Olyan terméket vegyél, amelynek kódszáma a vonalkód alatt 599-cel kezdődik – buzdította Orbán Viktor ex-kormányfő a polgárokat a Kossuth rádióban a nemzeti termékek vételére. Az ilyen kódjelű árukat ugyanis Magyarországon állítják elő, magyar munka van bennük. Orbán nagyvonalúan hozzátette, hogy ebben az esetben nem számít, ha a cég külföldi tulajdonban van-e vagy sem, „ez majd a következő lépés lesz”.
KÓDOLT ÜZENET. Az ex-miniszterelnök a polgári körök által támogatott vevőorientáló mozgalommal akar fordítani a sorozatos gyárbezárások miatt erősödő elbocsátásai trenden. Az már a politikus balszerencséje, hogy a rosszul megválasztott vonalkód-szám alapján aligha ér célt a kezdeményezés, mert ez alapján nem lehet különválasztani a magyar vagy nem magyar munkával készített termékeket. Az első három számjegy az esetek nagy részében valóban utal arra, hogy a cég milyen ország „vonalkód-társaságánál”, pontosabban annak termékazonosító irodáján kérte a „gyártóazonosító számot”. Ám egyes termékkörökben, mint a könyv, sajtótermék, ömlesztett zöldség, illetve a vámszabad területen működő magyarországi társaságok áruján akkor is lehet más kezdetű a kód, ha történetesen mégis itthon készült. De lehet 599-es kódja a Távol-Keleten gyártott portékának, ha az importőr magyar termékazonosító irodán igényelte a gyártóazonosítót. A kódok bonyolult rendszerének „játékaként” az első három jegy alapján számítana a Dunaharasztiban palackozott Coca-Cola „külföldi”, a margitszigeti Pepsi pedig magyar terméknek.
A szándék ettől függetlenül persze lehetne nemes, de kérdés, hatásos-e. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára több olyan akcióra emlékszik, amely célzottan hazai termék fogyasztására, vásárlására ösztönzött, de egyik sem tűnt hosszú életűeknek. A vásárló először az árat, majd a minőséget nézi, és ez alapján választ. E szempontok szerint igen gyakran magyar árut is tesz a kosarába, amelyet nem terhel akkora szállítási költség és vám sem, mint az importot, de ritka kivétellel nem azért, mert magyar.
Kódolt üzenetek
Egy kör formájú kódot szabadalmaztatott N.J. Woodland az 1940-es évek végén az Egyesült Államokban, amelyen az egymás melletti vastag és vékony vonalak és elválasztó közök hordozták az információt. A vonalkód a hatvanas évek elején indult hódító útjára. Szintén Amerikában jelent meg 1970-ben egy kiskereskedelmi forgalomban lévő termékek azonosítására szolgáló kód, az UPC (Universal Product Code). A kereskedelmi alkalmazást hamarosan követték az ipari és infrastrukturális felhasználások. A Plessey-kódot a könyvtárakban használtak könyvazonosításra; ipari környezetben alkalmazták az úgynevezett „kettő az ötből” kódot, majd 1972-ben a „kettő az ötből átfedéses” kódot. 1974-ben szabványosították a Code-39 vonalkód-típust, 1977-ben bevezették a ma is használatos EAN (European Article Number) rendszert is.
KORMÁNYPROGRAM KERESTETIK. Az „599-es mozgalmat” hirdető ex-miniszterelnök ugyan nem fejtette ki, de a kezdeményezéssel nyilvánvalóan a magyar termékek versenyképességén akar segíteni. E körön belül is bizonyára nem a multinacionális társaságok leányvállaltai amúgy is kapós portékáinak, hanem a derékhadat alkotó, védendő kis- és középvállalatokénak. Szakértők szerint e vállalkozó kör versenyképesebbé tételére, megsegítésére a civil kezdeményezésnél azonban hatásosabb lenne egy célirányos kormányprogram. Annál is inkább, mert az Európai Unióban ferde szemmel nézik, tiltják az áruk szabad áramlását akadályozó, a külföldi termékek bojkottjára buzdító akciókat. Még akkor is, ha az ez irányú civil mozgalmakkal nem tudnak mit kezdeni. A tengerentúlon viszont napjainkban is megpróbálkoznak vele. Az amerikai republikánusok egy csoportja a termékbojkott érdekében figyelmeztető matricával címkézné fel a francia borokat, tiltakozásul, mert Franciaország nem támogatja Bush iraki háborús törekvéseit.
