Miután Olaszország 1915 májusában belépett az első világháborúba, egyre több tengeri ütközet zajlott le az olasz Regia Marine és a Monarchia haditengerészete között. Kisebb összecsapások voltak ezek, az első jelentősebb összeütközésre decemberig kellett várni. Ekkor ugyanis az osztrák-magyar felderítés jelezte: a Durazzói-öbölbe olasz rombolók érkeztek, hogy a megvert szerb és montenegrói sereget átmentsék Itáliába.
A császári-királyi flotta az SMS Helgoland cirkálót és a Tátra-osztály öt rombolóját, az SMS Balatont, az SMS Csepelt, az SMS Likát, az SMS Tátrát és az SMS Triglavot küldte az olasz segélyakció meghiúsítására. AZ SMS a német Seiner Majestät Schiff, avagy Őfelsége hajója rövidítése, a német és a K.u.K flotta minden hajója viselte neve előtt. Az akció december 28-án, pontosan 24:00-kor vette kezdetét.
Balszerencse
Útban Durazzo felé a Helgoland átgázolt a Monge nevű francia tengeralattjárón, amelyet végül a Balaton süllyesztett el. A kötelék 7:30-kor, sűrű ködben ért célba: a cirkáló a partvédő ütegeket vette tűz alá, miközben a rombolók az aknamezőn átkelve sikeresen behatoltak a kikötőbe. Ám az ellenséges hadihajók helyett mindössze egy tehergőzöst és egy vitorlást találtak. Ezeket elsüllyesztették, majd gyorsan kifelé indultak a kikötőből, amikor is az egész akció tragédiába kezdett fordulni. Sőt…
Az SMS Helgoland (Wikipedia)
Az eddig néma parti lövegek tüzet nyitottak az aknamentesített kijárati csatornára, amire a hajók gyorsan balra tértek, rá az elaknásított vizekre. A Csepel átjutott az aknamezőn, majd Tátra is, de a hajócsavarjai felszakítottak egy aknát, amire a Lika ráfutott. Két robbanás után gyorsan süllyedt, és a segítségére siető Triglav alatt is akna robbant. Utóbbi úszóképes maradt, a Tátra és a Csepel próbálta vontatni, de a kötél feltekeredett a Csepel jobb oldali hajócsavarjára, majd a Tátra vontató berendezése is tönkre ment. Végül a Balaton vette maga mellé a sérült hajót, és a „szerencsétlen menet” csigalassúsággal elindult hazafelé, Cattaróba.
Menekülés
Eközben persze az antant sem maradt tétlen, tucatnyi brit, francia és olasz hajó futott ki a Helgoland-csoport megsegítésére, miközben Cattaróból elindult a segítség is. A támadás hírére Heinrich von Seitz parancsnok elsüllyeszttette a csak teherként magukkal cipelt Triglavot és felvette a harcot az ellenséggel. Időközben a Csepel is visszanyerte mozgékonyságát, hosszú tűzpárbaj következett.
Az antant erők négy cirkálóval és kilenc rombolóval irtózatos fölényben voltak, az osztrák-magyar egységnek nem volt más választása, mint a menekülés. Seitz kapitány rádión kérte a felmentésükre érkező egységeket, hogy forduljanak vissza, majd a sötétséget kihasználva merész, de zseniális manőverrel kitört az ellenséges gyűrűből. Az üldöző hajók lassan lemaradtak, majd beszüntették a tüzet is.
Az SMS Csepel (Wikipedia)
Hősies helytállás
A parancsnok zseniális húzását az angolok is elismerték: „Seitz sorhajókapitány hősiesen kitartott a besötétedésig, aminek meg is lett a jutalma. Ha a manővert nappal hajtják végre, az a Helgoland-csoport teljes pusztulásához vezetett volna”. Bár Seitzet itthon sem hibáztatták, Anton Haus flottaparancsnok rendkívül dühös volt, amikor értesült a két romboló elvesztéséről. Elismerte, hogy Seitz kiválóan manőverezett, és a rombolók elvesztéséért nem őt terheli a felelősség, amíg élt, Seitz nem kapott több hajóparancsnoki beosztást.
És persze, valóban vereség volt ez, de „csak” taktikai kudarc. A döntő hibát a felderítés követte el, de hibáztatható a flotta is, amely kritika nélkül átvette az információkat. A kapitány és a legénység példaértékűen helyt állt, és hiába voltak nagyjából háromszoros túlerőben az antant egységek, mégsem tudtak egy K.u.K. hajót sem elsüllyeszteni, de még komolyabban megrongálni sem. Sőt, még ők szenvedtek el súlyos károkat.
