Kétségeimet hangoztattam a múlt héten – a baloldali vezető politikusok Magyarországon tartott nagy nemzetközi találkozójának küszöbén -, a „harmadik út” és ezzel kapcsolatban a szociáldemokrácia válságáról (enyhébben: dilemmájáról) írván. Úgy véltem, hogy a harmadik út (a szociáldemokrácia fordulata a középosztály, az üzleti világ és a piacgazdaság felé, konfrontáció vállalása a szakszervezetekkel az immár nem finanszírozható jóléti állam szükséges korlátozása miatt) tipikusan brit jelenség. Ott – és csak ott – végezte el a „piszkos munkát” egy radikális neoliberális kormányzat.
Thatcher asszony, a Vaslady söpörte tisztára az utat Blair, a mai miniszterelnök számára, aki azután a harmadik út szellemében adott új arcot a brit szociáldemokrácia történelmi pártjának. (Új nevet is: Labour helyett New Labour.) Blair két választás megnyerése után most eséllyel készül a jövő évben esedékes harmadik menetre.
Kételkedtem abban, hogy ez a fajta radikális fordulat, a harmadik út alaptípusának vállalása másutt is alkalmazható lenne a szociáldemokrácia választási veresége nélkül. A Budapest és Balatonőszöd között ingázó konferencia legfontosabb fejleménye ennek bölcs – noha csak hallgatólagos – elismerése.
KUDARC NÉLKÜL VÁLTANI. A harmadik út kifejezés nem jelent meg sem a hivatalos deklarációkban, sem (például) a közös Blair-Gyurcsány cikkben. A kormányon lévő szociáldemokrácia dilemmája persze azért megmaradt. A gazdag, az eddigi formájában immár fenn nem tartható jóléti államot már megvalósított országokban éppen úgy, mint az annak „koraszülött” formáival kísérletező szegényekben. Csak éppen más, az egyes országok sajátságainak megfelelő modellt kellene találniuk (találnunk) e feladat végrehajtására. Méghozzá a választási kudarc elkerülésével. Ezt lehetne talán „negyedik útnak” nevezni.
A konferencia erre semmiféle választ nem adott, kiutat nem mutatott. Ez csalódás ugyan, de nem meglepetés. Politikai realitás, hogy a „negyedik út” modelljeinek megtalálása hosszú, bonyolult és nem fájdalommentes folyamat. A konferencia szervezői ennek tudatában megkerülték a problémát. Oly módon, hogy a konkrét szociáldemokrata problémakört háttérbe szorítva, a „baloldal” fogalmának parttalan alkalmazásával megkísérelték bevonni a párbeszédbe a harmadik világot. Ez a kísérlet megrekedt a deklaratív nyilatkozatok szintjén, hiszen ezeket az országokat egészen más gondok foglalkoztatják. Az európai baloldal, a szociáldemokrácia jövőjének egész problematikája számukra érdektelen, sőt időnként érthetetlen is. A harmadik út sorsa nem a harmadik világ gondja. Feltehetően ezért (is) mondta le a részvételt Brazília és India, Földünk e két meghatározó fontosságú, a távolabbi jövőben világhatalmi szerepre predesztinált országa.
FAJSÚLYOS TÁVOLMARADÓK. Ennél jóval közvetlenebb nehézséget okozott a lengyel államfő, a cseh miniszterelnök, s mindenekelőtt Schröder német kancellár távolmaradása. Ez hozzájárult ahhoz, hogy érdemben nem lehetett választ adni az európai szociáldemokrácia fő kérdésére. Arra, hogy miután a harmadik út sikeres brit modellje a már említett okok miatt nem „exportálható”, milyenek legyenek a többi, kormányzó pozícióban lévő szociáldemokrata párt megújulását eredményesen szolgáló változatok, a „negyedik út” modelljei. Az érvényes válasz talán – legalább vázlatosan – megszülethetett volna, ha Schröder szinte az utolsó pillanatban le nem mondja a részvételt. (A kancellár nagy delegáció élén Líbiában járt. Az ilyen utak előkészítése sokszor hónapokig tart. Nyitott kérdés, hogy miért vártak oly sokáig a részvétel lemondásával.)
Ez persze csak részletkérdés. A lényeg az, hogy Schröder kitart a maga harmadik utas modelljének a folytatása mellett a heves szakszervezeti ellenállás és a részleges választásokon elszenvedett sorozatos vereségek ellenére. Jelenléte kedvezően módosíthatta volna az értekezlet karakterét.
Schröder részvétele egyben alkalmat adott volna arra is, hogy említés történjék az amerikai háttér jelentőségéről. A harmadik út koncepciója ugyanis a „szociáldemokratizáló” Clinton-kurzus aktív támogatását élvezte. A Bush adminisztráció politikája (Irak) megosztotta az európai szociáldemokrata kormányokat, ami hozzájárult a harmadik út mai válságához. Egy újabb Bush-ciklus (amire egyáltalán nem zárható ki) a „negyedik út” eredményes felkutatását akadályozhatja.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
