Mit tehetne a Világkép krónikása, ha néhány hétre betegsége hullámvölgyébe esvén ebben a keserves helyzetben lép sztrájkba a laptop winchestere is? Mit tehetne – gondolkodik. Teljes világkép megírásáról két és fél flekken. Majd a winchester is jobban lett, és munka közben kiderült, hogy felesleges álmodozni. Minden hétnek van saját világképe.
Az elmúlt hét nap nyitánya Bush és Kerry első szópárbaja volt. Bush előnnyel indult, aminek egyik titka az, hogy a terrorizmus elleni harcának stílusában megerősödtek azok a merev, intranzigens, irracionális, fundamentalizmusba és vallási küldetéstudatba hajló tulajdonságok, amelyek sokkal brutálisabb változata az iszlám terrorizmus filozófiáját jellemzi.
MÉG BUSH A FAVORIT. Ez a két erő ma már feltételezi egymást. Minden terrorista akció, minden túszszedés, minden lefejezés Bush, a „háborús elnök” választási esélyeit erősíti. Másrészt – Sir Ivor Roberts római brit nagykövetnek az említett kölcsönhatásra utaló szavaival – „Bush a terroristák legjobb toborzó őrmestere”. Mégis: noha általános vélemény szerint Kerry nyerte az első szópárbajt, és több közvélemény-kutatás szerint behozta Bush 8 pontos előnyét, a Newsweek pedig Kerry fölényt jelzett, meggyőződésem szerint ma még mindig Bush a favorit. Ez a helyzet csak akkor változhat meg, ha a második és harmadik vita (október 8-a és október 13-a) táján valami olyan esemény történik, amely az amerikaiak tömegeit kiábrándítja „Bush vonzó és erőteljes fantáziálásából” (New York Times), amely azt sugallja, hogy csak ő védheti meg az ország biztonságát.
Több ilyen sokk is elképzelhető. Mindenekelőtt akkor, ha Irakban még kegyetlenebbé válnak a „háború utáni háború” mindennapos, véres összecsapásai. Hiszen Powell külügyminiszter már ma is úgy véli, hogy lehetetlenné válhat a Washington által sürgetett, a konszolidáció feltételének ítélt választások megtartása. A másik azonnali sokklehetőség Afganisztán, ahol közvetlenül a második Bush-Kerry-vita után készülnek elnökválasztásra. Ha ez netán erőszakba fulladna, Bush helyzete tarthatatlanná válhat október 13-án, a – végső impressziót hagyó – harmadik vitában.
Ami a távolabbi összefüggéseket illeti, a kiindulópont az, hogy a Bush-Kerry-párharc amerikai politológusok szerint 25 éve az első olyan választás, amelynek kimenetelét a külpolitika döntő erővel befolyásolja. Sőt, egyes szakértők 40 évet mennek vissza, emlékeztetve arra, hogy az akkor rendkívül feszült szovjet-amerikai viszony miatt 1960-ban Kennedy és Nixon négy tévés vitájából három a külpolitikáról szólt.
KIFINOMULTABBAN. Az amerikai választások távolabbi kihatásainak jó része most is a Moszkva-Washington kapcsolatrendszert érinti. Ma az orosz-amerikai játszma ellentmondásosabb és kifinomultabb módszerekkel folytatódik. Vannak pontok, ahol tartós a feszültség. Vannak, ahol az érdekek azonosak. És van egy sáv, amelyben ellentétek és együttműködés között a pillanat taktikai szükségletei, vagy politikailag kihasználható érzelmi reflexek döntenek.
A három Bush-Kerry-vita időszakában figyelemre méltó változások jelei bukkantak fel az orosz-amerikai kapcsolatokban. A legfontosabb: bomlani látszik az a cinikus, informális paktum, amelyben az amerikaiak a csecsen háborút a terrorizmus elleni harc részeként ismerték el, cserébe az oroszok tartózkodó magatartásáért Irak ügyében. Amerika – mint az egész világ – borzadva ítélte el a Beszlan város iskolájában lezajlott terrorista mészárlást. Elutasította viszont Putyin reakcióját, a tragédia ürügyén végrehajtott hatalmi koncentrációt (Putyin a beszlani vérfürdőre hivatkozva ragadta magához 89 orosz régió – eddig választott – kormányzójának kijelölési jogát).
Az amerikai politika mindkét szárnya látványos szerepet vállalt a volt cseh elnök, Václav Havel által szervezett tiltakozásban. A Kerry köréhez tartozó politikusok egész sora (sőt, Richard Holbrooke volt ENSZ-nagykövet, a külügyminiszteri poszt várományosa is) aláírta a deklarációt, amely baljóslatúan bevallotta, hogy „a Nyugat eddigi, tartózkodó orosz stratégiája elveszítette hatékonyságát”.
Bush vagy Kerry? Nagy különbség. Nem mindegy sem Amerikának, sem a világnak. De a különbségnek vannak határai.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
