Történészekkel megesik olykor, hogy egy-egy munkájuk miatt bíróságra kell járniuk, mert a kutatásban szereplő személyek vagy azok leszármazottai nincsenek elragadtatva attól, ahogy a történész szakma megjeleníti őket, elvitatja érdemeiket, vagy épp olyan dolgot állít róluk, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Utóbbi okból folyik most egy per a frankfurti bíróságon, amely szokatlan témája miatt nagyobb médiafigyelmet kap.
A felperes nő azzal vádolja a Warwicki Egyetem professzorát, Anna Hájkovát, hogy megsértette a tíz éve elhunyt édesanyja jó hírnevét egy feltételezéssel, hogy szerinte miért élhette túl a nő a holokausztot. Munkája során ugyanis Hajková arra a következtetésre jutott, hogy a meg nem nevezett nő azért maradhatott életben több koncentrációs táborban is, mert leszbikus viszonyba bonyolódott egy SS-őrrel.
Az egyébként osztrák nemzetiségű nő most huszonötezer eurót (átváltva kilencmillió forintot) követel Hájkovától összesen öt szabálysértés miatt, amit azonban a történész visszautasít, így peren kívüli megállapodásról sem lehetett szó. A nő emellett bepanaszolta az egyetemet is, amely lehetőséget biztosított a kutatás lefolytatására, és amely a per ellenére nem bocsátotta el soraiból Hájkovát. Ez szerinte ellentmond minden etikai normának, amiért az intézménynek felelnie kell.
Az esetet a Guardian szúrta ki, amelyben vázolták is a történész kutatását, és a történetben szereplő asszony lányát is sikerült megszólaltatniuk. A történész verziója szerint a zsidó nő akkor ismerkedett meg az SS-őrrel, amikor 1944-ben deportálták, és a Hamburg területén található neuengammei koncentrációs táborba vitték.
Az őr követte a foglyot még két koncentrációs táborba, ahova később továbbszállították. Az utolsó állomás Bergen-Belsen volt, itt érte őket a háború vége. Mikor 1945-ben a tábort felszabadították, az őr a rabok között próbált elrejtőzni, de végül a szövetséges erők elfogták. Egy évvel később a brit hadbíróság két év börtönbüntetésre ítélte.
Az egyetem kutatójának sikerült kapcsolatba lépnie több túlélővel, akik ismerték az őrt és a foglyot is. Ők egyöntetűen azt állították, hogy a két nő között volt szexuális kapcsolat, azt azonban egyikük sem tudta biztosan megmondani, hogy ez konszenzusos volt, vagy az SS-őr visszaélt a hatalmával.
A történteket teljesen másképp értelmezi a nő lánya, aki azt állítja, édesanyjuk mindent elmondott neki és a testvérének, így már a kutatás megjelenése előtt tisztában voltak vele, hogy az asszonynak segített egy őr a táborokban. Azt azonban kijelentette, hogy nem állt fent köztük szexuális kapcsolat, amit a testvérek Hajkovának is elmondtak, amikor a professzor 2014-ben felvette velük a kapcsolatot.
A nővéremmel tudunk arról, hogy ez az őr kedvelte anyánkat, és ezért engedményeket is adott neki. De szó sem volt fizikai kapcsolatról. Szerintem azért élhette túl ezt a sok szörnyűséget, mert szép volt, bájos és kissé pimasz. Mikor rátetoválták az azonosító számot, azt kérte, ha lehet az övé egy kicsit kisebb legyen, hogy estélyi ruhával is jól nézzen ki.
A nő azután haragudott meg igazán a történészre, hogy a kutatásaiban megnevezte mind az őrt, mind az édesanyját, egy előadását pedig az ő fotójával reklámozta, és több olyan nyilvános kijelentést is tett, miszerint „a női koncentrációs tábor foglyai ámulva és elborzadva nézték az őr és foglya kapcsolatát”. Mindezt úgy, hogy a nővérek 2014-ben határozottan megtiltották Hajkovának, hogy bármilyen formában a nyilvánosság elé tárja anyjuk személyazonosságát. Ő erre úgy reagált, hogy egyszerűen elfelejtette a nekik tett ígéretét.
Az ügyben már lefolytattak egy eljárást, ahol áprilisban a bíróság kimondta, a cseh történész – aki maga is holokauszttúlélők leszármazottja – megsértette az elhunyt asszony méltóságát, és a jövőben tartózkodnia kell attól, hogy azt hirdesse, az őr és foglya viszonyt folytattak. Emellett értelemszerűen azt is megtiltották neki, hogy a nő személyazonosságát felfedje, a képét közzétegye. Ennek azóta eleget is tett, a tanulmányokban már csak a monogramok szerepelnek, és a nő fényképei is eltűntek a hivatalos csatornákról.
Az új bírósági eljárás mellett az elhunyt asszony lánya a Warwicki Egyetemet is támadja, mert nem elégedett a belső vizsgálat eredményével. Többször is kifejtette, hogy ha a nőt nem is bocsátják el az állásából, valamilyen retorzió mégiscsak járna számára, és ebben az egyetemnek is partnernek kellene lennie, hiszen az ügy miatt az ő nevük is csorbát szenvedett.
A Guardiannek sikerült utolérnie a történészt is, aki sem a bírósági eljárást, sem az egyetemi belső vizsgálat eredményét nem kommentálta, a történtek összegzéseként ugyanakkor kijelentette:
Az én viszonyulásom a holokauszt queer szálához sokkal komplexebb, emberibb és realisztikusabb annál, hogy csak szörnyekről és szentekről beszéljünk.
Kiemelt kép: Bergen Belsen koncentrációs táborn a szövetségesek felszabadítása után 1945-ben. after Allies liberation. Fotó: Mondadori /Getty Images
