Május második hétvégéjén ismét egymásnak feszültek a legjobb bajor ujjak, hogy eldőljön, ki az igazi húzónév a sportban. Több mint 150 férfi gyűlt össze Bernbeurenben, hogy kiderüljön, ki nyeri az idei „fingerhakeln” bajnokságot. Az eseményről az Independent számolt be.
A versenyzők egy nagy sörsátorban, körülbelül ezer néző előtt estek egymás ujjainak. A május 12-i tornán a legfiatalabb versenyző 15, a legidősebb 70 éves volt, végül a legmagasabb kategóriában, a „királyszinten” az ujjhúzó-legendának számító Markus Geisenhof nyert. Így:
„Ez a hagyomány nagyon régóta népszerű a régió sörházaiban és kocsmáiban” – mondta Marie-Therese Eierstock, az idei bajnokságot szervező, 1961-ben alapított Fingerhakler Gau Auerberg egyesület vezetője.
Bár a fingerhakeln sokak számára még mindig meglepően hathat, a vetélkedésnek komoly múltja van. Az ujjhúzás a németországi alpesi régióban és a szomszédos Ausztriában is jól ismert versenysport, már 1959 óta űzik, egységesen bajor népviseletben.
Eredetéről megoszlanak a vélemények, egyes elméletek szerint a sport a favágók régi céhének hagyományából származik, ahol különösen nagy becsben tartották azt a férfit, aki megmutatta, milyen erős az ujja. Más elméletek szerint korábban ezzel a módszerrel rendezték el a vitákat egymás között az alpesi férfiak, míg egy harmadik verzió szerint a német kocsmákban született meg a sport, amikor a férfiak egy ingyen korsó sörért mérték össze ujjerejüket.
A fingerhakelnnek nincs nagyon magyar fordítása, az ujjhúzás írná le legjobban, de inkább az ujjbirkózást / ujjszkandert használjuk, de ez nem azonos azzal, amit a hüvelyujjunkkal csinálunk. Azért sem szabad összekeverni, mert van külön „hüvelykujjbirkózó” világbajnokság is.
Bárhonnan is eredezhető a sport, a szabályai mindenhol hasonlóak. A verseny úgy zajlik, hogy minden körben két versenyző ül le az asztalhoz egymással szembe, majd az egyik ujjukat, legtöbbször a középsőt egy kis bőrhurokba, vagy szíjba akasztják. Innentől olyan a sport, mint a kötélhúzás, a két versenyző megpróbálja egy ujjal a maga térfelére húzni az ellenfelét, vagy legalább az ujját. Az egész általában néhány másodpercig tart, a győztes a következő körbe kerül. Minden versenyző mögött áll egy úgynevezett Auffänger, magyarul nagyjából „elkapó”, aki azért dolgozik, hogy a versenyzők ne essenek hanyatt.
Az ujjbirkózás, akárcsak a hagyományos birkózás, kor és súly szerinti kategóriákba osztja a versenyzőket, a súlycsoportok: könnyű, közepes, félnehéz és nehézsúlyú.
Elméletileg nincs meghatározva, hogy melyik ujjal lehet indulni, de a versenyzők többsége a középsőt használja. Az edzések abból állnak, hogy a versenyzők a középső ujjukkal emelnek súlyokat, a kezükkel teniszlabdákat zúznak, felhúzásokat hajtanak végre, és néhányan akár 50 kg-os súlyt is megemelnek egy ujjal. Vagy éppen az ujjukkal kapaszkodva lógnak a plafonról:
A verseny napján expanderrel melegítik be az ujjaikat a versenyzők, majd meghempergetik magnéziában.
Németország minden tájáról érkezett ujjbirkózók minden évben versenyeznek egymással, a bajnokságot többnyire különböző városokban vagy településeken rendezik meg. A megmérettetéseken általában csak férfiak vehetnek részt, és bár a sport kívülről akár viccesnek is tűnhet, véresen komolyan veszik a versenyzők, előfordult, hogy egy korábbi alkalommal annyira megerőltette magát egy ujjbirkózó, hogy szó szerint eleredt az orra vére.
Az ujjbirkózás külföldön is népszerű, és bár akkora tömegek azért nem áramolnak az aktuális versenyhelyszínre, mint egy Bayern München-meccsre, azért évről-évre egyre többen érzik úgy, hogy el kell látogatniuk egy németországi versenyre.
