Egy busz, két hely, öt kerekesszékes és egy jófej sofőr. Sándor beszámolója arról, hogyan borult fel az elsőajtós felszállási rend.
Hétfő este egy rendezvényről indultunk haza, hárman kerekesszékesek. Odaértünk a buszmegállóba, ahol még két kerekesszékes utas várakozott, ez ugyebár öt kerekesszékes.
Egyből fogtam a telefonom és tárcsáztam a diszpécsert, mert az utána következő alacsonypadlós buszra 30 percet kellett volna várni. A diszpécser segítőkész volt, azt mondta, ha nem férünk fel, hívjam vissza és megoldjuk a kialakult helyzetet.
Ahogy a képen is látszik, nem kellet visszahívni a diszpécsert, mert felfértünk mind az öten. Köszönjük a sofőr hozzáállását! Az eset egyébként egy elsőajtós buszon történt, ahogy felszálltunk a rendszer felborult. :)
Tegnap aztán beszélgettem az egyik kedvenc sofőrömmel, aki elmesélte, hogy azért vitt el mindannyiunkat a busz, mert nyáron minden buszvezető oktatáson vett részt, amelyen azt az utasítást kapták, hogy tök mindegy, hány kerekesszékes van a buszmegállóban, mindenkit el kell vinni, aki felfér, függetlenül attól, hogy csak két kerekesszékes utasnak van külön kialakított hely.