A csatár 1973-ban mutatkozott be a profik között az Újpest színeiben. 1982-ig a lilák játékosa volt, ez idő alatt pedig 233 mérkőzésen 136 találatot szerzett. A Dózsát négy bajnoki címhez segítette: 1974-ben, 1975-ben, 1978-ban és 1979-ben is a lila-fehérek lettek a hazai bajnokság legjobbjai – írja az ujpestfc.hu.
Fekete László ráadásul a nagy BEK-menetelésnek is részese volt: az 1973-1974-es idényben a későbbi győztes Bayern München ütötte ki az Újpestet az elődöntőben.
1979-ben, 31 találatával magyar gólkirály és európai ezüstcipős lett. A válogatottban 1974 és 1979 között 21 alkalommal lépett pályára, és ötször vette be az ellenfelek kapuját.
Fekete László április 14-én lett volna 60 éves. Az utolsó interjúját múlt pénteken adta a Sportklubon, amikor a magyar foci jelenlegi helyzetéről beszélt.
Egyre többen a túlvilági válogatottban…
Szinte megdöbbentő, hányan nincsenek már köztünk abból a futballistagenerációból, amelynek tagjai ma még a 60-as és 70-es éveik között járnak, járnának.
-Török Péter (1951-1987), a Vasas hátvédje hasnyálmirigy-gyulladás miatt halt meg 36 évesen.
-A honvédos Kocsis István (1949-1994) is gyógyíthatatlan betegségben halt meg.
-Kocsis Lajost (1947-2000), a Honvéd zsenijét a szíve vitte el fájdalmasan korán.
-Garamvölgyi Lajos (1952-2008) inkább edzőként, mint futballistaként lett igazán híres, 1993 és 1997 között vezette a Debrecen együttesét addig nem látott magasságokba.
-Tulipán Mihály (1955-1986) a Csepelből lett egyszeres válogatott.
-Szűcs János (1955-2008) újpesti védő sem találta a helyét a pályán kívül…
–Várady Béla, Becsei József…
És akkor még nem szóltunk Májer Lajosról, Pusztai Lászlóról, Fodor Imréről, Kaszás Gáborról, akik balesetben hunytak el.
Mind egykori válogatottak és nagy tehetségek. A sort lehet sajnos folytatni…
