Gazdaság

A privatizációs népszavazás

kiírására tett ellenzéki kezdeményezés a médiakormányzás és árnyékkormányzás mélypontja. Rosszabb, mint a közjogi kezdeményezések, illetve a nemzeti petíció – e két, tulajdonképpen következmények nélküli mozgalmi akciózás – volt.

Minden olyan kísérlet ugyanis, amely teljesen felesleges kérdésekben próbálná az urnák elé rángatni a választópolgárt (lásd még: a kórház-privatizáció leállítása), egyszerűen a demokrácia lejáratása. Valamelyest érthető, amikor az aláírásgyűjtéssel egy parlamenten kívüli erő vagy civil kezdeményezés próbálja magára irányítani a közvélemény figyelmét, ám a kérdésfeltevés és az időpont megválasztása még ez esetben is visszaüthet. (Egy másik népszavazási kezdeményezés kapcsán ettől tartanak azok is, akik amúgy rokonszenveznek a határon túli magyaroknak biztosítandó állampolgárság ötletével.)

A privatizáció esetében azonban az eredeti szándékkal is baj van. Valószínűleg könnyen megy majd a kétszázezer aláírás összegyűjtése a jobboldali hívők, illetve a rendszerváltás veszteseinek körében. Utóbbiaknak hiába is próbálná bárki elmagyarázni, hogy a magánosítás tulajdonképpen már 1998 előtt lezajlott, a múlt évtized eleji majd kétezer állami cégből ma már csupán másfél száz van állami kézben. Ezek értékesítését pedig nem elsődlegesen költségvetési szempontok diktálják, mivel az uniós előírások szerint az állami tulajdon eladásából származó összegekkel nem lehet csökkenteni a büdzsé deficitjét.

Ráadásul a legtöbb esetben alighanem csupán a nemzeti tőke érdeklődne az adásvétel tárgya iránt – ha egyáltalán. Nem mindig sikertörténetek kerülnek ugyanis kalapács alá. Az árnyalt részletek azonban aligha érdeklik azokat, akiknek a fülében a privatizáció úgy, ahogy van, szitokszó. Erre játszani viszont egy modern piacgazdaságban legalábbis felelőtlenség.

Az új kormányprogram kellően sok olyan baloldali frazeológiát és általánosságot tartalmaz, amelyekkel szemben egy modern jobboldali párt meg tudná határozni magát, és fel tudná építeni a választási stratégiáját. Az új helyzetben a privatizációellenességet választani a kiindulópontnak nem más, mint a kapkodás jele.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik