Milyen ország Oroszország, hogy fél a kórházaktól és a szülészetektől, és lerombolja azokat?
A kérdést Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tette fel a Twitteren még szerda délután, nem sokkal azután, hogy az orosz hadsereg légicsapást mért egy mariupoli kórházra. A 600 ágyas intézmény gyerekkórházként és szülészeti klinikaként működött a bombázás előtt, de mára teljesen használhatatlanná vált. A mariupoli 3-as számú klinika udvarán a bombatámadás helyén óriási kráter jelzi a pusztítás erejét. A föld óriási területen megremegett, amikor a komplexumot egy sor robbanás érte. Ablakok szakadtak ki helyükről, és az egyik épület homlokzatának nagy részét leszakította a légicsapás. Zelenszkij nem fukarkodott az erős kifejezésekkel, szerinte ez a támadás is igazolja, hogy az oroszok népirtást követnek el Ukrajnában.
Az első jelentések 17 sérültről szóltak, a támadás másnapján viszont kiderült, hogy hárman meg is haltak, köztük egy gyerek. Az első videókon és fotókon véres arcú várandós nőket menekítettek ki az épület romjai közül, és egészségügyi dolgozók próbálták felmérni a károkat.
Az oroszok arra hivatkoztak, hogy a gyermekkórházban az ukrán katonák harcállásokat alakítottak ki. Csütörtökön az orosz külügyminiszter is ezt az érvelést használta, szerinte a szélsőséges Azov zászlóalj fészkelte be magát az épületbe. A támadás előtt néhány nappal az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén az orosz delegáció azt közölte, hogy a szóban forgó kórház kiürült, és már régóta megszállták az ukrán radikális erők, akik az összes kismamát, gyereket, orvost és ápolót elküldték onnan. Amikor az orosz külügyminisztert csütörtökön szembesítették a felvételekkel, amelyeken jól látszanak a szerinte elküldött várandós nők és ápolók, Szergej Lavrov azt mondta, a felvételek manipuláltak, és a média nem fordít kellő figyelmet a történések másik oldalára. Azt is mondta, hogy Oroszország nem figyel a világ felháborodására, és hogy nem ez az első alkalom, amikor „szánalmas siránkozásokat” lehet hallani az orosz fegyveres erők által elkövetett „úgynevezett atrocitásokkal” kapcsolatban.
Nemcsak Lavrov bagatellizálja a kórháztámadás súlyosságát. A londoni orosz nagykövetség tweetje is érzékelteti, Oroszország milyen irányba próbálja terelni a kórházbombázás körül kialakult diskurzust. A követség – azóta törölt – tweetjében azt írta, a bombázás után a világsajtót is bejárta egy olyan hamis fotó, amely egy vérző, várandós nőről készült, ám az állapotos nőt egy blogger „játszotta el.” A fotón szereplő nő valóban egy híres, Mariupolban élő blogger, aki nem is csinált titkot a háború előtt abból, hogy terhes, az Instagram-oldalán például rendszeresen posztolt erről. A fotót pedig Evgeniy Maloletka, az Associated Press díjnyertes fotósa készítette a helyszínen.
Katonai célpont vs. védett objektum
Evidens, hogy a hadijogi szabályoknak nem felel meg az, ha egy kórházat bármilyen támadás ér
– közölte lapunkkal a kórházbombázás jogi hátterét elemezve a nemzetközi jogász. Lattmann Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi jog értelmében van egy általános tilalom, ami a katonai célpontnak nem minősülő objektumok védelmére vonatkozik, vagyis minden, ami nem katonai objektum, az a főszabály szerint védettséget élvez.
Az oroszok érvelésével kapcsolatban a nemzetközi jogász úgy véli, galádság, ha igaz, hogy az ukránok harcállásokat rendeztek be a mariupoli kórházban. Ez a tett önmagában háborús bűncselekménynek számít, mert különösen védett objektumot használtak volna fel. Ám ha valóban így történt, és ukrán katonák fészkelték be magukat a kórházba, a hadviselés joga még ilyen esetben is azt írja elő a támadó félnek, hogy a támadás módszerét, eszközét úgy kell megválasztania, hogy az a lehető legkisebb kárt okozza. Egy kórház szőnyegbombázása pusztán azért, mert az épületben ellenséges katonák vannak, aránytalan és jogszerűtlen – mondta a 24.hu-nak Lattmann Tamás.
Külön szabályrendszer vonatkozik az ilyen esetekre. A megfelelően óvatos eszközökkel indított támadás előtt például fel kell szólítani a másik felet, hogy hagyja abba az általa folytatott cselekedetet, és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ellenséges erők az adott helyről levonuljanak. Ez jogi kötelezettsége lett volna az orosz félnek, ha valóban igazak az állításai, ám arról egyelőre nincs hír, hogy ennek eleget tett volna.
Lattmann Tamás a helyszíni felvételeket látva azt mondja, az orosz akciót nem lehet pontosnak és precíziósnak, illetve a körülményeket tekintetbe vevő támadásnak nevezni, márpedig a hadviselés joga egy ilyen helyzetben ezeket követelné meg.
