A neveléstörténeti könyvek alaptézise, hogy minden társadalom kialakítja a maga embereszményét. Az ezt megalapozó nevelési elképzelések egyrészt leírják a – minden gyerekre érvényes és kötelező – társadalom által megkövetelt tipikus személyiségjegyeket, másrészt a kívánt egyéni képességeket, tulajdonságokat.
A nevelési célok ezért nem állandó kategóriák, hanem korok, nemzetek, egyének szerint változnak. A spártaiknál például a cél nyilván a jó katonák nevelése volt leginkább, mondjuk, Rousseau szerint a természetes ember kiművelése, a Magyar Szocialista Munkáspárt szocialista embertípusokat szeretett volna faragni a diktatúra iskoláiban.
A nevelési célok történeti alakulása:
1. Spártai nevelés: – jó katona.
2. Athéni nevelés: – a szépnek és jónak egységesítése, az értelem és szép testkultúra
3. Római nevelés: – erős ember, római polgár (erő, hatalom)
4. Zsidó nevelés: – istenfélő ember
5. Keresztény nevelés: – szent ember; az egyház parancsai szerint élni, a túlvilági boldogságot elnyerni. Aki tökéletes ember annak le kell mondania a világi élet örömeiről. Célja, az Istennel való egyesülés és szeretet.
6. Reneszánsz nevelés: – homo universalis; perfecta humanitás (egyetemes, tökéletes)
7. Reformáció nevelése: – vallásos ember
8. Locke nevelése: – gentleman embereszmény kiművelése (világias, művelt, hasznos)
9. Rousseau nevelése: – a természetes ember kiművelése, természethez való visszatérés
10. Pestalozzi nevelése: – emberiesség, humanitás kifejlesztése
11. Herbárt nevelése: – az erény, erkölcsösség, jellemszilárdság kifejlesztése
12. Kármán Mór nevelése: – erényes életre felkészítés
13. Finánczy Ernő nevelése: – az ember erkölcsösségének kialakítása, vallási alapú
14. A szocialista nevelés: – a sokoldalúan, mindenoldalúan fejlett, harmonikus ember-eszmény kialakítása. Ez nem valósulhatott meg a gyakorlatban, mert nem volt lényeges jelentéstartalma, és nem volt a nevelés számára cselekvési minta.
15. Korunk nevelése: – A nevelés megújulásának lehetünk tanúi. A nevelési koncepciók általában beszélnek a leendő állampolgár neveléséről, konkrétan megjelölik a szükséges személyi, tárgyi és hatásbeli feltételek körét, amelyek a kívánt eredmény eléréséhez szükségesek.
1992. UNESCO Nemzetközi Nevelésügyi Konferenciáján megfogalmazták korunk nevelési célját: Az emberi lény globális fejlődésének érvényesítése, amely egész életen át folyik és a legteljesebb kibontakozást célozza intellektuális, fizikai, érzelmi, erkölcsi és spirituális szinten.
Az elképzelések persze nem biztos, hogy maradéktalanul megvalósulnak. Kérdés például, mennyire felelnek meg az 1995 előtt végzettek a szocialista embertípusnak, vagy az 1995 után iskolába kerülők a felelős, demokrata állampolgárképnek. Mégis érdemes áttekinteni, az eszményi embertípust tekintve milyen „kimeneti követelményeket” képzelt el – vagy Makarenko szavaival: milyen új embert akart kovácsolni – a magyar oktatásvezetés a világháború óta.
Magyarországon a 20. század közepétől is már legalább ötször módosult a kormány által kívánatosnak leírt – és az oktatási törvényekből, tantervekből kiolvasható – mintapolgár (mintaelvtárs), és várhatóan idén is új elképzelésekkel ismerkedhetünk meg.
1946: művelt, önnevelésre képes ember
1946-ban, Keresztury Dezső minisztersége idején adták ki a „Tanterv az általános iskola számára” című, viszonylag korszerű elvek alapján készült dokumentumot, amely így fogalmazott: az „általános iskola célja, hogy a tanulót egységes, alapvető nemzeti műveltséghez juttassa, mindenirányú továbbnevelésre és önnevelésre képessé tegye és közösségi életünk tudatos tagjává nevelje.”
