Díjkiosztás a könyv világnapján Németországban, 2002-ben. Az első olyan díjazott, aki sokat tett az olvasásra nevelésért, egy óvónő. A második, a harmadik, a tizedik is. „Olyasmire jöttek rá, amit mi még csak most kezdünk felismerni. Az olvasásra nevelés az óvodában kezdődik, vagy még hamarabb: már akkor, amikor az anya beszél a hasában lévő magzathoz” – mondja Nagy Attila szociológus, a Magyar Olvasástársaság elnöke.
Németországban az úgynevezett „PISA-sokk” vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy nagy baj van. Az OECD kezdeményezésre 32 országban elvégzett PISA 2000 (Program for International Student Assessment) felmérés egyebek mellett azt vizsgálta, milyen a 15 éves gyerekek szövegértési készsége. A listán Németország, messze az átlag alatt teljesítve, a 20. lett, míg Magyarország a 21. helyre szorult. A PISA 2003 felmérés már azt is kimutatta, hogy radikális különbségek vannak a fiatalok olvasási szokásai között attól függően, milyen iskolatípusba járnak. A magyar gimnazisták – az évtizedek óta listavezető finneket lehagyva – elsők lettek, a szakközépiskolások a közép-mezőnyben vannak, míg a szakképző intézmények tanulói (régebben szakmunkástanulók) azokkal együtt, akik nem járnak középiskolába, a sor vége felé kullognak.
Az olvasásra nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A kulcsszerep a családé.
GAZDASÁGI HATÁSOK. Akár legyinthetnénk is, mondván: legyen ez a szociológusok problémája. Csakhogy olyan folyamatról van szó, amelynek hatását előbb-utóbb mindenki a saját bőrén fogja érezni. „A gazdaság teljesítőképességét veszélyeztetheti, ha a szakmunkások fejében az írott szöveg, legyen az pályázati felhívás, vagy használati utasítás, nem áll össze értelmes egésszé” – hívja fel a figyelmet a következményekre Nagy Attila. Az olvasás olyan generális kultúrtechnika, amely minden további ismeretszerzésnél kulcsszerepet játszik. Aki jól olvas és jól tanul, abból sikeres munkavállaló lesz, ami elengedhetetlen az ország versenyképességéhez. Az a gyerek, aki olvas, könnyebben tud vitatkozni, és nehezebben hajt végre gondolkodás nélkül egy parancsot, mint nem olvasó társa. Másrészt a közös történet egy közösség legnagyobb összetartó ereje. Ha például arra a szóra, hogy „rendületlenül”, bejön egy kontextus, akkor az ennek a kohéziós erőnek a fennmaradását segíti. Ebből következik egyebek közt a kiszámíthatóság, a bizalom, a közös célok, a normakövető magatartás – ezek pedig a gazdaságnak is közvetlen faktorai.
A kutatások szerint az olvasásra nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A folyamatban persze a családé a kulcsszerep. De ha nem lehet a családi műveltségre apellálni, akkor legalább az iskolának kellene jobban végezni a dolgát, lehetőleg annak a magyar pedagógiai gyakorlattól egyelőre idegen tételnek az ismeretében, hogy az olvasás tantárgyközi feladat, azaz a fejlesztéséért felelős minden pedagógus.
SAJTÓAKTIVITÁS. Az olvasásra ösztönzésben azonban egyelőre a sajtó több kezdeményezéssel állt elő, mint az oktatás – még ha felemás sikerrel is. A február vége óta a Magyar Televízióban futó A Nagy Könyv című műsor nézettsége például – az óriási kampány ellenére – még a csatorna saját műsoraihoz képest sem kiemelkedően magas, a kereskedelmi adókéval összehasonlítva pedig még nagyobb a különbség. Az április 23-i adás első felét az MTV sajtóosztályának információi szerint 1,4 millió 15 évesnél idősebb néző nézte legalább egy percig, a második felére pedig 780 ezren voltak kíváncsiak. Az RTL Klub ugyanekkor sugárzott Sztárbox című műsora 3,86 millió nézőt vonzott, a TV2-n futó Megasztár pedig közel 3 millió ember figyelmét kötötte le legalább egy percig. Ha a kapott adatokat az MTV saját műsoraival vetjük össze, az derül ki, hogy a Nagy Könyv a nézettségét tekintve nincs az adó első 30 műsora között. A csatorna sajtóosztályán arról nem tudtak információt adni, milyenek voltak a BBC-n sugárzott The Big Read nézettségi mutatói (ennek licence alapján készült a Nagy Könyv). Némi bizakodásra adhat okot, hogy az egy évig tartó akció végére Angliában megsokszorozódott a könyvtárakból kikölcsönzött könyvek száma.
