Horvátország népsűrűsége jelenleg négyzetkilométerenként 68 fő, amivel Norvégiához, Finnországhoz, Bulgáriához és Írországhoz hasonlóan a gyérebben lakott európai országok közé tartozik (Magyarországé 106 fő/négyzetkilométer).
Az elmúlt 160 évben a jelenlegi Horvátország lakosságszáma megkétszereződött, ám ez más országokkal összevetve nem jelentős növekedés. (Hollandiában például ez idő alatt több mint ötszörösére nőtt a lakosságszám.) Pedig a horvátok száma egészen a XX. század elejéig exponenciálisan növekedett, amikor is a külföldre irányuló migráció felerősödött, valamint kitört az I. világháború, később pedig a spanyolnátha-járvány szedte áldozatait. A viszonylag rövid fellendülést követően a II. világháború ismét népességcsökkenéshez vezetett. Horvátországot egy harmadik fegyveres konfliktus, a kilencvenes évek közepén zajló függetlenségi háború is sújtotta, ami – túl a halálos áldozatokon – a kivándorlást erősítette.
Legutóbb 1990-ben alakultak kedvezően a termékenységi mutatók, amikor is mintegy kétezerrel haladta meg a születések száma az elhalálozásokét. Ezt követően egyre inkább nőtt az elhunytak száma a születettekhez képest, kivéve az 1996-1997-es éveket.
Aggasztó születési és halálozási mutatók
A 2018-as adatok szerint Horvátországban az élveszületett gyermekek száma mintegy 37 ezer volt, míg az elhunytaké körülbelül 53 ezer. A legtöbb fejlett államhoz hasonlóan az első gyermekük megszületésekor a szülők életkora is nőtt, azonban ennek a mértéke az elmúlt három évtizedben Horvátországban kiugróan magas. Emellett a házasságkötéskori életkor is kitolódott. Így a legutóbbi, 2021-es népszámlálási adatok szerint a horvátországi lakosság lélekszáma az 1953-as évben mért szint alá süllyedt le: 3 871 833 volt. A tíz évvel korábbi, 2011-es népszámláláshoz képest 413 056-tal, azaz 9,64 százalékkal kevesebben éltek Horvátországban. Viszonyításképpen a több, mint kétszer akkora lélekszámú Magyarország lakossága a 2021-es népszámláláskor 9 730 526 fő volt, és összevetve a tíz évvel korábbi népszámlálással „csak” 207 102 fővel csökkent. Az egy évtized alatt bekövetkezett horvát népességfogyás több mint fele a főváros, Zágráb lakosságának, illetve majdnem eléri a második, harmadik, negyedik és ötödik legnépesebb horvát városok (Split, Rijeka, Eszék és Zadar) lakosainak együttes számát.
A kivándorlást gerjesztő uniós csatlakozás
Horvátország 2014-es európai uniós csatlakozása jelentősen megnövelte a kivándorlást. Az EU-s munkaerőpiac megnyíltát követően számos horvát állampolgár döntött az unió fejlettebb országaiban történő munkavállalás mellett. Már az első évben közel 21 ezren települtek ki, ami kicsivel több mint tízezer fővel csökkentette az ország vándorlási különbözetét (amit az adott évben be- és kivándorlók számának különbsége ad). Évente növekedett az eltérés: 2017-ben mintegy 47 ezren települtek ki, és kevesebb, mint 16 ezren érkeztek az országba, és azóta is évente mintegy 40 ezren hagyják el Horvátországot (kivéve 2020-at, amikor a koronavírus-járvány a leginkább gyérítette a külföldi utazásokat, a migrációt is beleértve). Ugyan a kivándorlást nem ellensúlyozza teljes mértékben, de 2018-tól egy intenzív Horvátországba irányuló bevándorlási hullám is megindult. A méréseket nehezíti, hogy a Bosznia-Hercegovinában élő horvát nemzetiségűek könnyen megkapják a horvát állampolgárságot (hasonlóan, mint a határontúli magyarok a magyart); egy 2019-es horvát belügyminisztériumi nyilvántartás szerint 384 631 horvát állampolgár rendelkezik bosznia-hercegovinai bejelentett lakcímmel. A bosznia-hercegovinai–horvát kettős állampolgárok egy részének horvátországi lakcíme is van, de ténylegesen Bosznia-Hercegovinában él, így torzulnak az adatok.
