A 444 birtokába jutott egy levél, amit múlt pénteken küldött szét alkalmazottai között a Corvinus Alkalmazotti Tanácsa. Ebben részletezik, hogy mennyire hátrányosan értinti a Corvinus Egyetem munkavállalóit a tavasszal megkezdődött átszervezési folyamat, amivel a tanács álláspontja szerint a félelem kultúráját próbálják kiépíteni a szervezetben.
A közelmúltban több dolgozói elbocsátásra is sor került, köztük olyanokra is, melyek sem morálisan, sem munkajogilag nem lettek volna indokolhatók
– olvasható a levél elején, ami aztán úgy folytatódik, hogy az eljárás alapjaiban ingatja meg azt az egyetem kultúrájában mélyen gyökerező, sok dolgozó által érvényesnek tekintett értéket, „hogy aki jól végzi a dolgát, akinek a tárgyaira szükség van, az bízhat abban, hogy az egyetemen méltó és méltányos bánásmódban lesz része”.
A levélben vissza-visszatérő elem, hogy egy másik, korábbi levélre tesznek utalást, amit a tanács az egyetem vezetésének küldött. Ebből derült ki többek között, hogy olyan oktatókat is elbocsátottak a nyáron, akik mind oktatói, mind kutatói kötelezettségüket magas színvonalon teljesítették, a legjobb besorolású nemzetközi folyóiratokba publikáltak, az egyik elbocsátott dolgozót ráadásul nemrég az egyetem vezetése tüntette ki a munkájáért.
Az elbocsátásokat a vezetés korábban azzal indokolta, hogy az egyetem intézeti struktúrájának átszervezésével megszűnt a munkakörük. Közben viszont azt is látni, hogy az általuk oktatott, nem egy esetben elég specifikus tárgyak még mindig szerepelnek a tanrendben, így azokat valaki másnak kell majd oktatnia.
Az átszervezésre hivatkozva eddig összesen nyolc dolgozótól vált meg az egyetem, közülük a tanács szerint két olyan eset is volt, amikor semmilyen olyan indokot nem tudtak felhozni az elbocsátás mellett, ami védhető lenne a bíróságon. Attól azonban nem kell tartani, hogy a bíróságig mennének a felek, mivel az alkalmazottakat hivatalosan nem kirúgták, hanem közös megegyezéssel távoztak.
Az okokat kereső, széles körben folyó találgatás nagyrészt ugyanarra a következtetésre jutott. Az egyetemi közgondolkozásban a közelmúlt egyik sötét korszakából származó párhuzam jelent meg magyarázatként. Az, hogy senki sem érezheti magát biztonságban: bármennyire is jól teljesít, bármilyen elismerést kap is, attól még a szabadsága közepén, onnan visszahívva, minden előzetes figyelmeztetés nélkül felmondhat neki az egyetem annak különböző szintű vezetői döntésére hivatkozva
– olvasható a levélben.
Az alkalmazotti tanács tart attól, hogy az elbocsátások az egyetem eddigi értékrendjének elbizonytalanodásához és a dolgozói elköteleződés további romlásához vezethet, ezt pedig már a legfrisesbb mérések is alátámasztani látsznak.
