Érmes athéni olimpikonjaink jutalmának 30 százalékára számíthatnak a világ második legnagyobb sporteseménye, a szeptember 17-én ugyancsak a görög fővárosban kezdődő paralimpia dobogós magyar résztvevői. Négy évvel ezelőtt még csak 10 százalékos volt a fenti arány, a látássérült és mozgáskorlátozott bajnokoknak járó életjáradék összege pedig már meg is egyezik az olimpiai bajnokokéval. Az eredmények társadalmi elismerésében tehát mérhető a felzárkózás, még ha a felkészülésben az esélyegyenlőségnek továbbra sincs nyoma. A társadalombiztosítási rendszer például mindmáig nem támogatja az alapszintű sportolásra is alkalmas, úgynevezett aktív kerekesszékek beszerzését, amelyeknek az ára nagyjából háromszorosa a mintegy 100 ezer forintos, minden mozgásfogyatékosnak alanyi jogon járó alapszéknek.
Kerekesszékes küzdelem. A jogokat már kivívták.
PÉLDAMUTATÓ JOGSZABÁLY. A parasportolók felemás helyzete jellemző a mozgáskorlátozottak társadalmának egészére: a kellő társadalmi érzékenység már megvan a problémák kezelésére, ám a pénz még sok esetben hiányzik hozzá. Az 1998-ban elfogadott, fogyatékosügyi törvénynek is becézett jogszabály Európa-szerte példamutatóan haladó szellemben szabályozta, mit is kell a társadalomnak megtennie a fogyatékos személyek integrációja, esélyegyenlőségének növelése érdekében. A legtöbb jogszabály az érintettek érdekvédelmi szervezetei, szövetségei egyetértésével, javaslataik figyelembevételével született és formálódik ma is. A hat éve meghozott szabályok egy része azonban utólag – eszközök és források híján – betarthatatlannak bizonyult.
Pedig a fogyatékosok rétege egyáltalán nem szűk: a különféle érdekvédő szervezetek felmérései és a Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási adatai szerint is több mint félmillió olyan ember él Magyarországon, akinek a munkavégző képessége kisebb vagy nagyobb mértékben csökkent, testi vagy szellemi fogyatékossága okán. 2001-re több mint kétszázezerrel nőtt a magukat fogyatékosnak valló személyek száma 1990-hez képest: az akkori 368 ezerről 577 ezerre, ami már a lakosság 5,7 százalékának felel meg.
AKADÁLYMENTESÍTÉS. Problémáik sok esetben még ennél is szélesebb kört érintenek, mint arra a napokban a fővárosi közlekedésben az akadálymentesítés késlekedése miatt tiltakozni készülő kismamák is ráirányítják a figyelmet. Elvben nyitott kapukat döngetnek, a törvény ugyanis jövő év január elsejére előírja az akadálymentesítési kötelezettséget, legalábbis ami a már meglévő középületeket illeti. A törvényhozatalkor azonban még azt sem lehetett tudni, milyen körben és hány intézményt kell majd a fogyatékos személyek számára is teljes mértékben igénybe vehetővé tenni. Ennek költségvonzata – következésképp megvalósíthatósága – tehát gyakorlatilag ismeretlen volt a jogszabályalkotók előtt. Mint azt az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal Fogyatékosügyi Koordinációs Igazgatóságának egyik munkatársa elmondta, az önkormányzatok java része csak tavaly döbbent rá arra, mekkora elmaradásai is vannak e téren.
Megszorítások
Munkát a fogyatékosok elenyésző része talál magának: a legtöbben közülük azoknál a védett szervezeteknél helyezkednek el, amelyeknek a fennmaradását eddig jelentős állami dotációk, adókedvezmények könnyítették, szem előtt tartva, hogy működésük nem ítélhető meg pusztán a gazdasági racionalitás szempontjai mentén. Ilyen vállalkozások összesen 38 ezer fogyatékos személyt foglalkoztatnak, illetve foglalkoztattak ez év tavaszáig, amikor is a kényszerű költségvetési megszorítások ezeket is elérték. Tavasszal, a számukra nyújtott áfakedvezmény drasztikus csökkentésével az érintett cégek tetemes hányada a tönk szélére került, de akkor a Védett Szervezetek Országos Szövetsége (VSZOSZ) még eredményesen lépett közbe, és sikerült megfelelő mértékű kompenzációt kiharcolniuk.
