Az első félév zárását követően a Policy Agenda elkészítette a kormányzati munkaterv teljesülésének mérlegét. Az adatok azt mutatják, hogy a kormány által vállalt feladatoknak a felét sem volt képes a kabinet végrehajtani, és kiszámíthatatlan jogalkotás jellemzi továbbra is a minisztériumok munkáját. A kormány 2012 decemberében hirdette ki, milyen jogszabályok módosítására kell számítani a következő félévben. A nyilvánvalóan a minisztériumok nagyrészt önkéntes vállalásai alapján összeállított munkaterv összesen 128 feladatot tartalmazott – emlékeztet a Policy Agenda, amely szerint ebből csak 51-et hajtottak végre. Ez 40 százalékos teljesülési arányt jelent.
Átláthatatlanság
Ugyanakkor a kormány a munkaterven kívül 240 rendeletet vagy törvényjavaslatot nyújtott be, illetve fogadott el. Ez az elemzés szerint a magyar jogrendszer kiszámíthatatlanságára utal. A Policy Agenda a mostani kormányzati ciklus egyik legnagyobb problémájának a frakciókormányzást tartja, hiszen ebben a félévben is 42 egyéni kormánypárti képviselői indítványt fogadtak el, ami felborítja a kormány-országgyűlési képviselők közötti jogalkotási egyensúlyt, kiszámíthatatlanná teszi a parlament munkáját.
A kormány munkaterve miniszteri szintig szab feladatot. A legtöbb a nemzetgazdasági tárcára hárult (34), amely a kormányzati összteljesítménnyel lényegében azonos mértében teljesített, bár nehezítette munkáját a minisztercsere. A legjobb teljesítményt a honvédelmi tárca nyújtotta, 50 százalékkal (bár összesen négy jogalkotási feladata volt). A feladat nagysága és a végrehajtás hatásfoka alapján az emberi erőforrások minisztériuma volt a leghatékonyabb. 44 százalékos teljesítményét az oktatási terület húzta le, mivel az elemzők szerint ott volt a legtöbb teljesítetlen feladat a minisztériumon belül. 33 százalékos teljesítményével sereghajtónak számít a vidékfejlesztési tárca, amelynél csak a Külügyminisztérium teljesített gyengébben, mivel előírt egyetlen feladatát sem végezte el a jogalkotási munkában.
Az elemzés szerint meglepő, hogy 39 százalékos teljesítményével a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is a mezőny hátsó felébe került, több területen, például az új Ptk. hatálybalépésével kapcsolatos jogszabályok megalkotásában is jelentős csúszásban vannak. Összességében a számok azt igazolják, hogy továbbra is átláthatatlan a kormányzati jogalkotási munka. Láthatólag féléves tervezésre sem képes a kabinet, amely a ciklus elején még tolerálható lenne, de a ciklus utolsó teljes évében egészen meglepő – írja a Policy Agenda.
Mikortól lesz konszolidáció a parlament működésében?
A Policy Agenda kutatói a Politikai Hatás Index program keretében monitorozták korábban a törvényhozási munkát, azt, hogy mi jellemzi a parlament tevékenységét. A törvényhozás munkáját háromféle szempont alapján értékelték. Az első a kiszámíthatóság. Az, hogy tervezhető-e a parlament napirendje. Ennek kapcsán a fő szempont, hogy a mindenkori kormánynak a félév végén kötelezően be kell nyújtania a parlamentnek a következő időszak jogalkotási tervét. Elviekben ez tartalmazza hónapokra lebontva, mit akar a törvényhozó asztalára tenni a kormány, mikorra szeretné azt elfogadtatni. Tervszerű működésnél ez a parlamenti munka sorvezetője.
A második szempont a jogalkotás megítélésében, hogy miként oszlik meg az elfogadott törvények aránya a kormány és a képviselők között. Ebből a szempontból egyértelműen új rendszert teremtettek a mostani kormánypártok ebben a ciklusban, a frakciókormányzást. Az első Orbán-kormány alatt 13%-a volt a törvényeknek az egyéni képviselők által beadott javaslat, míg 2002-2006 és 2006-2010 között 17%-17%-os volt ez az arány.
A harmadik szempont a jogalkotás vizsgálatában a törvényhozás sebessége. A Policy Agenda megvizsgálta, hányszor alkalmazta a kormány vagy a kormánypártok azt az eszközt, hogy rapidsebességgel fogadjanak el egy törvényt. Időnként szükség van a gyors törvényhozásra, de az elemzők szerint a számok azt mutatják, hogy ez kezd bevett gyakorlattá válni, így kikapcsolják a civil kontrollt, társadalmi egyeztetés nélkül fogadnak el törvényeket. A kormánypártok részéről előszeretettel hangzik el az az érv, hogy a forradalmi lendület után, már a finomhangolások időszaka következik a jogalkotásban. Az adatok egyelőre nem ezt mutatják. Bár a legproduktívabb 1998-ig visszamenőleg a mostani törvényhozás, de a legkiszámíthatatlanabb és átláthatatlanabb munkát is ők folytatják – vélték már korábban is a kutatók.
