Már ott kellene lennünk! – türelmetlenkedett Paks határában egy német üzletember, aki azért indult Pécsre, hogy feltérképezze, érdemes-e a cég leányvállalatát a baranyai térségbe telepíteni. Már csaknem két órája jött autójával a 6-os úton, végül mégsem érkezett meg. Utasította a sofőrjét, hogy forduljon vissza.
„A példa sajnos nem egyedi” – meséli Kerényi János, a város alpolgármestere, aki a Civil Koalíció jelöltjeként száll ringbe a polgármesteri címért. Volt olyan külföldi befektető, aki végigaludta az utat, majd amikor megérkezett, s kinyitotta a szemét, azt mondta, uramisten, milyen gyönyörű város! Aztán elkezdte kérni az adatokat. Hol van a legközelebbi hajóút, mekkora távolságra fekszik az autópálya, van-e a közelben repülőtér, milyen a vasúti infrastruktúra? S elkezdett gondolkodni. A menedzsmentnek nincs annyi ideje, hogy három és fél órán keresztül „bumlizzon”. A repülőtér nem elsősorban áruszállításra kellene, hanem a cégvezetők számára, akiknek táskájukban van a pénz, fejükben a tudás, s fél óra alatt ide akarnak jutni. Kerényi szerint a politika bűne, hogy elmaradt a térség közlekedésének fejlesztése. A fővárosból hamarabb el lehet jutni Párizsba, mint Baranyába.
ÚJ SZELEK. „A város határában lévő pogányi repülőtér kialakítására már megvan a fedezet, 2003 végén átadják” – közli Toller László polgármester, aki 1998 óta tölti be ezt a tisztet. Toller országosan ismert politikus, az MSZP egyik frakcióvezető-helyettese, 1994 óta mindig magabiztos fölénnyel kerül körzetéből a parlamentbe. „Arról állapodtunk meg a kormánnyal, személy szerint Medgyessy Péterrel, hogy az M6-os gyorsforgalmi út délről is elkezd épülni, s 2004-ben nemcsak az első kapavágás történik meg, hanem az első útszakasz is elkészül” – mondja. A megfogalmazásból kiderül: tud küzdeni a városért, s ehhez megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik. Cáfolja, hogy Pécset azért nem fejlesztették ez idáig kellő mértékben, mert mindig más pártállású polgármestert választottak, mint amilyen az aktuális kormány volt. „Az elmúlt négy évben 10 milliárd forintot hoztunk ide” – hangsúlyozza a polgármester.
Lényegében ugyanezt állítja Mikes Éva, a Fidesz-kormány volt politikai államtitkára is, aki szerint nem felejtették el Baranyát. Az egyik helyi internetes fórumon közzétett nyilatkozata szerint csupán a Széchenyi Tervből 1,7 milliárd forint támogatáshoz jutott a megye, s további tízmilliárdokhoz más hazai gazdasági, környezetvédelmi, idegenforgalmi, és uniós alapokból.
Toller László szerint azt megelőzően, 1994 és 1998 között valóban nem állt a helyzet magaslatán a városvezetés. Sikertelen pályázatokat készített, nem rendelkezett általános rendezési tervvel, sem hosszú távú fejlesztési koncepcióval. Az intézmények és a vállalkozások a központi költségvetési támogatásnak köszönhetően mégis fejlődhettek: ekkor létesült a traumatológiai centrum, s a világ egyik legszínvonalasabb szívcentruma, ami Toller szavai szerint bármelyik dallasi kórházzal felveszi a versenyt. Beindult az egyetemen a főiskolai nővérképzés, elkezdődött a gázprogram, és az uránbánya rehabilitációs programja is. Csak az önkormányzati szféra kapott a szükségesnél kevesebb pénzt. „Terv nélkül nem tud az ember pénzt szerezni sem az Orbán-kormánytól, sem a szocialistáktól, de ezen 1998-tól alapvetően változtattunk” – utal arra, hogy négy évvel ezelőtt új időszámítás kezdődött. Ezt a kisebbségbe szorult demokrata fórumos és fideszes önkormányzati képviselők is elismerik, csak épp negatív éllel. A polgármestert sorozatosan támadják, elképzeléseit leszavazzák. A háta mögött is méltányolják azonban a munkabírását. „Nem hiba nélküli, de lehet vele dolgozni” – mondják róla.
