egy osztrák pozitívumot Berki Mihály.
A fedezetként beszámított (határmenti) ingatlanokat a hírek szerint a magyar gyakorlatnál kedvezőbben értékelik, ám jellemzően egy ingatlan az ottani bankoknál is kevés a hitelképességhez, vagy legalábbis megdrágítja a kölcsönt. Egy-két kisebb, kifejezetten a magyar piacon terjeszkedni vágyó tartományi bank esetében fordul inkább elő, hogy jövedelemigazolás nélkül is folyósítanak hitelt, ám ez esetben az ügyfél fokozottabb kockázatot vállal. Ha kicsit is meginog a törlesztésben, késik vagy nem bírja a kamatokat visszafizetni, akkor a banknak nem marad más választása, minthogy bevonja a jelzáloggal terhelt ingatlant és megpróbálja értékesíteni.
Hányan dolgoznak ott?
A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint jelenleg mintegy 18-19 ezer magyar dolgozik Ausztriában, többségük Burgenlandban – mondta el megkeresésünkre Kovács Géza, a nemzetközi főosztály vezetője, hozzátéve, hogy az uniós csatlakozás óta 1-2 ezer magyar ment ki Ausztriába dolgozni. Ez a statisztika természetesen csak a legális munkavállalókat veszi számba, így minden bizonnyal alulbecslése a ténylegesen kint dolgozók számának.
A nagyobb bankok (mint például a Volksbank, az Erste vagy akár a Bank Burgenland is) ugyanakkor igényelnek valamiféle jövedelemigazolást, de miután a cél az, hogy a valós jövedelmi helyzetet térképezzék fel, elfogadnak egy az ügyfél által írt igazolást is. A legszívesebben persze egy ausztriai munkáltató hivatalos jövedelemigazolását fogadják, akinek tehát rendesen bejelentett ottani állása vagy ottani vállalkozása van és euróban kapja a fizetését, amiből majd euróban is tud törleszteni, pluszban még van egy beszámíttatható lakása is, és nyelvi problémái sincsenek, annak valóban érdemes lehet ott hitelt kérnie.
Annak is, akit itthon valami miatt kiesik a bankok kegyeiből: vagy azért mert minibálbéren van bejelentve, vagy azért, mert rajta van a rossz adósokat nyilvántartó BAR-listán. Tudjuk, hogy ide apró adminisztratív tévedések miatt is igen könnyű felkerülni, de mivel az osztrák hitelelbírálóknak nincs joguk és hozzáférésük a magyar feketelistához, a tényleg megszorult rossz adósok is megpróbálhatják egy osztrák bank újabb hiteléből rendezni a helyzetüket.
