A szakemberek közül sokan más kórokozókat neveznek meg a lehetséges “fekete halál” okaiként, különösen az észak-európai járványok esetében.
Más fertőző betegségek esetében, olyanokéban, mint például a lepra, évszázadokkal a halál beállta után is azonosítható a kór, köszönhetően a csontelváltozásoknak.
A pestis esetében a halál az első tünetek megjelenésétől számítva akár néhány napon belül is bekövetkezhet, vagyis nem hagy látható nyomokat a csontozaton.
A kutatók öt európai országban – Angliában, Franciaországban, Németországban, Itáliában és Hollandiában – a “fekete halál” egykori áldozatainak tömegsírjaiban nyugvó 76 személy földi maradványaiból vettek genetikai mintát.
Némi szerencsével ugyanis a kórokozó DNS-e hosszú ideig megőrződhet az áldozatok fogbelében, vagy a Yersinia pestis proteinjei nyomokban fennmaradhatnak a csontokban. Ám ha maradnak is ilyen anyagok, nehéz kimutatni, mivel a minták az évszázadok folyamán szennyeződhetnek.
A Barbara Bramanti, a mainzi Johannes Guttenberg Egyetem antropológusa által vezetett kutatócsoportnak tíz francia, angol és holland áldozat földi maradványaiban sikerült kimutatni a Yersinia pestis specifikus genetikai anyagát.
Mivel az olaszországi Parmából és a németországi Augsburgból származó mintákból nem sikerült kimutatni a pestisbaktériumot, ezeket az immunkromatográfia módszerével vizsgálták.
Miután a kórokozó jelenlétét sikerült bizonyítani, a kutatók a baktérium 20 genetikai markerét vizsgálták, azt igyekezvén azonosítani, hogy a Yersinia pestis orientális vagy a Yersinia pestis medievalis pusztított-e.
Mint kiderült, egyik sem, helyettük a kórokozó két teljesen ismeretlen válfaját fedezték fel, amelyek ősibbek voltak, és különböztek a korunkban Afrikában, Amerikában, a Közel-Keleten és a volt Szovjetunió némely térségében kimutatható baktériumoktól.
MÁRA MÁR KIHALT A KÖZÉPKORI “FEKETE HALÁL”
A Yersinia pestis egyik válfaja, amely a feltételezések szerint a XIV. századi humán katasztrófát okozhatta, napjainkban nagy valószínűséggel már nem létezik.
A másik hasonlóságot mutat azokkal a kórokozókkal, amelyeket a közelmúltban izoláltak Ázsiában.
A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a Yersinia pestis kétféle úton jutott be kontinensünkre. A kórokozót 1347 novemberében hurcolták be Ázsiából Marseille-be, onnan a járvány Franciaország nyugati, majd északi részén keresztül érkezett meg Angliába.
Mivel a Yersinia pestis más válfaját fedezték fel a hollandiai Bergen op Zoomban, a tudósok úgy vélik, hogy a kórokozó nem Franciaország felől, hanem északról, Norvégiából érkezett a Németalföldre.
Stephanie Hänsch, a vizsgálat társirányítója szerint a világjárványok – pandémiák – története sokkal bonyolultabb, mint korábban feltételezték.
A pestist a Yersinia pestis nevű baktérium váltja ki. A kórokozó főként a patkánybolháról kerülhet át emberre, de a betegség cseppfertőzéssel is terjed.
Miután a bőr oxigénfelvételében zavar keletkezik, gyakran sötétkék színt kap, innen ered a “fekete halál” kifejezés.
Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, ekkor Konstantinápoly félmilliós lakosságából körülbelül százezren maradtak életben.
A járvány a XIV. században újból kitört Európában, kisebb-nagyobb hullámai még a XVII. században is sújtották kontinensüket. E járványokban az európai lakosság egyharmada-fele pusztult el.
AJÁNLOTT LINK:
A középkori pestis igazolásáról szóló teljes tanulmány (angol nyelven)
