A világ óceánjai tele vannak zajokkal, gondoljunk csak a cetfélék kommunikációjára. Akadnak azonban olyan titokzatos hangok, amelyekre az évtizedek során nem sikerült magyarázatot találni – írja az IFLScience.
Az egyik ilyen zajt az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) rögzítette 1997-ben.
A zajok olyanok, mintha vízcseppek hullanának egy kád vízbe.
A szakértőket megdöbbentette a jelenség. A későbbi elemzésekből kiderült, hogy a zaj olyan hullámhosszú volt, mint a hatalmas, leszakadó jéghegyek robaja.
2016-ban egy másik kutatócsoport egy alkonyatkor és hajnalban jelentkező zúgást vett fel. Ez 200-1000 méteres mélységből érkezett, egy olyan sötét régióból, ahol korlátozottak a táplálékforrások.
1991-ben egy másik érdekes, több másodpercen át tartó zajt vettek fel a Csendes-óceánban, ez keskeny sávú, felfelé ívelő hangok sorozatából állt. Mint utóbb kiderült, a zaj szezonális ingadozást mutat, tavasszal és ősszel csúcsosodik. A forrás vulkáni tevékenység közelében lehet, a pontos kiváltó viszont nem ismert.
A bizarr óceáni hangok közé tartozik az úgynevezett Julia is, amelyet 1999-ben figyeltek meg.
A kutatók akkor arra jutottak, hogy a zaj forrása az antarktiszi Bransfield-szoros és az Adare-fok között volt, és egy nagy jéghegy megfeneklése okozhatta.