Most azonban a kormány ismét csökkenteni akarja a védett szervezetek bérdotációját, mégpedig egy olyan uniós irányelvre hivatkozva, amelyet az EU-ban gyakorlatilag nem alkalmaznak. „A szóban forgó cégek ugyan még nem kezdték meg az elbocsátásokat, de máris érezhető, hogy félelmükben kevesebb embert vesznek fel” – mondta el lapunknak Balogh Zoltán, a VSZOSZ elnöke. Balogh szerint ők maguk is tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi struktúra, elsősorban a támogatási rendszer, megújításra szorul, de remélik, hogy a most folyó tárgyalások során legalább a májusi támogatási összeget sikerül kicsikarniuk a Pénzügyminisztériumból, miközben dolgoznak a szféra átalakításának tervein.
A SZÁNDÉK HIÁNYA? Talán nem véletlen, hogy Szakály József, a MEOSZ főtitkára a pénzszűke mellett nem egyszer a szándék hiányát is felfedezni véli az akadálymentesítés lassúságának hátterében. A legérzékletesebben az okmányirodák esete példázza a hozzáállást: ezeket az intézményeket 2000-ben kellett az önkormányzatoknak létrehozniuk, amikor elvileg már nem volt szabad fogyatékosok számára nem járható közhasználatú intézményeket építeni. Ennek ellenére a Belügyminisztérium 2001-es felmérésében az ország 274 okmányirodájából mindössze 18 vallotta magát tökéletesen akadálymentesnek – a többi jobbára figyelmen kívül hagyta a közlekedésükben korlátozottak (akkor már törvényben rögzített) jogait. Történt ez annak ellenére, hogy az Országos Fogyatékosügyi Program kötelezi a minisztériumokat, hogy az újonnan induló beruházásaikra rendelkezésre álló költségvetésük 2 százalékát akadálymentesítésre használják fel. Egy friss felmérés szerint most, négy hónappal a vonatkozó határidő előtt, a közhasználatú épületek 20-22 százaléka járható csupán kerekesszékkel is. Ez is csupán országos átlag azonban, amely jelentős területi különbségeket fed: van olyan vidéki település, ahol egyetlen, kerekesszékesek által megközelíthető középület sincs.
KÖZLEKEDNI KELL. A mozgáskorlátozottakkal hasonló gondokkal küszködő kismamák tiltakozása azonban nemcsak a költségvetés helyzete, de a törvény betűje miatt is hasztalannak tűnik: a közlekedési rendszer igénybe vehetővé tételére ugyanis 2010. a határidő. Szakály József szerint ráadásul Budapest tömegközlekedésének akadálymentesítésére folyamatosan történnek elismerésre méltó próbálkozások.
A 2-es metró most megkezdődött felújítása során szintén gondoltak a mozgáskorlátozottakra is: a napokban megnyílt állomásokon már készen vannak a liftaknák. Liftek ugyan a BKV tájékoztatása szerint csak 2007-re, a teljes vonalfelújítás végére kerülnek beléjük.
Ez ügyben is akadnak persze az őszinte elkötelezettséget igencsak megkér-dőjelező mozzanatok: ki ne emlékezne
a főváros által vásárolt hannoveri villamosok esetére, amelyeknek a padlómagassága pontosan 346 milliméterrel haladta meg az előírt 600-at. Hogy ennek ellenére forgalomba lehetett azokat állítani, az egy frappáns rendeletmódosításnak volt köszönhető: ha ugyanis a szigorú szabály csak az új járművekre vonatkozik, a régiekre pedig mondjuk 950 milliméter a maximum, a használt (és minő véletlen, ebbe éppen beleférő padlómagasságú) hannoveriek jöhetnek…
