Az izraeli származású Abraham „Avi” Loeb 1993-ban került a világhírű Harvard Egyetemre, ekkor már az elméleti csillagászat ígéretes fiatal kutatója volt, idővel pedig nemzetközileg is igen elismert szakértővé vált. Vizsgálati területei közé tartozott az első csillagok formálódása, a fekete lyukak kialakulása és fejlődése, valamint a Naprendszeren kívüli bolygók, az úgynevezett exobolygók észlelése. Karrierje során több tudományos előrejelzése is beigazolódott, 2003-ban például kollégájával olyan megfigyelési technikát dolgozott ki, amellyel tíz évvel később első alkalommal sikerült egy Jupiter nagyságú exobolygót találni.
Munkásságát összességében a szakma is elismerte, 2011-től kezdődően kilenc éven át vezette a Harvard Egyetem Csillagászati Tanszékét, 2018-ban pedig az Amerikai Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémiák Fizikai és Csillagászati Tanácsa elnökének választották egy ciklusra. A 2010-es évek második felében azonban látszólag fordulat állt be az érdeklődésében: egyre többet foglalkozott a földön kívüli élet és civilizációk kérdéseivel.
Bár az emberiség egyelőre nem bukkant idegen létformák nyomaira, az olyan területek, mint az asztrobiológia vagy a SETI (földön kívüli intelligencia keresése) a tudásbeli és technológiai fejlődésnek köszönhetően immár nem puszta sci-finek, hanem teljesen elfogadott kutatási irányzatnak számít, rengeteg szakember foglalkozik ezen ágazatokkal. A kutatások a szélesebb közönséget is erősen foglalkoztatják, ami nem csoda, ki ne akarná tudni, hogy vajon csak a Földön létezik-e élet, hogy intelligenciánkkal egyedül vagyunk-e az univerzumban.
Csakhogy Loeb az utóbbi években olyan extrém gondolatokat fogalmazott meg a potenciális földönkívüliekkel kapcsolatban, hogy azok sok esetben heves tiltakozást váltottak ki a szélesebb szakmában.
A szakértő állításai miatt rövid idő leforgása alatt a Harvard Egyetem ünnepelt és elismert oktatójából fekete báránnyá vált, rendszeresen vádolják szenzációhajhászással, sőt, akad, aki már mentális problémákat vél felfedezni viselkedése hátterében.
Mit is állít pontosan Loeb? Vajon tényleg a meggazdagodás vagy a hírnév iránti vágy, esetleg a világraszóló tudományos szenzáció iránti megszállottság motiválja? Lehetséges, hogy az idő ezúttal is őt fogja igazolni?
Mi lehet az ’Oumuamua?
2017. október 19-én példátlan esemény történt az emberiség történetében: a hawaii Haleakala Obszervatórium Pan-STARRS távcsöve egy idegen csillagnál kialakult objektumot figyelt meg rendszerünkben. Az utóbb ’Oumuamua, azaz hawaii nyelven felderítő, hírvivő névvel ellátott égitest lett az első csillagközi objektum, amelyet a Naprendszerben észleltek – azóta egy másik igazoltan idegen eredetű égitestet is találtak, és több egyéb jelölt is felmerült.
Sajnos az ’Oumuamuát nem sikerült sokáig vizsgálni, hamar eltűnt a teleszkópok elől, ám a begyűjtött adatokból így is egy nagyon rejtélyes objektum képe rajzolódott ki. Az égitest fényessége periodikusan és aszimmetrikusan változott, ami erősen megnyújtott, szivar-, esetleg palacsintaszerű formára utalt, az objektum pedig enyhén gyorsulva távolodott a Naptól, ami inkább az üstökösökre jellemző. Csóvát azonban nem mutattak ki mögötte, hogy aszteroidáról, üstökösről vagy valami egészen másról volt-e szó, arról máig megoszlanak a vélemények.
Az elmúlt hat évben több magyarázat is született a csillagközi égitest izgalmas tulajdonságairól. Egyes szakértők úgy gondolják, az ’Oumuamua aktív aszteroida lehetett, mások egy szétesett üstökösre vagy egy Pluto-szerű objektum töredékére, esetleg egy csillagközi jéghegyre gyanakodnak. A témával még magyar kutatók is foglalkoztak geometriai megközelítéssel.
