Azonosították az első drágakőből készült fogtömést – írja az Arkeonews. Ez megkérdőjelezi azt a régóta fennálló feltételezést, miszerint a Közép-Amerikában alkalmazott fogászati beavatkozások esztétikai jellegűek voltak és csak a látható fogakat érintették.
A tanulmány a Francisco Marroquín Egyetem Popol Vuh Múzeumában őrzött bal alsó őrlőfog alapján készült, amely a spanyol hódítás előtti maja korból származik. Rágófelületének felszínén egy gondosan beillesztett zöld kő – valószínűleg a maja kultúrában nagyra becsült jáde – található.
A fog makroszkópos vizsgálatakor kiderült, hogy a kő pontosan illeszkedik a fog négy fő csúcsának metszéspontjában kialakított fúrásba, és egy síkban van a fog felületével, így nem zavarta a rágást. Ez mind technikai jártasságra és alapos anatómiai ismeretekre utal. Annak kiderítéséhez, hogy a drágakövet a halál előtt vagy után helyezték-e el, Cone Beam CT-t (CBCT), egy modern, háromdimenziós röntgenleképzési eljárást alkalmaztak, amely a minta károsítása nélkül tette lehetővé a részletes belső elemzést.
A felvételek kiterjedt szerkezeti rendellenességből adódó meszesedést mutattak ki a pulpakamrában, amely közvetlenül a megmunkált rész alatt helyezkedik el. A meszesedés azt jelenti, hogy az élő fog szövetei reagáltak a fúrásra, tehát a beavatkozást az illető életében hajtották végre. A fog belső felépítése alapján a páciens valószínűleg 24 és 30 közötti fiatal felnőtt lehetett.
A majáknál a fogak díszítése szoros kapcsolatban állt az identitással, a társadalmi státusszal és a szépségideálokkal, viszont szinte csak azokra az elülső fogakra korlátozódtak, amelyek beszéd és mosolygás közben látszódtak. Az újonnan felfedezett őrlőfog viszont megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot. A rejtett elhelyezkedés alapján díszítés helyett fogtömésként funkcionált.
Ezt az elképzelést alátámasztja az is, hogy a korábbi tanulmányok természetes gyantákról, növényi eredetű, antibakteriális és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkező vegyületek alkalmazásáról számolnak be. Ezek egyfajta kötőanyagként működhettek, segítve a tömés rögzítését, miközben csökkentették a fertőzés kockázatát.
