Hétfőn két letöltött ciklus, vagyis tíz év után távozik posztjáról Áder János köztársasági elnök, akit ennek apropóján interjúzott a Magyar Nemzet.
A pajtási, kvaterkázós hangulatban hömpölygő írásmű leglíraibb etapja a következő újságírói kérdéssel nyit:
Ön az Afganisztánban lévő magyar katonáknak halászlét főzött. Kevés szó esett arról, hogy miképpen tudták ezt kivitelezni.
Az államfő válasza hrabalosan regényes:
Karácsony előtt mentünk, és ha már advent idején látogatunk meg valakit, akkor nem érkezhetünk üres kézzel. Világos volt, hogy a katonák nagyobb része nem fog hazamenni az ünnepekre. Kapcsolatba léptünk a hozzátartozókkal, mindenkinek küldhettek ajándékot, de ezek inkább családi, személyes jellegű apróságok voltak. Ekkor vetette fel valaki, hogy készítsek halászlét, mi vigyünk azt. Mondtam, hogy jó, de hány személyről beszélünk? Nyolcvan-kilencven emberről lehet szó, derült ki, de mire híre ment a halászlének, megszaporodott a létszám, több mint százhúsz katona jelentkezett. Sosem főztem ennyi emberre, de húszra már igen, úgyhogy ebből kalkuláltam ki a hozzávalók mennyiségét. Három nagy méretű üstben álltunk neki az alaplé elkészítésének. Az egész receptet nem mondom el, de én azt szeretem, ha a bőrtől, zsírtól megtisztított színhús kerül vissza a hagymával együtt a passzírozás után az alaplébe. Végül hetven liter lett az alaplé, amit lefagyasztottunk.
Ez az a pont, ahol közbeszól a riporter: „A fagyasztás ötlete volt a kulcs.”
És az elnök helyesel.
Igen, gyakorlatilag így szállítottunk mindent, a levet, a rengeteg halszeletet és természetesen a hatkilónyi belsőséget, vegyesen ikrát és tejet. Kiérkeztünk, a misszió területén a katonák felállították a gulyáságyúkat. Mivel elég hideg volt, a tizenkét üstöt sátorba tették, ezért könnyeztünk is rendesen a megszorult füsttől. A főzés viszont innentől már egyszerű volt, az alaplébe bekerültek a szeletek, a belsőségek is, szóval hamar elkészült az étel.
Ismét az újságíróé a szó: „Nemcsak a magyar államfők között lehetett az első, aki százhúsz személyre főzött, vélhetően a világon is egyedülálló ez a fajta gesztus, karácsonyi ajándék a katonáknak.”
Mire Áder János:
Én sem hallottam még hasonlót, de a lényeg, hogy a halászlé az utolsó kanálig elfogyott.
A hetven liter halászlén túl az interjúban szó esett arról, hogy:
- tíz év alatt „120 főnek” kegyelmezett meg Áder János, de Budaházy Györgynek nem, s ennek (egyik) oka az, hogy az illetővel kapcsolatos kegyelmi kérvényt nem terjesztett elé az igazságügyi miniszter
- a pápával ötször találkozott, az első alkalommal „Egy üveg vizet vittem ajándékba az egyik legismertebb magyar búcsújáró helyként ismert mátraverebélyi forrásból. Kinyitotta az üveget, és egy keresztet rajzolt a homlokomra. A beszélgetésünk során jutottunk el oda, hogy a szentatya enciklikát készül kiadni a víz témájában.”
- az elé kerülő törvényekről a következőt nyilatkozta: „Az Országgyűlés által elfogadott törvények kapcsán harminchét alkalommal emeltem politikai vétót, huszonnyolcszor az első, kilencszer a második ciklusomban. Emellett nyolc alkalommal fordultam az Alkotmánybírósághoz, ötször 2012 és 2017 között, háromszor pedig 2017 után.”
- a jövőjéről elmondta: „Aktív nyugdíjas leszek. A jogi helyzet világos. Két ciklus után nem lehet újra jelölni az elnököt, és ez szerintem rendben is van így. Az is helyes, hogy a törvény 1990 óta úgy gondoskodik a volt államfőről, hogy nem kerülhet méltatlan helyzetbe, nem kell például állásért kuncsorognia. Távozását követően az elnököt egyebek mellett megilleti a fizetés, a titkárság, a megfelelő infrastruktúra. Ha tehát a köztársasági elnök „leteszi a lantot”, az nem zárja ki, hogy a jövőben közéleti szerepet vállaljon. Ez nem parlamenti vagy kormányzati tisztséget jelent, a közéleti tevékenység ennél lényegesen szélesebb. Van két alapítvány, amelynek alapítója vagyok. Az egyik a Regőczi István, a másik a Kék Bolygó Alapítvány.”
- hazánk energiastratégiáját a következő gondolatmenettel vázolta a leköszönő államfő: „Azt mondjuk, hogy csökkenteni kell a légkör szén-dioxid-koncentrációját. Helyes állítás? Igen. Zárjuk be a szénerőműveket! Bezárjuk. Szabaduljunk meg a fosszilis energiától, az olajtól, a gáztól! Hosszú távon ez is megoldható. Ugyanakkor nem akarunk lemondani az energiáról és a megszokott életformánkról. Mit kell akkor csinálni? Honnan lesz energia? Nap és szél. No de ma még nem tudjuk megoldani az energiatárolás problémáját. A nyári napenergiát nem tudjuk télre elraktározni. Aki á-t mond, mondjon b-t is, vagyis, ha lemondunk a fosszilis energiáról, akkor szükség lesz az atomenergiára. Mindenre nemet mondani felelőtlenség és értelmetlen.”
Ajánljuk az interjú minden sorát, a részletgazdag teraszfotót különösen.
