Losonczy Géza újságíró, az 1956-os Nagy Imre-kormány államminisztere 1957. december 21-én hunyt el. A mindössze 40 esztendős publicista a szovjetek által elsöpört szabadságharc egyik vértanúja volt, aki tisztázatlan körülmények között halt meg budapesti börtönében – írja a Rubicon.
Sikeres újságíró és politikus
Losonczy 1917-ben született, és már a debreceni egyetem diákjaként újságot szerkesztett. Később a Népszava munkatársa lett, a Szálasi-kormány bukása után pedig a Szabad Népnél kezdett dolgozni. Ezután a Magyar Kommunista Párt tagja, majd országgyűlési képviselő és államtitkár vált belőle.
Felfelé ívelő karrierjét egy koncepciós per törte ketté, amely miatt 1951-ben börtönbe került. Az ÁVH-nál töltött három évig tartó fogságba lelkileg belerokkant, pszichés zavarai élete végéig megmaradtak. Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1954-ben szabadult, a Magyar Nemzet szerkesztője, Nagy Imre félreállítása után pedig a pártellenzék vezető alakja lett.
Kitör a forradalom
Az 1956-os forradalom kitörésekor az újságíró a felkelőkhöz csatlakozott és jelentős erőfeszítést tett azért, hogy a hatalom ne tekintse ellenségnek az utcára vonuló embereket. Nagy Imre 1956. október 30-án abban a beszédében nevezte ki Losonczyt államminiszternek, amelyben elismerte a forradalmat, és bejelentette az egypártrendszer megszűnését.
Testét az Új köztemető 301-es parcellájába temették el, szigorú titokban. 32 évig feküdt ott elfeledve, amíg az 1989-es kutatások során exhumálták, és azonosították földi maradványait. Maradványait másodszor 1989. június 16-án, a Hősök terén ravatalozták fel, ahonnan ezrek kísérték őt vissza a mára emlékhellyé nemesedett 301-es parcelláig.
