Nehéz helyzetben állt a francia törvényhozás elé kedd délután Michel Barnier új miniszterelnök a kormányprogramjával. A konzervatív politikus mögött egyelőre nem állt fel a kisebbségi koalíciós kormány, miközben a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülésnek (Rassemblement National, RN) – a Fidesz európai parlamenti szövetségesének – soha nem volt akkora befolyása a döntéshozatalra, mint most. Barnier legelső feladata a 2025-ös költségvetés elfogadtatása, amihez szintén szüksége lesz a nyár eleji időközi választáson második helyezett RN-re.
A nemzetgyűlés így néz ki:
- az Új Népfront (Nouveau Front populaire – NFP) baloldali szövetség küldhette a legtöbb képviselőt, 193-at a parlamenti alsóházba;
- az RN 142 képviselői helyet szerzett, jóval több mandátumuk lett, mint az előző választáson;
- az Együtt (Ensemble) centrista pártszövetség (Emmanuel Macron pártja, a Reneszánsz is ide tartozik) 166 képviselői helyet kapott, az időközi választásig ők kormányoztak kisebbségben;
- a jobboldal korábbi vezető ereje, a Nicolas Sarkozy exelnök által létrehozott Republikánusok 13 mandátumot veszítettek, jobboldali szövetségeseikkel 47 mandátumuk van.
Senki nem szerezte meg tehát a többséget, így Macronnak kellett megoldást találnia arra, hogy hogy ne bénuljon le teljesen Európa egyik legnagyobb országa és gazdasága. Három, nagyjából hasonló méretű parlamenti blokk jött létre, köztük szélsőjobboldali és radikális baloldali pártokat is magába foglaló erőkkel, ami megnehezíti a kompromisszumra jutást.
Le Penékkel senki sem hajlandó koalícióra lépni, Jean-Luc Mélenchon baloldali pártjával, az Engedetlen Franciaországgal (La France Insoumise – LFI, amely az Új Népfront legtöbb képviselőjét adja) pedig a macronisták jelentős része és az egész jobboldal se, ami egyébként kölcsönös.
Macron felé fújó szellő
Egy kis sikert azonban azonnal, két héttel a választás után elért Macron. Július 18-án kellett összeülnie először a parlamentnek, ahol az utolsó utáni pillanatban a centrista Együttnek sikerült megállapodni a kormányzástól eredetileg ódzkodó jobbközép képviselőivel, és harmadik nekifutásra újra megválasztották a nemzetgyűlés elnökének Yael Braun-Pivet-t, Macron emberét. A döntés azt jelentette, hogy az Új Népfrontnak még kevesebb esélye volt kormányfőt adni, noha megpróbálták. Macron azt mondja, egy tucat jelöltet végigvett, de azt látta, hogy ha egyiket is kijelölte volna, azzal szemben azonnal bizalmatlansági szavazást kezdeményeznének a parlamentben, és belebukott volna a kormány.
Meglepetésre végül az elnök választottja Michel Barnier, a gaullista pártokat végigjáró republikánus politikus lett, akit szeptember 5-én Macron ki is nevezett miniszterelnöknek. Barnier leginkább onnan ismert, hogy ő volt az EU főtárgyalója a brexitnél.
Bár az Új Népfront bejelentette, hogy bizalmatlansági szavazást kezdeményeznek bárki ellen, aki nem az ő jelöltjük, Barnier jövője nem reménytelen, mivel az RN-nél úgy nyilatkoztak, megvárják, támogatni tudják-e kormányprogramját és költségvetési javaslatát.
