Rámutat: Gyurcsány Ferenc javaslata körül kialakult vita ráébresztett, hogy a globális válság nyomán milyen mélyen sérültek a tagállamokat összetartó kapcsok, s még mindig mennyire hiányzik a válságra adandó egységes válasz.
„Eltekintve attól, hogy az otthon szorongatott, sikeresnek nem nevezhető magyar kormányfő javaslatát a hazai pártérdekek is motiválták, nagy szívességet tett az uniónak: megkongatta a vészharangot. Nem igaz az, hogy ezzel ártott volna az egész régiónak. A csúcson elhangzott, hogy a keletiek nem vehetők egy kalap alá, mindenütt más a helyzet, a francia Le Monde mégis úgy látja, hogy az egész kelet-európai régió a gazdasági zuhanás felé halad. Ennek terhét pedig úgyis a Nyugat fogja megfizetni, hiszen bankjain keresztül már 1300 milliárd eurót kölcsönzött ezeknek az országoknak” – hívja fel a figyelmet Malinák István, a szerző.
Többe kerülne az államcsőd?
A kérdés csak az, hogy ha a jelenlegi negatív trend folytatódik, akkor egy magyar vagy lett (esetleg éppen görög) államcsőd elkerülése 180 milliárd eurónál többe vagy kevesebbe kerülne-e az uniónak.
Berlinnek, Prágának, Varsónak igaza volt abban – jegyzi meg a szerző-, hogy nem kell ellenőrizhetetlenül pumpálni a pénzt egy régióba csak azért, mert keleti, hanem egyedi megközelítésre van szükség. Mégsem a Gyurcsány-csomag okozná a tömbösödést, ahogy felrótták neki, mert már tapasztalható a tömbösödés, de a nagyok és erősek, meg a többiek között. Arról nem is beszélve, hogy akkor vasárnap a nagy csúcs előtt miért tartottak a keletiek egy kisebb csúcsot is.
Prága és Varsó profitált
„Abból pedig Prága és Varsó is profitálhat, hogy a magyar kezdeményezés nyomán máris több nyugati vezető hajlandó fontolóra venni azt, hogy le kellene rövidíteni az eurózónába jutás idejét. Itt nem a feltételek felhígításáról van szó, hanem arról, hogy lerövidítik az ERM–II-ben való kötelező kétéves előszobázást.
Tehát lehet, hogy a Gyurcsány-csomag nem jó, vagy éppen nem időszerű, de hasznosnak bizonyult” – záródik az Új Szó kommentárja.