A legismertebb, egyben legszélsőségesebb elmélet kétség kívül Loebé, aki már igen korán, 2017-ben felvetette, hogy az objektum egy idegen civilizáció által létrehozott szerkezet lehet. Hipotézisét, amelyet a közösségi oldalakon, interjúkban, 2018-ban tudományos tanulmányban, 2021-ben pedig ismeretterjesztő könyvében, a Földönkívüliben is összefoglalt, rengeteg támadás érte. A kötetről írt kritikánkat itt, a könyv kapcsán Loebbel készített interjúnkat itt olvashatja el.
Hatalmas napvitorla
Loeb az ’Oumuamua fentebb taglalt különös tulajdonságait elemezve arra jutott, a furcsaságokat egyetlen ismert égitesttípus sem magyarázza meg, ezért miért ne lehetne az objektum egy mesterséges tárgy. A kutató érvelése szerint a természetes eredetre vonatkozó hipotézisek olyan extrém forgatókönyvekkel, hihetetlen égitestekkel számolnak, amelyeknél semmivel sem szélsőségesebb ötlet földönkívüliek munkáját feltételezni.
Fő elképzelése szerint az ’Oumuamua egy olyan vitorlaszerű, rendkívül vékony, de nagy területű eszköz lehet, amelyet a csillagok sugárzása hajt, ez pedig megmagyarázhatja az objektum különös fényét, mozgását és formáját. Loeb lehetségesnek tartja, hogy a szerkezet egy szonda, és azt sem zárja ki, hogy az azt elindító civilizáció már nem is létezik.
A szakértő hajmeresztő elmélete kidolgozása óta sem tétlenkedik, sőt, aktívan tesz is azért, hogy fellendüljön az idegen intelligencia keresése. 2021-ben létrehozta a Galileo Projectet, amelynek fő célja a földön kívüli technológiák felkutatása.
Loeb folyamatosan népszerűsíti a témát, ufókérdésben is megszólal, rendszerünkben rejtőzködő anyahajóról ír, és többek között a Breakthrough Starshot projektbe is bekapcsolódott, melynek keretében szondákat küldenének a legközelebbi ismert idegen csillagrendszerhez, az Alfa Centaurihoz. Emellett bolygónkon is igyekszik bizonyítékokat gyűjteni, egyik legújabb tanulmányában például olyan, Pápua Új-Guinea partjainál begyűjtött anyagokat mutat be, amelyekről úgy véli, Naprendszeren kívüli, talán mesterséges eredetűek.
Az érintett törmelékek apró, fémtartalmú gömböcskék, Loeb szerint ezek azon meteorból származnak, amely 2014-ben esett szét a Csendes-óceán felett. A CNEOS 2014-01-08 jelű objektum szokatlan sebessége miatt keltette fel a szakemberek figyelmét, a gyorsaságban pedig Loeb kollégáival csillagközi tulajdonságot vélt felfedezni.
Modern Galilei
Loeb osztja sok más csillagász véleményét, mely szerint önteltség azt hinni, egyedül vagyunk a világegyetemben. Megdöbbentő elméleteivel, melyeknek szélsőségességével ő maga is tisztában van, részben azt akarja elérni, hogy az idegen intelligencia keresése végre megkapja a kiérdemelt elfogadottságot, figyelmet, illetve anyagi támogatást, ezek nélkül ugyanis nincs jó esélyünk a távoli civilizációk felfedezésére.
A kutatónak ugyanakkor egyéb nem titkolt célja is akad, mégpedig a tudományos világ felrázása. Loeb úgy látja, a 21. századra a tudományos közösség konzervatívvá, szűklátókörűvé, dogmatikussá, zárkózottá, túlzottan óvatossá, korrupttá vált.
Érvelése szerint az elnyomó közeg azzal jár, hogy sok kutató nem mer beszámolni a forradalmi ötleteiről, a tudományos viták pedig a legritkább esetben kerülnek a nyilvánosság elé. A laikusoktól való elzárkózás, a belterjesség és elérhetetlenség egyben azt is jelenti, hogy a tudomány elveszti legfőbb funkcióját, az emberiség szolgálatát.
Loeb azt állítja, hibás az a felfogás, miszerint a kutató csak akkor állhat a nyilvánosság elé elméletével, ha biztos a hipotézisében. Ez a fajta tudománykritika, személetmód merőben eltér a hagyományostól, egyúttal részben magyarázatot ad a harvardi fizikus feltűnő megnyilvánulásaira.