„Semmi megosztottság nincs. Az ellenzék kevés dolgot szavaz meg, de sok minden megvalósul, amit ellenez” – kommentálja a politikai harcokat Toller, szavaiból azonban kitetszik: fájlalja, hogy a pártok a város érdekében sem tudják félretenni ellentéteiket. Példákat is említ a fejlesztésekre. Beindult a Mercedes-busz program, gazdaságossági és környezetvédelmi megfontolásból hét éven belül lecserélik az elöregedett tömegközlekedési járműveket. Megkezdődött a település szennyvízhálózatának kiépítése, amiről egyébként még az előző vezetés határozott. A nem kellő előkészítés miatt a 6 milliárd forintos beruházásból a városnak eredetileg 2,5 milliárd forintot kellett volna állnia. „Amikor megválasztottak polgármesternek, zokszó nélkül felmondtuk a korábbi terveket, s megpályáztuk az Európai Unió Ispa-támogatását. Meg is nyertük.” Így az önkormányzatnak a fejlesztés értékének csupán 10 százalékát, azaz 600 millió forintot kell biztosítania, a többit uniós forrásból fedezik. Az új vagyongazdálkodási szervezet létrehozása 1 milliárd forintot hozott a város kasszájára. „Ezekben a kérdésekben mind szavazhattak volna velünk, ehelyett vizsgálatok sorát kezdeményezték” – panaszolja. A polgármester szerint kétségtelen a fejlesztések gazdaságélénkítő hatása, az önkormányzati és közmű társaságok megrendelései belső gazdasági katalizátorként működnek, s legalább ilyen húzóerőt képvisel az egyetem is a maga 22 milliárd forintos költségvetésével. A külföldi tőke idejövetelének pedig valóban az infrastruktúra fejlesztése a feltétele.
Kerényi János alpolgármester sokak véleményét fogalmazza meg, amikor azt mondja, örömmel veszi a kormányfő ígéretét, de az nyugtatná meg, ha írásban is olvashatná. Fellélegezni pedig csak akkor fog, ha valóban megkezdődik Illocsákától, a horvát határ menti településtől Dunaújváros irányában az útépítés. Értékelése szerint azért került hátrányba Pécs, mert az itteni polgár „büszke, akaratos, nem panaszkodik”. A politikai megosztottságra visszautalva megjegyzi, nem igaz, hogy képtelenek félretenni az ellentéteket, mert a Civil Koalíció jelszava: Dolgozzunk együtt Pécsért, jelképük pedig a lapát. Hogy miért? „Mert az egy nagyon jó munkaeszköz” – hangzik a felelet.
KAMPÁNY. Egység persze nincs. Külön jelöltet indít az Fidesz-MDF-szövetség Ternák Gábor főorvos személyében, az SZDSZ favoritja az országos politikából is ismert Bretter Zoltánt, míg a MIÉP-é Deák Péter. Október 20-án eldől, ki kerül „lapátra”, s ki az, akinek a város élén kézbe kell vennie a munkaeszközt. Egyelőre gőzerővel folyik a kampány, például arról, mi legyen a sorsa a 24 emeletes, 1989 óta lakatlan toronyháznak, amit az önkormányzat most 300 millió forintból újíttat fel jövő év márciusáig. Még mindig a viták kereszttüzében áll az uniós előcsatlakozási Ispaalapból megvalósuló szennyvízhálózati beruházás, valamint több nemzetközi kereskedelmi lánc letelepedése is. Egy dologban azonban mindenki egyetért: nem szabad halogatni a város idegenforgalmi fejlesztését. Pécs valóban kulturális gyöngyszem, nem múlik el nap, hogy ne lenne valamilyen művészeti rendezvény. Évente több mint 300 konferenciát rendeznek a városban.
A világörökség részének nyilvánított ókeresztény temetővel rendelkező és UNESCO békedíjas várost valóban bűn volna nem népszerűsíteni. A délszláv háború miatti lemaradást Pécs most jó eséllyel hozhatná be. Hiszen a rendszerváltást követően nemcsak az fékezte a térség gazdaságát, hogy megszűntek a nagy állami vállalatok, s bezárt az urán- és a szénbánya, s emiatt ezrek kerültek az utcára, hanem a jugoszláv háború is. Pécsről látni lehetett a tüzeket, s hallani a fegyverek dörgését. „Persze, hogy nem jöttek az emberek nyaralni, s az üzletemberek sem gondolkodtak azon, hogy ide telepítsék cégeiket” – emlékszik a 90-es évek közepére Kerényi János.
Akkoriban rendeződött át véglegesen a gazdaság szerkezete, s a nehéziparról a kereskedelemre és a szolgáltatásra tevődött át a hangsúly. A munkanélküliségi ráta 6 százalékos, a pécsi munkaerő szakképzettsége ellenben igen magas, a lakosok 20 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet. A város Magyarország egyik legfontosabb egyetemi központja.