A jelenlegi tendenciák különösen a 130 milliárd forintos éves forgalmat felmutató lapkiadói szakma számára riasztóak. Egy felmérésből például kiderül, hogy a 100 olvasóból évente „kiöregedő” 20 helyébe mindössze 7 új lép. Nem véletlen, hogy a sajtó már közvetlenül az iskolákban próbál kopogtatni. A Pannon Lapok Társasága (PLT) által 2003-ban indított SÉTA (Sajtó és Tanulás) program lényege az volt, hogy a részt vevő iskolákba járó diákok néhány héten keresztül megkapták a megyei lapot, amelyben maguk is publikálhattak, a szerkesztőségeket és nyomdát meglátogatva pedig képet kaphattak arról, hogyan készül egy újság. A SÉTA-projektben eddig 3726 diák, 69 tanár és 44 iskola vett részt. A költsége 2003-ban 16 millió, 2004-ben pedig 18 millió forint volt. A kezdeményezést, amely 2004-ben a szponzoroknak köszönhetően már nullszaldós volt, a PLT finanszírozta.
A nagy könyv angol eredetijének honlapja. Sikeres médiakezdeményezések.
A SÉTA volt az előképe a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) néhány hete indított Híd (Hírlapot a diákoknak) programjának is, amelyet jelenleg 5 millió forintból támogat a kiadói szakma. Az idén várhatóan még 10 millió forintot fordítanak erre a célra, ha pedig sikerül szponzorokat bevonni, avagy elérni, hogy a lapkiadás áfája 5 százalékos legyen, még többet. „Szegény sajtópiac vagyunk, például a lapok átlagára nálunk 80 forint, az EU-ban pedig 300 forintnak megfelelő összeg” – kommentálja a mérsékelten ambiciózus erőfeszítéseket Kázmér Judit, a PLT stratégiai ügyvezető igazgatója, az MLE olvasásra nevelési bizottságának elnöke.
A Híd első fázisban úttörő szerepet vállalt a Népszabadság: kidolgozta a programot és állta működtetésének több millió forintos költségét. Külön tanulói munkafüzetet és tanári segédanyagot készítettek annak szem előtt tartásával, hogy élményt adó ismereteket nyújtsanak a sajtó történetéről, a műfajelméleti alapismeretekről és a jelenlegi sajtópiaci helyzetről.
„Tizenkét középiskola 240 tanulójának bevonásával május elején lezárul a kísérleti szakasz” – mondja Lengyel L. László, a Népszabadság Rt. elnök-vezérigazgatója. Az eredmények értékelése után valószínűleg növelik a programban részt vevők számát.
NEHÉZ MÉRNI. Rendkívül bonyolult és költséges felmérésre lenne azonban szükség a SÉTA hatásának feltérképezéséhez. Kutatási eredmények a hasonló mozgalmak támogatására egyre többet fordító Nyugat-Európában sincsenek, de a régebben futó akciók tapasztalataiból – és a példányszám-adatokból – lehet következtetéseket levonni. A SÉTA előképének számító német ZEUS programban az 1997-es induláskor még 7,5 ezer fő vett részt, 2004-re ez a szám 48 ezerre nőtt, az idén pedig 52 ezerre számítanak. Számos szponzor is felsorakozott a program mellé. A szórakoztatás és a nevelés öszszekapcsolásával próbálkozó nyugat-európai olvasásösztönző programok is hatékonynak mutatkoznak. Például a spanyol El Pais vizsgálata szerint 1972-ben a 15-24 éves korosztály 11,2 százaléka olvasott napilapot, 2000-re pedig 32 százalékra tudták feltornázni ezt az arányt.
Az olvasásösztönző kezdeményezések hosszabb távon még több reménnyel kecsegtetnek. Nagy Attila szerint ezek helyesek és szükségesek, mert a jelenlegi és a leendő szülői társadalmat szólítják meg, márpedig az olvasási készség kialakításában nyilvánvalóan a család szerepe a legnagyobb.
