Új típusú BKV sofőr jelent meg a 25-ös busz vonalán. Nem lég, hogy türelmetlen (rácsukja az utasra az ajtót) még magával is rántja a kapálózó utast. Amikor az idős hölgy a busz alá keveredett, még a buszvezető panaszkodott, hogy neki erre nincs ideje. Vajon ilyen emberek hogyan mentek át az alkalmassági vizsgán? Egy ilyen barom miért tarthat a kezében naponta több ezer emberi életet?
Kedves BKV figyelő!
Ritkán járok BKV-val, de a tegnap (2008.11.04. kb. 17:09) kora esti ijedség és vita óta nincs is sok kedvem buszozni. Történt pedig a következő:
A busz (BPO-374) begurul a XV. ker. Hubay Jenő tér megállóba (Újpest Központ irányába), kinyílnak az ajtók, az utasok leszállnak. Középső ajtónál hölgy és ötévesforma gyereke próbálnak leszállni, gyerek már majdnem lent is van a járdán, de a buszvezető már rájuk zárja az ajtót.
A hölgy is kipréseli még magát, de a busz kíméletlenül elindul közben. A nő lába beakad a busz ajtajába, ami addigra teljesen becsukódott. A gyerek áll a járdán, a nő bezuhan a busz alá, cipője még az ajtó fogságában. Kapaszkodik a gyerekébe, próbál felállni, gyerek is elesik, közben egy járókelő is odaugrik, megpróbál segíteni, de a busz már gurul kíméletlenül, a gyerekébe kapaszkodó hölgyet húzza is pár centit. Én a busz elé ugrom, hevesen integetek a buszvezetőnek, próbálok artikulálni, hogy lássa rajtam, nem csak lekéstem a buszát. Végül kinyitja az első ajtót, én felpattanok és mondom a vezetőnek, hogy “álljon meg, beesett az utas a busz alá”. Mire a vezető: “Beesett? És nekem mi közöm ehhez?” Mondom megint, hogy “az utas az ön busza alatt fekszik. Mire ő: “Nem érdekel. Én nem szállok le, nekem mennem kell tovább.” Még egyszer elmondom neki, hogy “beesett egy utasa a busz alá, kérem, szálljon le és nézze meg mielőtt halálra gázolja”. De a buszvezető hajthatatlan, neki ugyanis dolga van, mennie kell tovább, így nem ér rá leszállni megnézni, hogy mi van az utassal, nem az ő problémája ugyebár és ezt el is mondja nekünk.
Többször, nyomatékosan, Kategorikusan. Addigra további utasok és járókelők is összegyűlnek, és végül közös erővel rábeszéljük a sofőrt, jobban teszi, ha mégiscsak leszáll. Eközben a hölgyet és gyerekét a járókelők már kisegítették a busz alól: zokogó gyerekével már a várófülke padján ülnek. A gyerek ijedtségében anyukája kabátjába fúrja arcát, a hölgy közben sajgó bokáját fogja. Kérdezem a hölgyet, jól van-e, hívjak-e mentőt, de ingatja a fejét, szerinte nincs rá szükség. Addigra már többen is köré gyűlnek. Buszvezetőnk kegyet gyakorolva eközben leszáll, a középső ajtó felé néz, konstatálja, hogy nincs is utas a busz alatt, így tesz még felém valami megjegyzést, hogy jobban tenném, ha nem kiabálnék vele.
Aztán eljut a tudatáig, hogy az utas már a padon ül, odamegy, beszél vele és felhívja a diszpécserét. Én is ezt teszem, hívom a 061BKVINFO-t, és elmesélem a történteket a hüledező operátornak, aki megígéri, kivizsgálják az esetet. Még a BKV-vel beszélek, miközben látom, hogy a hölgy egy idő után feláll és erősen bicegve elindul csomagjával és gyerekével. Nemsokára buszvezetőnk is visszaszáll buszára.
Dühödten becsukja az addigra üres járműve ajtajait és kilő a megállóból. Már nem akadályozzuk a munkájában. Végre tényleg mehet.
Üdvözöl: Zebu
