Mindezt sok hezitálás előzte meg: maradjak vagy menjek ez a 2 szó zsongott a fejemben, mindkettőnek megvolt a maga indoka, de mégis felülkerekedett bennem, hogyha előbb-utóbb követni szeretném az élet “normális” menetét, mint például családalapítás, akkor az én időm most jött el.
A keresést a http://www.aupair-world.net/ oldalán kezdtem el. A rendszer nagyon egyszerű, kis angol nyelvtudás kell hozzá, de ha valaki más európai nyelvet beszél, mint például francia, német, olasz, azt is választhatja.
Miután kitöltöttem az adatlapomat, írtam röviden egy levelet a „jövendőbeli családomnak” magamról, az érdeklődési köreimről, valamint megindokoltam, hogy miért szeretnék au pair lenni. Beállítottam, hogy mely országok érdekelnének.
Célországnak több féle lehetőséget adtam meg, így tapasztalatok sorával lettem gazdagabb.
Az elsődleges úticélom Olaszország volt, mivel az angol mellett ez az a nyelv, amit kis megerőltetéssel, de nagyjából megértek. Ám ábrándozásaimból hamar fel kellett ébrednem.
Az első család még a bemutatkozó levelében 24-es betűmérettel és félkövér betűstílussal kiemelte, hogy reméli komoly jelentkező vagyok, nem rabolom az idejét feleslegesen, továbbá a magas fokú személyes higiéniára hívta fel a figyelmemet, ami miatt már két au pairt sajnos haza kellett küldenie.
A második azt írta, hogy megfelelő lennék neki, ehhez képest hat hétig nem jutottunk el odáig, hogy skype-on beszélgessünk. Végül kaptam egy emailt, melyben aggódását fejezte ki amiatt, hogy túl magas vagyok, a 178 centiméteremmel nem férek el az au pairnek szánt 170 centis ágyba, illetve amiatt is, hogy nem folyékony az olaszom, így kezdetben problémák lehetnek a gyerekek és a közöttem lévő kommunikációban.
Ezután még két érdekes családba botlottam, mire Olaszország lekerült a listámról.
Több lehetőséget megadtam, de nem igazán tudtam melyiket akarom, közben a google térképet böngészve, rátaláltam egy kis országra: ez volt Dánia.
Sokat nem tudtam róluk, csak azt, hogy nekik is van királynőjük. Gondoltam miért ne, ennél rosszabb, mint amit az olaszokkal megjártam, már úgysem jöhet.
Miután kiszemeltem Dániát, elkezdtem jobban utánanézni, hogy milyen nyelvet beszélnek ott. Hát mit ne mondjak: felmerült bennem a gondolat, hogyha ezt valaha megtanulom, akkor a következő a kínai lesz. Éppen hezitáltam, hogy biztosan jó ötlet-e, amikor a mobilomra érkezett egy sms egy dán családtól. Hirtelen azt sem tudtam, hogy jutottak hozzá a telefonszámomhoz, majd eszembe jutott, hogy az oldal úgy működik, hogy ha valaki befizet 39 eurót egy hónapra, prémium taggá válik, így egyből látja minden elérhetőségét a másiknak. A válaszom elég rövid volt: “Még nem, miért lenne egy jó ajánlatod?” Innentől kezdve beindultak az események, 3 nap alatt eljutottunk odáig, hogy oda-vissza szimpatikusak vagyunk egymásnak, nem baj hogy csak angolul beszélek, dánul majd ott a nyelviskolában megtanulok. Éles váltás volt számomra az arrogáns olasz apuka és az erősen hezitáló olasz anyuka után.
Azt, hogy mikor megyek, csak az határozta meg, hogy milyen áron tudok repülőjegyet szerezni. Hogy ez ne legyen akadály másnap este a beérkező emailem között felfigyeltem két visszaigazoló emailre, melyben két elektronikus repülőjegy bújt meg. Innentől már nem volt visszaút 2011. augusztus 11-én a Norvegian Airlines repülőgépe felszállt, méghozzá velem a fedélzeten, és már úton voltam Dánia felé.
A blogot a Facebookon is lehet követni, ahová több kép és hanganyag fog felkerülni.
