Gazdaság

A múlt és a jövő elemzése


csapott össze az előző és a jelenlegi kormányfő országértékelő beszédében. Míg Orbán Viktor mondandóját egyfelől a négyéves „polgári”, másfelől a negyven esztendős államszocialista múlt (továbbá a „nem-polgári” kormányok) szembenállására alapozta, addig Medgyessy Péter az EU-tag Magyarország körvonalait igyekezett felrajzolni.


Kormányfői beiktatása óta Medgyessy először tartott az ország előtt álló feladatokat számba vevő, „vizionáló” beszédet. Tudás, erkölcs, kiegyezés és modernizáció – ezek voltak a kulcsszavak a miniszterelnök szónoklatában, amely tartalmában és előadásmódjában is túlmutatott korábbi fellépésein. Medgyessy mondandójából ezúttal is kiviláglott a kompromisszumkészség és a gesztus-politizálás. Látszott, hogy az egyes társadalmi és gazdasági feladatok és igények között nem akar (vagy nem tud?) választani. Magyar hagyomány és európai jövő; egyén, család és nemzet; Budapest és vidék; állam és piac; egyensúly és növekedés egysége, szintézise volt a beszéd legfontosabb üzenete. A kormányfő konkrét gazdaságfejlesztési és szociálpolitikai intézkedéseket is bejelentett, megígérte az egészségügy és az oktatás reformját, és nem hagyott kétséget afelől, hogy csak a mégoly tökéletlen uniós tagság hozhatja el Magyarország számára a jobb és biztonságosabb életet.


A hazai politikai palettán a legjobb retorikai képességekkel rendelkező Orbán Viktor végül is kimondta az igent az uniós csatlakozásra, ám beszédéből kitűnt: a belépés mérlegét szerinte a költségek és hasznok mechanikus egyenlege határozza meg. Európai értékekről és egy fejlettebb közösséghez való tartozás előnyeiről a Fidesz-vezér beszédében nem esett szó. Az olyan, többnyire nem jogos veszélyek egyoldalú felemlegetése, mint az egyenlőtlen verseny, a méltánytalanság vagy a gazdaság idegen tőkének való kitettsége azonban alkalmas arra, hogy a lakosság egy részében az unióval kapcsolatban tévhiteket tápláljon.


Mindkét politikus szólt a gazdaságban megfigyelhető válságjelenségekől, mindemellett egyetértettek abban, hogy a „gazdaság erős”. Egyikük sem nézett viszont szembe a gondokra gyógyírt jelentő terápia szükségességével, vagyis azzal, hogy fordulatra van szükség az állami gazdálkodásban.


És noha Orbán most korábbi önmagánál valamivel békülékenyebbnek mutatkozott, úgy tűnik, a kormány és az ellenzék vezetőjének politikai arcélét személyiségük, habitusuk határozza meg. A konszenzuskereső, a preferenciák között nehezen választó jelenlegi, illetve a konfliktusokat élező, könynyen döntő volt kormányfő párharcában az elmúlt hetek Fidesz-offenzívája után most ismét az előbbinek állhat a zászló.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik