Az AlarmPhone egy civil szervezet, aktivistáit éjjel-nappal hívhatják a Földközi-tenger vidékén bajba jutott menekültek. Meghallgatják a történeteiket, ha veszélyben érzik magukat, meghatározzák a helyzetüket, és értesítik az illetékes mentőszolgálatot, rendőrséget. Ha ezek nem tesznek semmit, az emberi jogi szervezeteket és a médiát riasztják. A menekülttáborokban prospektusokat osztanak, amik a biztonságos utazáshoz adnak instrukciókat. Legfrissebb beszámolójuk a menekülthelyzet alakulásáról számol be a Földközi-tenger térségében.
Menekültügy számokban
Júniusban 2823, júliusban 3262 menekült érkezett Spanyolországba. Az Alarm Phone ebben az időszakban 18 veszélyeztetett hajót vett észre a tengeren, ötöt a spanyol Salvamento Maritimo szervezet mentett ki, tizenhármat a marokkói királyi flotta. Gibraltár térségében a Salvamento Maritimo mára abbahagyta az aktív őrködést, a marokkói hatóságokat értesítik akkor, ha hajót látnak közeledni, így kevesebben érnek partot ezen a szakaszon, és még veszélyesebb az út.
Jellemző tragédia, ami július 19-én történt. A Caminando Fronteras nevű szervezet értesítette a spanyol parti őrséget arról, hogy egy hajó az Alborán-tengeren, Malaga, Almeria és Nador között süllyed. Annak ellenére, hogy két spanyol mentőhajó is volt a közelben, a mentőszolgálat csak egy repülőt küldött. Másnapra, amikor egy privát mentőhajó megtalálta a hajóroncsot, már 22-en meghaltak, de 27 embert sikerült kimenteni. Hat túlélőt helikopterrel szállítottak kórházba. Az eset elkerülhető lett volna, ha a spanyolok nem ragaszkodnának ahhoz a protokollhoz, hogy ilyen esetekben nem hajóznak ki a nemzetközi vizekre.
Az Égei-tengeren keresztül az idén július végéig több mint 23 ezer menekült ért partot, a Földközi-tenger partján 16 ezer. Elferdíti ezt a számot, hogy sokan többször próbálkoznak, és a sikerességi ráták ellenére valószínűleg a legtöbben még mindig az utóbbi útvonalon indulnak el. Egy viszonylag új és népszerű útvonal a Kanári-szigetek felé vezet, ahova ebben az évben 455 menedékkérő érkezett. Ez azonban az egyik legveszélyesebb irány, mert Marokkóból, Nyugat-Szaharából és Szenegálból is hosszú és veszélyes a hajóút az Atlanti-óceánon.
Láthatatlan tragédiák
Sok hajótörésről a hatóságoknak sincs tudomásuk. Június végén például a marokkói Sidi Ifni közelében hat holttestet találtak a vízen lebegni, köztük egy anyát és egy csecsemőt. Minden bizonnyal egy korábbi baleset áldozatai voltak, de senki nem tudja, hogy a pórul járt hajó többi utasa hol lehet. Az AlarmPhone beszámolt arról, július utolsó hetében többen felkeresték azzal, hogy rokonaik Nyugat-Szaharából, Dakhla és Laayoune fehér homokos tengerpartjáról indultak a Kanári-szigetek felé. A hajókat, amikkel utaznak, még nem sikerült lokalizálni, így azt sem tudni, hogy partot értek vagy elsüllyedtek útközben.
Biztosan tudunk azonban a 13 hónapos Sephoráról, akit négy nap utazás után az anyja kezéből rántott ki egy hullám május közepén, amikor hajójuk süllyedni kezdett. A testét egy nappal később mosta partra a víz. A spanyol Cadena SER rádióhálózat kutatott a Sephorát szállító hajó után: ezen 31-en utaztak, köztük négy gyerek. Nők elmondták, hogy fel sem akartak szállni a hajóra, amikor meglátták az állapotát, de kényszerítették őket. Útközben szexuális zaklatás áldozatai lettek, és mint kiderült, a mentőmellények, amiket kaptak, selejtesek voltak.
Az áldozatok 79 százaléka nem halottként, hanem eltűntként van regisztrálva. A legtöbb áldozat maradványait a marokkói flotta szedte össze Gibraltár térségből, ám a holttestek 98 százalékát nem tudják azonosítani. Ez az elhunytak hozzátartozóinak azért okoz a bizonytalanságon túl további nehézséget, mert eltűnt személy után nem örökölhetnek, az eltűnt házastársa nem tud újraházasodni. Sokan pedig nem is biztosak abban, hogy szeretteik hol vannak: Európában, a tranzitzónákban, úton vagy a tengerben.
Kitoloncolás
Marokkóban a menekülteket, ha a spanyol határ közelében elkapják a rendőrök, buszokon szállítják az ország déli részébe vagy az országhatáron kívülre. Az Amnesty International csak 2018-ban 658 deportálási ügyet regisztrált Marokkóban. Egyre többen jelzik civil szervezeteknek, hogy Marokkó délnyugati régiójába toloncolják őket. Kétszáz embert például az Atlasz hegység közelében, Azilazban tettek ki, a legtöbbeket pedig Tiznit városában, ahol a helyiek emiatt elégedetlenkednek, egyre gyakoribbak a rasszista megmozdulások, júliusban több késes támadást jelentettek.
Egyre több bejelentés érkezik kitoloncolt menekültektől a Marokkó és Mauritánia közötti senkiföldjéről is. A területen ráadásul aknák is vannak a Marokkó és Nyugat-Szahara közötti konfliktus miatt.
Anyagi támogatás
Július 5-én a spanyol kormány beleegyezett abba, hogy 26 millió euró értékben új kamerákkal és más határfigyelő eszközökkel támogatja a marokkói határőrséget. Július 18-án Spanyolország további 30 millió eurót ígért Marokkónak, amit a határvédelemre használhat.
A spanyol belügyminisztérium eközben új kamerákat szerelt fel Ceuta, az afrikai spanyol autonóm város határában, és a közeljövőben arcfelismerő rendszert is alkalmaznak majd.
Ceutában az utóbbi hónapokban az emberkereskedők jetskivel utaztatják a menekülteket Marokkóból, ám gyakran a tengerbe dobják utasukat, ha őrök közelednek, és elmenekülnek. Ez azért is veszélyes, mert a tengerpart arrafelé különösen köves, és a hullámzás miatt sokan megsérülnek, amikor partot érnek.
A másik spanyol autonóm városba, Melillába a szárazföldön keresztül próbálnak betörni. Július 19-én kétszáz menekült rohanta meg a kerítést Marokkó és Melilla között, és körülbelül ötvenen be is jutottak a városba. 2018 októbere óta ez a legnagyobb menekültkontingens, a rendőrség és a civil őrség tehetetlen ilyen sok emberrel szemben.
Tüntetések
Emberi jogi szervezetek aktivistái nemrég demonstrációkat szerveztek Ceuta határában, Melillában és az algériai határon is. Ceuta mellett a Caravan Opening Borders azért tüntetett, hogy felhívják a figyelmet a határőrök brutalitására és az átkelés veszélyeire. A mozgalom 2016-ban, Görögországban alakult, és emberséges bánásmódot követel a menekülteknek.
A másik autonóm városban, Melillában azért indult tüntetés, hogy a bevándorlók gyermekei iskolába járhassanak – hiába születtek ugyanis Spanyolországban, nem kapnak ingyenes, állami oktatást, így jelenleg körülbelül kétszázan nem kezdhetik el az iskolát szeptemberben. A városban minden csütörtökön gyerekek gyülekeznek, és a kameráknak, a járókelőknek mutogatják tábláikat, amiken a pakisztáni Malala Juszufzait, a legfiatalabb Nobel-békedíjast idézik:
Miért van az, hogy könyveket adni nehéz, de fegyvert adni könnyű?
A teljes riportot angolul az AlarmPhone honlapján lehet elolvasni.
Kiemelt kép: Anne Chaon / AFP