Regionális központi jellegének, potenciális K+F kapacitásainak, kiemelkedő kulturális-oktatási és fejlődő nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően Pécs számos külföldi befektetőt vonzott (lásd külön), de közel sem annyit, amennyivel a városvezetők és a térség gazdasági szakemberei elégedettek lennének. Új tulajdonosokkal, megújult struktúrában működnek a régi, nagy múltú cégek, mint például a világhírű Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt., és a „tükék” (tősgyökeres pécsiek) kedvenc sörét gyártó Sörfőzde is.
FOGADÓKÉSZSÉG. „Egy település gazdaságföldrajzi helyzetét nem szabad tradíciók nélkül nézni” – figyelmeztet a polgármester. Mivel hagyományosan is pihenő, kulturális és művészeti központ a város, elsősorban ebben az ágazatban lehet sikeres. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne várnák tárt karokkal az új értékeket előállító beruházókat. Ennek reményében alapították meg 1997-ben az Ipari Parkot, ami ma már egy tucat hazai és nemzetközi cégnek ad otthont. A parkban működő cégek közül a legnagyobb a telekommunikációs és ipari elektronikai végtermékeket gyártó finn Elcoteq. A nemzetközi cégnek számos gyára van szerte a világban, Mexikótól Kínáig, de mind közül a legnagyobb a két pécsi egység, amely összesen 2350 főt foglalkoztat. A város eleve nyertesnek érezheti magát, mert a finn céget Miskolcon jegyezték be, amiből kikövetkeztethető, hogy a menedzsment először észak-magyarországi letelepedésben gondolkodott. Amikor 2000-ben megvásárolta a Nokia monitorgyárát, a gazdasági eredményei még biztatóak voltak. A telekommunikációs szektort érintő recesszió azonban elérte az Elcoteqet is. Visszaestek a megrendelései, emiatt a múlt évben 800 alkalmazottjától kellett megválnia. Krippl Zoltán, a cég kommunikációs igazgatója örömmel számol be arról, hogy a közelmúltban az elbocsátottak közül 300 dolgozót visszavettek.
„Kiszámíthatatlan a piac” – fogalmaz. A váratlan fejleményeket pedig úgy próbálják uralni, hogy új stratégiát dolgoztak ki. Diverzifikálták ügyfélkörüket, s bővítették termékskálájukat és a szolgáltatások körét is. „Azt a célt tűztük magunk elé, hogy az Elcoteqen belül a pécsi gyár produkálja a legjobb eredményeket” – vázolja. S hogy miért éppen Pécset választották a finnek? Krippl Zoltán a fogadókészséget emeli ki.
CSALOGATÓ TECHNIKÁK. „Nem tudjuk a térképen eltologatni magunkat. A közlekedési elzártság és a fővárostól való távolság adott, ezen nincs mit szépíteni” – magyarázza Kékes Péter, a Pécsi Ipari Park vezérigazgatója. Mint mondja, nagyon nehéz idecsábítani a befektetőket. Nem elég olcsón adni a földterületet, mert azt mindenütt megkapják, ezért különféle szolgáltatásokkal próbálnak előnyre szert tenni más térségekhez képest. Segítenek például a munkaerő kiválasztásban, szervezésben, átképzésben, s egyablakos ügyintézési módszerrel jelentősen csökkentették a bürokráciát is. A teljes közművel ellátott ingatlanokat nem adják olcsón, a piaci ár alsó sávjában értékesítik, kompenzációként viszont számos kedvezményt nyújtanak. A letelepedők 2,5 évig helyi adómentességet élveznek, az exportáló cégek 50 százalékos települési adókedvezményben részesülnek, s ha a vállalat növeli alkalmazottai számát, az aránytól függően további 10-30 százalékos kedvezményben részesül. Pécsett nem kell kommunális és ingatlanadót sem fizetni, egyedül a helyi iparűzési adó terheli a cégeket. A 100 hektáros ipari park területének azonban eddig csak a felét értékesítették; a fellendülést a már sokat emlegetett gyorsforgalmi úttól és a repülőtér megnyitásától remélik.
Hogy a város vajon mikorra tud az élvonalba emelkedni? A polgármester szerint már az élvonalban van. Toller László nem sajnálkozik, ha egy cég az adókedvezményeket kimerítve odébbáll; majd jön helyette másik. „Az idegenforgalom és az oktatás a jövő záloga” – húzza alá újra. S bár igaz, hogy egyelőre nincs sok tőke e két területen, hozzáteszi, aki csak a mát látja, az ne tervezzen. A történelmi belváros, a mediterrán hangulatú Király utca, a megújult Jókai tér, a Mecsekkel együtt már így, a fejlesztések kezdetén-közepén is rabul ejtik az idegent. Valóban csak idecsalogatni nehéz a külföldit, utána már marad magától is. Az egyik német cég elnöke például néhány évvel ezelőtt nyugdíjba ment, mégsem utazott vissza a hazájába: feleségestől, gyermekestől Pécsett telepedett le.