Érdekesség, hogy bár nagyságrendileg nem jelentős a számuk, de 2017-től 2021-ig legalább kétszer annyian települnek át Magyarországról Horvátországba, mint fordítva. A Horvát Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint 2017-ben 99-en jöttek Horvátországba lakni, és onnan 51-en mentek Magyarországra, 2018-ban e számok alakulása 83–45, 2019-ben 118–40, 2020-ban 132–47, míg 2021-ben 162 magyar állampolgár települt át Horvátországba, míg fordítva csupán 49.
Ami a Horvátországba érkező külföldi vendégmunkásokat illeti, 2022-ben mintegy 115 ezret tartottak nyilván, valamint 448 ügynökséget, amelyek állandó vagy szezonális munkára külföldieket közvetítenek. (Az eltérés a bevándorlók alacsonyabb számával abból adódik, hogy a jellemzően a turizmusban és a mezőgazdaságban alkalmazott, horvátországi lakcím nélküli idénymunkások is szerepelnek ebben a nyilvántartásban.) Legtöbben a nyelvismeretnek és a földrajzi közelségnek köszönhetően a volt Jugoszlávia utódállamaiból érkeznek, ám mivel őket is egyre inkább elszívják a jobb fizetést biztosító, nyugat-európai állásokat kínáló munkáltatók, ezért távolabbi országokból is pótolják Horvátországban a hiányzó munkaerőt. A trendek ugyan némiképp javuló tendenciát mutatnak, de a 2021-es adatok is azt jelzik, hogy a kivándorlás még mindig jelentősen meghaladja a bevándorlást, illetve a horvát állampolgárok visszatérését. Ha kedvezően alakulnak a horvát gazdasági mutatók, akkor akár már ebben az évtizedben megfordulhatnak az arányok. Az Európai Unióból a legtöbben Németországból és Szlovéniából települnek át Horvátországba.
A határontúli horvátok hazacsábítására tett kísérletek
A horvátok – hajós nemzetről van szó – nem csupán a múlt évszázadban, hanem már az azt megelőző időkben is a világ számos tájára eljutottak, és egy részük le is telepedett. Ők főképp politikai és gazdasági okokból kerestek maguknak új hazát. Ma jelentős számban élnek horvát származásúak az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Németországban, Argentínában, Chilében. A kivándorlás jelenleg is zajlik, azonban annak iránya nem egyoldalú. Emellett a horvát állam intézményesített formában igyekszik az akár sokadik generációs horvát származásúakat az anyaországba csábítani. A horvát „Gyere haza!”-kísérletek azonban számottevő sikerrel nem jártak, bár a kétlaki életmódot többen választják. Sok horvát származású kisebb-nagyobb részét Horvátországban tölti az évnek, nyugdíjas korukra pedig egyre többen válnak óhazájuk állandó lakosává.
Európa Floridája
Horvátország egyre népszerűbb letelepedési célországgá válik az idősebb populáció számára. Nem csupán a horvát származásúak, hanem elsősorban Nyugat-Európából települnek át más nemzetiségű nyugdíjasok is, szinte kizárólag az Adria partjára, így a horvát tengerpart egyre inkább az egyik „európai Floridává” válik. (Spanyolország, Portugália, Franciaország és Görögország tengerparti részein is érzékelhető a migráció ezen típusa.) A legtöbb nyugdíjas Németországból, Ausztriából, Svájcból és Szlovéniából érkezik. A tehetősebb idős emberek vagy ingatlant vásárolnak, vagy hosszú távra bérelnek, és ez a tendencia a következő tíz évben vélhetőleg erősödni fog, részben tovább gerjesztve a Horvátországba irányuló migrációt, hiszen az új – tipikusan idős, ám magas egzisztenciájú – lakosok szükségleteit kielégítő szolgáltatásokat ellátók is érkezhetnek. A főként nyugat- és északi-európai országokból érkezők között vannak, akik oda költöznek, és akadnak, akik az év egy részét töltik az adriai tengerparti új, illetve második otthonukban. Emellett számottevő az évtizedekig nyugat-európai és észak-európai országokban vendégmunkásként dolgozó olyan horvát nyugdíjasok száma, akik elsősorban szintén a horvát tengerpartra, másodsorban egyéb településre – jellemzően szülőhelyükre – költöznek idős korukra. Életkoruk ellenére az új típusú migránsok egy része rendkívül mobilis. Nem csupán ciklikusan ingáznak két hely között, hanem az EU több tagállama között vándorolnak, ezáltal a populáció ezen része egyre inkább felkelti a nemzetközi mobilitáskutatók érdeklődését is. Mindez azonban önmagában aligha lesz képes enyhíteni az ország demográfiai problémáit: azok kezelésére átfogó, hosszú távú stratégiai lépések szükségesek.
Dobó Géza, a Migrációkutató Intézet kutatója
