Röviden a tények. Még a 2002-es kampányban Kánaánt ígért Medgyessy Péter, ennek részeként a „művészeknek és újságíróknak” egyszerűsített adózást, magyarul evát, pazar feltételekkel. Alkoss, írj, állíts ki számlát, és az állam csupán a bruttó összeg tizenöt százalékát kéri tőled, ez volt a deal; vagyis még a nettónál is több került a zsebekbe. Az addig a bevételeit leköltségelő, értsd öt-tíz-húsz százalékért számlát vásároló („adatrögzítés” – tetszenek emlékezni?) adóalany eztán nyugodtan alhatott, ráadásul kivehette részét a közterhekből, szóval örült, öntudatosodott.
És az állam is mosolygott, hiszen extraadóbevételhez jutott.
Utóbb, ahogy apadt a jólét, úgy dagadt az eva, legalábbis a százaléka, legutóbb harminc percentre. Közben az evázók köre is bővült: benevezett és fizetett becsülettel mindenki, aki alacsony költséggel dolgozó területen tevékenykedett.
Költségvetési viták idején persze rendre felbukkant, majd szerencsére el is halt az eva megszüntetésének ötlete. A minap is jött és ment az aktuális hullám. Aztán még egy. Aztán harmadjára is szóba került az eltörlés, de immár két évvel odébb tolva a kivezetés bevezetését. Aztán megint cáfolat hangzott el, magától Lázár Jánostól. A Fidesz frakcióvezetője szerdán állt ki az eva mellett. Hogy aztán csütörtök délelőtt Giró-Szász András jobb sorsra érdemes kormányszóvivő kijelentse: a kabinet Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter javaslatára, „az adóegyszerűsítés elvét szem előtt tartva” mégiscsak támogatja az egyszerűsített vállalkozói adó 2012. január elsejei megszüntetését.
Mostanáig azt hittük, hogy e forró víz, jeges fürdő, rémítsünk halálra mindenkit, aztán ne csináljunk semmit (vagy inkább mégis) szisztémában Gyurcsány Ferenc überelhetetlen. Tévedtünk. Orbánék ebben is jobbak.
Gyurcsány ötleteit, tudjuk, rendre a saját pártja fúrta meg. De ki fúrja a Fidesz ötleteit? Erre kerestük a választ idebent a szerkesztőségben. Alább az ötleteink.
1. Orbán jobb keze (Matolcsy, ha valaki nem tudná) előbb ért a főnök íróasztalához, mint a többi testrésze.
2. Improvizálás zajlik, mint úgy általában a gazdaságpolitikában, mindenki szólózik, aztán lesz, ahogy lesz. A Fidesz nagy párt, igazából már nem is egy, hanem két, három, sok formáció, suttyomban platformos, mint az MSZP: önkormányzati lobbi, erős polgármesterek köre, navracsicsisták, lázáriánusok, vidékközpontúak, orbánusok.
3. Marad az eva, soha senki narancsos el nem törölné, eszébe se jutott, de itt a remek kommunikációs ziccer arra, hogy az okos adó megmentőjeként heroizálják Lázár Jánost és amortizálják az egyre inkább a mindenki hülyéje szerepbe betonozódó Matolcsyt. Utóbbi újabban talányosan „növekedési fordulatról” beszél – hogy mi is az, arról a megfejtéseket várjuk a szerkesztőségbe.
4. Naná, hogy marad az eva, de át kell keresztelni, mert kommunista találmány, mint az úttörővasút, a Ságvári utca, a Felszab, a Moszkva, a Lágymányosi híd meg a Roosevelt tér. Meg a megszorítás. Lesz belőle, mondjuk, éva (minden adók anyja), esetleg, a majd egyszer eljövő dél-keleti nyitás jegyében, leva.
5. Naná, hogy nem marad az eva, Matolcsy visszaveszi. Nyilván azért, hogy jobbat adjon helyette. Nyilván nem azt akarja, hogy tízezrek űzzék ismét nemzeti sportunkat: a fiktív számlák gyűjtését. Biztosra vesszük, hogy Matolcsy kalkulált – többek között – ezzel is.
Igazából persze semmit se értünk. Egyedül azt tudjuk, a kormányszóvivőtől, hogy „a döntés a parlament kezében van”.
Nem lennénk most fideszes képviselők.
