Az ázsiai kiskarmú vidrakölykök úgy követik gondozójukat, mintha a mamájuk lenne. Sumalee és Kasem születésüktől fogva cumiból ettek, mert anyjuknak nem volt elég teje, így megszokták az emberi társaságot. Boldogan ügetnek a pótmama után, ő pedig egy kis felfújható medencéhez vezeti a kicsiket, ahol már kezdődik is az úszólecke.
Arról már többször írtunk korábban, hogy a vidrák nem tudnak születésüktől fogva úszni, meg kell tanulniuk. Most viszont láthatjuk, hogy nincs egyszerű dolga a vidramamának a természetben, mivel viszonylag ritkán tud előhúzni tarsolyából színes gumikacsákat, hogy felkeltse figyelmüket, mint esetünkben gondozójuk. A taktika mindenesetre beválik: egyikük többször is a kacsa után csobban a vízbe. Kicsit később együtt szárítkoznak a napon gondozójuk kezében, és megpróbálják bekapni egymás fejét. Az is egy jó játék!