Bár már ekkor is a szovjet megszállók jelölték ki az ország kényszerpályáját, de még fenntartották a demokrácia látszatát. Nem sokáig. A két év múlva valós hatalomra jutó kommunista párt már nyíltan a politikai céljai elérésének eszközévé kívánta deformálni a társadalmi szervezeteket, a tudományos életet, az irodalmat, a művészetet és úgy tekintett az iskolára is, mint az engedelmes állampolgárok nevelésének eszközére. Az oktatásügy is a pártpolitika “szolgálólányává” lett.
Új embert farag az új iskola (Montázs: Rédley Tamás)
1950: a szocializmust építő állampolgár
Az 1950-es szocialista tanterv már azt tűzi ki célként, hogy az iskola “tanulóifjúságunkat Népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgáraivá, a dolgozó nép hűséges fiává, a szocializmus építőjévé nevelje”. A “fegyelmezett állampolgárrá nevelés” akkoriban nem jelentett mást, mint olyan alattvalói magatartás kialakítását, amely megfelel a monolitikus államhatalom, a diktatórikus parancsuralmi rendszer igényeinek.
A Magyar Dolgozók Pártjának ugyanebben az évben hozott közoktatási határozata azt sürgette, hogy “olyan ütemben, amennyire csak gyakorlatilag megvalósítható, a tankönyvek, a tanterv és a tananyag sugározza a marxizmus-leninizmus ideológiáját”, emellett felszólított a “klerikalizmus” és a “burzsoá ideológiák” elleni harcra.
1963: kommunista ember
1956-ban elkezdődött ugyan egy jó irányba mutató oktatási reform tervezése, de a forradalom és a megtorlás felülírta ezeket az elképzeléseket. Az 1961-ben becikkelyezett új oktatási törvényre épülő, 1963-ban kiadott tanterv (már a címe is sokat mondó: Tanterv és utasítás) leszögezi: “Az általános iskola célja, hogy megalapozza a kommunista ember személyiségének kialakítását. Ennek érdekében nyújtson mindenkinek egységes, korszerű alapműveltséget, egész oktató-nevelő munkájával céltudatosan fejlessze bennük a kommunista emberre jellemző erkölcsi tulajdonságokat, neveljen úgy, hogy a tanulók szeressék szocialista hazánkat és más országok népeit, becsüljék a munkát és a dolgozó embert, vegyenek részt társadalmunk célkitűzéseinek megvalósításában, valamint tegye képessé őket arra, hogy hazánknak és a jövő társadalmának mindenoldalúan fejlett, öntudatos dolgozóivá és védelmezőivé válhassanak”.
Érdekes, hogy míg az 1950-es tantervben a „szocialista”, addig 1963-ban a “kommunista” embertípus az elérendő cél.
A hatvanas évek második felétől elindultak korszerű kutatások, kísérletek, és a hagyományostól eltérő módon működő iskolák, valamint megjelentek különböző modern tankönyvek is. 1972-ben ugyan kiadott az MSZMP egy felemás hatású és irányú oktatási párthatározatot, de a következő tanterv csak 1978-ban jelent meg.
1978: a szocialista államot építő állampolgár
Az általános iskolai nevelés és oktatás terve szerint „az iskola célja, hogy megalapozza a szocialista ember személyiségének az ismeret-világnézet-magatartás egységében történő kialakítását, a társadalmi műveltség alapvető javainak az életkor lehetőségeit figyelembe vevő feldolgozása útján, építve a fiatalok munkájára, közösségi tevékenységére, tapasztalatira.”
Fontos elv volt ennek részeként többek között, hogy céltudatosan alakítsa ki a tanulókban a dialektikus és történelmi materialista világnézet alapjait, és fejlessze a szocialista emberre jellemző tulajdonságokat. „Cél, hogy az általános iskola, tegye képessé a fiatalokat arra, hogy cselekvően vegyenek részt a fejlett szocialista társadalom építésében: hazánk aktív állampolgárává, öntudatos védelmezőivé válhassanak.”
