I. Habsburg Lipót osztrák és stájer herceg 1315. november 15-én hatalmas sereggel vonult be a mai Svájc területére, hogy véget vessen az ott létesült kantonok önállóságának. Gyors diadal helyett azonban kegyetlen mészárlás várta az osztrákokat Morgartennél – derül ki a Rubicon cikkéből.
Hatalmas sereg indult a szabadság eltiprására
Az Alpok csúcsai között a középkor során szigetszerűen elhelyezkedő kisebb faluközösségek és városok jöttek létre, amelyek az évszázadok alatt egyre nagyobb önállóságra tettek szert. Schwyz, Uri és Unterwalden még birodalmi szabadságot is kaptak, kiváltságuk azonban veszélyben került, miután a Habsburg-házból származó I. Rudolf szerezte meg a Német-római Birodalom trónját.
Rudolf a völgyközösségek meggyengítésére és bekebelezésére törekedett, ami arra ösztönözte Schwyz, Uri és Unterwalden elöljáróit, hogy „örök szövetségre” lépjenek. A három kanton szabadságának a Habsburg-házi I. Lipót herceg 1315-ben erővel akart véget vetni, ezért
20 ezer lovaggal és gyalogossal indult az eltiprásukra. Velük szemben egyes vélekedések szerint mindössze 1500 svájci paraszt sorakozott fel, akik létszámuk mellett képzettségben és fegyverzetben is hátrányban voltak az osztrákokhoz képest.
A legenda szerint a csata előtt egy osztrák lovag megüzente a svájciaknak a sereg érkezését, mert úgy érezte, becsületébe ütközne, ha halomra mészárolná a szedett-vedett paraszthadat, és nem adna lehetőséget nekik a menekülésre. Később azonban kiderült, hogy a támadók alábecsülték a három kanton katonáit és az őket vezető Werner Stauffacher hadvezéri képességeit.
Nem csata volt, mészárlás
Ez súlyos hibának bizonyult, ugyanis a svájciak ügyes taktikával – az utak eltorlaszolásával – a morgarteni szorosba terelték Lipót seregét, és a közeli Ägerisee nevű tó mellett, egy magas hegyoldalon építették ki állásaikat. Amikor a lovagok elérték a kelepcét, a konföderáció katonái kövekkel és súlyos farönkökkel dobálták meg őket, majd a zűrzavart kihasználva vad rohamot indítottak a szorosban és a vízparton csapdába esett osztrák csapatok ellen. A pánikot tovább fokozta, hogy Stauffacher csapatai láthatóan nem a kor „hadi etikettje” szerint küzdöttek, és a már ártalmatlanná tett, bekerített ellenséges katonákat is kegyetlenül lekaszabolták. A morgarteni csatában a becslések szerint Lipót herceg mintegy 1500 embert veszített, a vérengzés pedig rettegett hírnevet biztosított az alpesi kantonoknak.
A Habsburgok felett aratott diadal lendületet adott a Ósvájci Konföderáció számára: ezután egyre több város és kanton csatlakozott a szövetséghez. Éppen ezért a csatát az évszázadokig tartó svájci egyesülési és függetlenedési folyamat első jelentős állomásának szokták tekinteni.
