A Kaliforniai Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a klímaváltozás volt az egyik oka a szíriai polgárháború kirobbanásának. A globális felmelegedés 2006-2007 telén pusztító aszályt hozott a délnyugat-ázsiai országra; az élelmiszerhiány, a munkanélküliség és az ezek nyomán fellépő demográfiai változások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 2011-en elindult az Arab tavasz kormányellenes tüntetéssorozata.
Colin Kelley, az egyetem klímakutatója a Quartz-nak nyilatkozva elmondta, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratba megjelent tanulmányuk alapjául Thomas Friedman, a New York Times neves publicistájának cikksorozata szolgált. Friedman 2012-en azt írta, hogy „a föld-, víz- és az élelmiszerhiány okozta feszültségek felhívják a figyelmet arra, hogy az Arab tavasz hátterében nem csupán politikai és gazdasági problémák álltak, környezeti, népesedési és éghajlati hatások is hozzájárultak ahhoz, hogy a szíriai városok lakói az utcára mentek.”
Aszály, élelmiszerhiány, túlnépesedés
A 2006-os év soha nem látott szárazságot hozott Szíriára. A Kaliforniai Egyetem tudósai szerint „minden bizonyíték arra utal, hogy az aszályt emberi beavatkozás okozta”. Persze, nem titokzatos éghajlat-változtató csodafegyverekre, vagy gonosz szuperhatalmak ármánykodására gondoltak, hanem arra, hogy a környezetszennyezés alapvető hatással van a globális éghajlat változásaira.
Az ország nem volt felkészülve az aszályra: jóval sebezhetőbbnek bizonyult az extrém környezeti változásokkal szemben, mint a szomszédos Törökország és Irak. A szírek „túlságosan függenek a földtől” – magyarázta Shahrzad Mohtadi szociológus, aki maga is részt vett a tanulmány elkészítésében.
A szárazság hatásait tovább súlyosbította, hogy Szíria évtizedek óta alapvetően elhibázott agrárpolitikát folytatott. A hetvenes években Bassár el-Aszad elnök apja, Háfez el- Aszad olyan mezőgazdasági modellt alakított ki, amely a fenntarthatóság helyett az önellátásra helyezte a hangsúlyt. A szír gazdaságok nagy csapadékigényű termények – elsősorban búza és gyapot – termesztésére álltak rá, és mivel az elvárt termésátlagok magasak voltak, a termelők sorra ásták az illegális kutakat. A jelentés szerint a 2006-ban kezdődött, több mint három éves aszály apránként teljesen kiapasztotta ezeket a vízforrásokat, és „teljesen tönkretette a termést”.
Miután a halódó mezőgazdaság többé már nem tudott megélhetést biztosítani a számukra, egész családok vándoroltak vidékről a nagyvárosokba, ami komoly problémákat okozott, hiszen Damaszkuszt és a hozzá hasonló, nagy lélekszámú településeket már korábban elárasztották az iraki menekültek. A tanulmány szerint nem egészen nyolc év alatt ötven százalékkal nőtt a nagyvárosok lakosainak száma, és az olcsó lakhatást kínáló külvárosok túlnépesedése szinte elviselhetetlenné vált. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a szárazság miatt drasztikusan nőttek az élelmiszerárak, ráadásul az Aszad-kormány a „gazdasági liberalizáció” jegyében az üzemanyag és az élelmiszerek támogatását is csökkentette. „[A szír elnök] nem törődött a külvárosban élők problémáival – jelentette ki Mohtadi. – Ez növekvő elégedetlenséget szült, ami végül kirobbantotta a forradalmat.”
A környezetszennyezés társadalmi krízishez vezethet
A klímakutatók és a politológusok régóta gyanították, hogy a 2011-es felkelés egyik kiváltó oka a sokéves aszály volt, de mindeddig nem készült olyan elemzés, amely lépésről-lépésre levezette volna, pontosan milyen környezeti tényezők okozhatták a pusztító szárazságot. A tudósok a modern klímamodelleket és az elmúlt száz év megfigyeléseit összevetve, végül arra jutottak, hogy a térség időjárásának drasztikus változását a légkörben felgyűlt üvegházhatású gázok okozták. „Nem találtunk más olyan tényezőt, amelyek indokolhatta volna az extrém szárazságot” – hangsúlyozta Kelley.
A kutató szerint a negatív változások megállíthatatlanok, a régióban egyre szárazabb és melegebb lesz az időjárás. Éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a szakemberek olyan gazdasági-mezőgazdasági modelleket dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik a fejlődő országok számára, hogy elkerüljék az aszállyal járó élelmiszerhiányt, a túlnépesedést és az ezek nyomán fellépő politikai és társadalmi krízishelyzeteket.