1995: demokrata, önmagát kibontakoztató állampolgár
A „78-as tantervet” a rendszerváltásig, sőt tulajdonképpen 1995-ig használták az iskolák. Az új közoktatási törvényt 1993-ban szavazta meg a Parlament, az ennek alapján megszerkesztett Nemzeti alaptantervet (NAT) 1995-ben adta ki a kormány Fodor Gábor oktatási minisztersége idején. „A NAT követelményeit a demokrácia értékei hatják át” – olvasható a bevezetőben. A NAT „olyan demokratikus magatartásra kíván felkészíteni, amelyben az egyén és a köz érdekei egyaránt megfelelő szerephez jutnak.” Az alaptanterv „fontos szerepet szán a nemzeti hagyományoknak, valamint a nemzeti azonosságtudat fejlesztésének, beleértve az ország nemzetiségeihez, etnikumaihoz tartozók azonosságtudatának ápolását, kibontakoztatását. A NAT követelményeinek meghatározásakor ugyanakkor az európai, humanista értékrendre, azokra a tartalmakra összpontosít, amelyek Európához tartozásunkat erősítik.”
A dokumentum hangsúlyozza továbbá az egyének és az állam, a társadalmak felelősségét az emberiséget és az egyes közösségeket egyaránt fenyegető veszélyek csökkentésében. Kiemeli a különböző kultúrák iránti nyitottságra, megértésre való nevelést. Olyan iskolai pedagógiai munkát feltételez, amelyben a tanulók tudásának, képességeinek, egész személyiségének fejlődése áll a középpontban, figyelembe véve, hogy az oktatás, a nevelés színtere nemcsak az iskola, hanem a társadalmi élet és tevékenység számos egyéb fóruma is.
Az 1993-as közoktatási törvényt bevezetése óta számos alkalommal módosították, a NAT-ot háromévente felülvizsgálták. (Legutóbb 2007-ben.) Az első Orbán-kormány bevezette a NAT-ra épülő kerettanterveket. Az oktatáspolitikai embereszményt e módosítások azonban mindeddig nem érintették lényegesen.
2012: a Nemzeti Együttműködés polgára
A jelenlegi, Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatáspolitika viszont gyökeres változást ígér. Újraírja mind az oktatási törvényeket, mind a Nemzeti alaptantervet és a kerettanterveket. Azon túl, hogy a hírek szerint újra rögzítik, központilag előírják, pontosan milyen tananyagokat kell elsajátítania minden egyes gyereknek (ettől egy-egy iskola 10-15 százalékban térhet el), a dokumentumoknak be kell mutatniuk, milyen embereszményt képzelnek el a Szalay utca mai „lakói”. Hoffmann Rózsa ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy már 2011 első félévben szeretnének kiállni a nyilvánosság elé az új NAT tervezetével, az egyeztetések már megkezdődtek.
Annyira megkezdődtek, hogy már novemberben készült egy előkoncepció, amelyben felsejlik némileg a Hoffmann Rózsa-féle embereszmény. Az fn.hu birtokába jutott dokumentum a konkrét változások között külön is említi, hogy újra kell definiálni a NAT funkcióját, küldetését, értékrendszerét. Többek között kiegészül a bevezető az alapelvekkel, mely az általános nevelési célok, értékek megfogalmazása mellett a gyerekek, pedagógusok, szülők (családok) együttműködésének szükségességét és a közösségi értékek szerepét emeli ki.
Példaként említi a koncepció az alábbi – az új embertípust leíró – mondatot is: „A NAT másik kiemelten fontos szerepe, hogy megfogalmazza azt az eszmei-erkölcsi értékrendet, amely a nevelés és oktatás területén hivatott szolgálni hazánk mélyreható társadalmi-politikai átalakulását, országunk új alkotmányos rendjét”.
A koncepció az új NAT szerinti első évfolyamot a 2012-2013-as tanévre prognosztizálja. Ez most úgy tűnik, csúszhat, mert idén tavasszal már a tervek szerint nem tárgyal a kormány a közoktatási törvényről, így a NAT-ról sem. Bár Hoffmann Rózsa kijelentette, hogy ennek ellenére megpróbálják még idén tavasszal „átverni” a kormányon.
A csúszás azt jelentené, hogy a nemzeti együttműködésre kiképzett gyerekek egy-két évvel később kerülnek ki az iskolapadból.