Ha megállapítható, hogy egy kórházba ellenséges katonák ásták be magukat, akkor legfeljebb azt lehet tenni, hogy a másik ország katonái bemennek az épületbe és kézifegyverekkel kifüstölik az ellenséget. A bombázás elrendelése az épület ellen semmiképpen sem indokolható, különösen akkor nem, ha a kórház tele van betegekkel és civilekkel.
Akadt volna másik módszer is az ellenséges katonák semlegesítésére: körbezárni az épületet, majd – ha kitámadnak az ellenséges katonák – az épületen kívül harcolni ellenük. A korlátozott, de elég kifejező, eddig nyilvánosságra került képanyagból Lattmann Tamás azt szűrte le, hogy az oroszok nem tartották tiszteletben a szabályokat.
Egy kórház épülete elleni ilyen jellegű támadás, még akkor is, ha ott valóban harcállások voltak, aránytalan
– fogalmazott a szakértő.
A szerdai kórházbombázás nem az első atrocitás egészségügyi létesítmények ellen Ukrajna február 24-i megtámadása óta, sőt nem a mariupoli kórház volt az egyetlen, amelyet aznap megrongáltak az orosz erők. A Kijevtől nyugatra fekvő Zsitomirban két kórház ablakai törtek ki egy hőerőművet és egy másik épületet ért orosz légicsapás során. A város polgármestere szerint azért nincsenek áldozatok, mert mindenki az óvóhelyen várta a támadás végét.
Az ukrán egészségügyi tárca néhány nappal ezelőtti jelentése szerint 34 egészségügyi létesítmény rongálódott meg, és már legalább tíz orvos meghalt, de a számok nagy valószínűség szerint azóta jelentősen emelkedtek. A mentősöket sem kíméli az orosz hadsereg: a minisztérium közlése szerint hét mentőautót lőttek ki négy mentős halálát okozva ezzel. A 24.hu haditudósítója, Jászberényi Sándor egyikük temetéséről küldött korábban helyszíni riportot:
Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint eddig bizonyítottan 24 egészségügyi intézmény vagy orvosi ellátást biztosító pont ellen indított támadást Oroszország. A támadások során 12-en életüket vesztették, és közel két tucat személy megsérült, közülük sokan az érintett intézmények dolgozói voltak.
A legszörnyűbb körülmények a körbezárt városokban vannak: Mariupolban és Harkivban. Utóbbiban három egészségügyi intézmény rongálódott meg a nehéztüzérségi támadásokban: a harkivi városi kórház, a regionális gyermekkórház és egy vérbank.
Márpedig a kórházak kapacitására a harcok intenzitásának fokozódásával egyre nagyobb szükség lesz. Egy, a New York Timesnak nyilatkozó sebész azt mondta, hozzájuk, a harkivi katonai kórházba egyre több civil és katonai sebesült érkezik, naponta 60-80-an. Egy sebész onkológus pedig arról mesélt a lapnak, hogy február 28-án egy bomba csapódott nem messze attól a kórháztól, ahol dolgozik. Az épület egy oldalán az ablakok kitörtek, a fűtés és az áram is elment. Sok orvos feladta a munkát a városban, és csatlakozott a nyugat felé menekülőkhöz.
Van-e a felelős?
Egyértelműnek tűnik, hogy az orosz haderő nem veszi figyelembe a kórházak nemzetközi jogi védettségét. Lattmann Tamás azt mondta, ha központi utasítás van arra, hogy a kórházakkal a nemzetközi jogot ignorálva kell eljárni, akkor ez a központi döntéshozó büntetőjogi felelősségét is felvetheti. Ha nincsen központi szándék, akkor a szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy sorozatosan rossz parancsnoki döntések születnek, ami azt jelentené, hogy komoly probléma van az orosz hadsereg felkészültségével. Ha sorozatosan rossz műveleti szinten születnek rossz katonai döntések, akkor az állami vezetés jogi felelőssége nem, de a politikai felelőssége felvethető.
Putyint azonban nem lehet pusztán azért a hágai nemzetközi büntető bíróság elé állítani, mert a parancsnokai rossz döntéseket hoztak
– fogalmazott a nemzetközi jogász.
A kórházbombázások nem csak az orosz–ukrán háború velejárói, ehhez elég csak a közelmúlt legpusztítóbb fegyveres konfliktusát példaként felhozni. A szíriai polgárháborúban rendre semmisültek meg egészségügyi létesítmények, sok esetben éppen orosz repülők bombázása következtében. 2016 februárjában Észak-Szíriában egyszerre több kórházat bombáztak le, a támadásban több tucatnyian haltak meg. Az Orvosok Határok Nélkül nevű nemzetközi segélyszervezet akkori beszámolója szerint az akciót a szíriai és az orosz erők közösen hajtották végre egy átfogó offenzíva részeként.
2015-ben Afganisztánban az amerikai légierő – mint utóbb kiderült, tévedésből – bombázott porig egy, az Orvosok Határok Nélkül által működtetett kórházat Konduzban, a támadásban több mint harmincan, köztük orvosok és betegek haltak meg. Akkori elnökként Barack Obama személyesen kért bocsánatot az incidens miatt a szervezet vezetőjétől, az Egyesült Államok pedig kártérítést fizetett az áldozatok hozzátartozóinak.
