Darvasi László: Az EP megálló
Nem tudom, kinek jutott az eszébe, hogy legyen itt egy Esterházy-megálló egy hónapra legalább, de pompás ötlet volt, szerintem, írónak megállót adni, különösen Hév-jármű vonalán rendkívül elmés elgondolás. Sokkal elmésebb, mint egy szoborállítás. Észrevették már, hogy minden második magyar szobor Kibédi Ervinre hasonlít, a többi meg az öreg Gózon Gyulára vagy Ruttkai Évára? És jobb a megálló a köztéri parknál is, bemegy az ember az aktatáskával, hogy megszámolja a pénzét, vagy a gyerekével, hogy letapossák a füvet és szétszórják a túrórudis papírt, és már el is felejti, hol van. A megálló jobb a térnél is vagy az utcánál.
Az én megállóm, mondanád. A tiéd, igen.
Meddig utazol?
Az Esterházy-ig. Aha.
Hol szállsz le?
Az Esterházynál.
A fenébe, hát nem túlmentem és az Esterházynál kellett volna leszállni?
Sarkadi Balázs: Van-e COVID–19-járvány Magyarországon?
Amíg hazánkban naponta 30-50 ember hal meg COVID–19 betegségben, és több ezer új fertőzést regisztrálnak, addig nem mondhatjuk, hogy vége a járványnak. Igaz, hogy a számok jóval alacsonyabbak, mint a járványhullámok csúcsain, de az eddig a vírusbetegségben elhunyt csaknem 45 ezer magyar emberhez a jelenlegi ütemben is évi 10-15 ezer, COVID okozta, újabb halálozás adódhat. A viszonylag széles hazai átoltottság ellenére a kórházak leterheltsége továbbra is jelentős, új vírusvariációk megjelenése pedig gyors rosszabbodást hozhat. Ugyanakkor mára szinte minden, járvánnyal kapcsolatos védekezési rendeletet feloldottak, maszkviselést csak elvétve láthatunk, vírustesztelés valójában csak a már tüneteket mutató betegeknél, a személyes karantén főként önkéntes alapon történik. Igaz, hogy a vírus most uralkodó Omikron-variánsa kevésbé súlyos betegséget és kevesebb halálozást okoz, de szinte mindenki ismerhet valakit, aki mostanában többször is elkapta a COVID-betegséget, azaz egy régebbi vakcinálás vagy a betegségen átesés alig véd a további megfertőződéssel szemben.
Ádám Péter: Francia elnökválasztás 2022
Aki április 10-én a szavazófülkében Marine Le Pen nevét tette a kék borítékba (vagyis a francia választók nem kevesebb mint 23,15 százaléka), és aki az április 24-i második fordulóban is a Nemzeti Tömörülés vezetőjére szavaz, az tudhatja, mire adja voksát. Marine Le Pen ugyanis, bár a ködösítés sem idegen tőle, Mon projet présidentiel című brosúrájában világosan kifejtette az ország átalakításával kapcsolatos elképzeléseit, sőt, a legfontosabbakat – François Mitterrand 110 javaslatához hasonlóan – 22 pontban is összefoglalta. A terv, ami a két dokumentumból kirajzolódik, ijesztő „az emberi jogok hazájára” nézve. Marine Le Pen idegengyűlölő és tekintélyelvű elnöki programja megvalósulása esetén kiírná Franciaországot az európai demokráciák közösségéből.
Kovács Zoltán: Innét szép nyerni
A vidéki jelenlétet amúgy egyszer majd valóban újra kellene gondolnia az ellenzéknek, és ugyan nem vagyok választási szakember, az biztosan nem lesz könnyű menet. A választási jelenlét a mai ellenzéki vezetők fejében a nyilatkozatok szerint többnyire azt jelenti, gyakrabban kell majd menni vidékre. Ezt, ha jól látom, ellenzéki politikusok meg is teszik. Bolyonganak néhányan a pusztában, jönnek-mennek, és olykor, szerencsés esetben találkoznak emberekkel. Bizonyára akadnak helyi szimpatizánsok még, akik egybeterelik az ellenzékieket, sokan nincsenek, képileg is keserű, ahogy állnak egymás mellett: mint szelektált fogsor. Kevesen vannak megviseltek, kicsik, nagyok, közepesek. Hogy az ilyen látogatásnak mekkora a hatékonysága, az kérdéses. A választás után sápadt hangon értékelő ellenzéki vezető sem vidám, annyit mond: pedig voltunk vidéken sokszor. Biztosan megterhelő ez is, de
Ez nehéz, mert az évek, sőt, évtizedek alatt a rengeteg vereség és slamposság felmorzsolta az ellenzéket, strukturálisan meggyengül, nincs már pártsejt, hát még pártiroda. Székház már Pesten se, legföljebb leválasztott tetőtér jó árfekvésben. Ez pillanatnyilag az ellenzéki háttér. Ilyen viszonyok között mélységekről, rétegekről, platformokról, hát még alternatíváról beszélni teljesen értelmetlen, viszont a látvány erős eligazítást ad, honnét kell elindulni, miután veszteseink egyszer majd végre eldöntik egymás közt, ki ülhet be a parlamentbe.