Nem túl meggyőzőek az érvek
Ahogy bevezetőnkben írtuk, Loeb személye és munkája kapcsán az elmúlt hat évben rengeteg bírálat fogalmazódott meg. Az ’Oumuamua esetében például a csillagászok és fizikusok túlnyomó többsége továbbra is a természetes magyarázatok mellett áll, az idegen szerkezet bizonyítékait spekulatívaknak tartják. Sőt, egyes kritikák szerint egyenesen nagyobb önteltség idegeneket sejteni a háttérben, mint azt feltételezni, hogy a világegyetem minden természet alkotta égitesttípusát láthattuk már.
A csillagközi látogató kapcsán azt is érdemes feleleveníteni, hogy Loeb néhány évvel vitatott elmélete bevezetése előtt kollégáival épp egy olyan fényvitorla koncepcióját álmodta meg, amilyennek az ’Oumuamuát lefesti – és pont ilyeneket használnának a fentebb említett Breakthrough Starshot projektben is.
Ami a Csendes-óceánból kiemelt gömböcskéket illeti: Loeb ugyan próbálta azt kommunikálni, hogy valami egészen különlegesre bukkantak, egy független elemzés alapján egyszerű földi ipari hulladékról, a szénégetés melléktermékeiről lehet szó. Egyes kutatók szerint a CNEOS 2014-01-08 nagy valószínűséggel eleve szinte teljesen megsemmisült a légkörben, így darabjait lehetetlenség lenne begyűjteni.
A konkrét szakmai kifogások mellett a viselkedését is rengeteget támadják, széles körben elfogadott álláspont, hogy szenzációs megszólalásai, a tudomány és kollégái nyílt kritizálása botrányos, és inkább kontraproduktív, ami drasztikusan csökkenti a SETI megbecsültségét, „összebulvárosítja” az éppen csak elfogadottá előlépett ágazatot. Különösen borzolta a kedélyeket a Jill Tarterrel, a SETI Intézet egykori igazgatójával folytatott, néhol egészen személyeskedő vitája, amelyért utóbb nyilvánosan elnézést is kért.
Loeb igyekszik hangsúlyozni, hogy nem vágyik a rivaldafényre, holott a források szerint nagyon is aktívan keresi a médiakapcsolatokat, szerteágazó, a bulvárra is kiterjedő hálózata és fantasztikus megállapításai következtében pedig sokkal szélesebb rétegekhez képes elérni, mint más kutatók.
A szakemberek többsége egyetért abban, hogy a SETI valóban komolyabb figyelmet érdemelne, már csak azért is, mert egy idegen civilizáció idővel akár fenyegetést is jelenthet a fajunkra. Fontos azonban hozzátenni, hogy a terület eddigi mellőzöttsége egyszerűen annak tudható be, hogy a szükséges technológia, illetve az azt megalapozó tudás csak az utóbbi években kezdett elérhetővé válni, ahogy az űrkutatás, fizika és csillagászat – az éppen Loeb által kritizált módokon – fejlődött.
Még több ’Oumuamua kellene
Hogy az ’Oumuamua pontosan mi volt, szinte biztosan nem fogjuk megtudni, hiszen immár nem lehet adatokat gyűjteni róla. A valószínűség mindenesetre Loeb állításaival ellentétben határozottan természetes égitest irányába mutat, a későbbi, hasonló objektumok észlelése, esetleges megközelítése talán közelebb viheti majd a kutatókat az igazsághoz.
Ehhez elengedhetetlen a megfigyelési módszerek, a technológia fejlesztése – és részben ezt szeretné elérni Loeb is. A legtöbb szakértő ugyanakkor úgy véli, az idegen technológiák nyomainak keresésekor nem közvetlen környezetünkre, hanem inkább távoli csillagokra és azok bolygóira kellene fókuszálni, bizonyos nyomok, például egyedi rádiójelek vagy fényingadozások ugyanis civilizációkról árulkodhatnak.
Arra, hogy az első értelmes idegen fajokat belátható időn belül felfedezze az emberiség, a tudósok igen kis esélyt adnak. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy az első primitívebb, földön kívüli létformákat már a mi életünkben megtalálják a Naprendszer valamely égitestén, talán egy jéggel borított holdon.
