Két éve folyik a kényszervállalkozóként emlegetett, egyes becslések szerint akár egymillió embert is érintő foglalkoztatási zűrzavar rendezgetése. A 2003-ban kihirdetett első amnesztia miatt az adóhatóság hivatalosan is szemet huny a probléma fölött, bár a munkaügyi ellenőrzés veszélye továbbra is fennáll. A munkaügyi tárca korábban egységes szabályozást ígért az úgynevezett önfoglakoztatók helyzetének megoldására. Azonban 2003 végén úgy döntöttek, erre nincs mód, inkább szakmánként orvosolják a bajt. A kérdésben leginkább érintett szakmák közé tartoznak a vagyonőrök, akiknek a helyzetét egy új törvénnyel részben rendezték, azonban a művészek és a médiamunkások gondja egyelőre megoldatlan.
A foglalkoztatási tárca közlése szerint 2005 január-februárjában kezdődtek meg az egyeztetések a pénzügyi vonallal. Arra a kérdésre, hogy miért csak most, két évvel az eredeti felvetés után jutottak el eddig, a tárca sajtóosztályán nem tudtak válaszolni. Azonban a helyzetet valamilyen módon 2005. június 30-ig orvosolni kell, mert ekkortól felszabadul az APEH keze.
|
Most azonban újabb egy éves haladékot adna a kényszervállalkozóknak és foglalkoztatóiknak Pető Iván SZDSZ-es képviselő. A honatya szóbeli ajánlata az adókról, járulékokról, és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényt módosítaná – ismét. Vagyis az eddigi szabályozás hatályát egy évvel hosszabbítaná meg a kormánypárti Pető.
Nem ez az első alkalom, hogy a színlelt foglalkoztatás problémáján halasztgatással igyekeznek túllépni. Két éve novemberben egy adótörvény-módosítás adott amnesztiát azoknak a cégeknek, amelyek kényszervállalkozásban foglalkoztatták alkalmazottaikat. Igaz, ez nem terjedt ki magukra a „munkavállalókra”. Akkor a cégek, amelyek megbízási jogviszonyként leplezték a munkaviszonyt, mentesültek minden hatályos jogkövetkezmény alól, ha 2004 június 30-ig felszámolták ezt az állapotot és normál jogviszonyban foglalkoztatják tovább az érintetteket. Feltétel volt még, hogy egy, az APEH-nek elküldött jelentésben közölniük kellett azok neveit, akiknek jogviszonyát így átminősítették. Az amnesztia sikertelenségét mutatja, hogy 2004 áprilisáig csupán 34 cég kért bűnbocsánatot, és összesen 619 kifogásolt szerződést alakítottak át.
A 2004 június 30-i határidővel azonban semmi sem változott, hiszen pár nappal annak lejárta előtt a Országgyűlés elfogadta azt a – egyébként szintén Pető Iván által benyújtott – javaslatot, amely újabb egy évvel hosszabbította meg a kényszervállalkozóknak nyújtott moratóriumot. Pető beadványa mögé akkor az egész kormány felsorakozott.
Vállalkozz!
A rendszerváltást követően terjedt el Magyarországon a ténylegesen alkalmazotti feladatokat ellátó személyek kényszervállalkozói pályára terelésének gyakorlata. Ezzel a vállalkozások tetemes összegeket spóroltak meg a munkaadói terheken, de rövid távon az ilyen formába kényszerített alkalmazottaknak is megfelelt, mert így sokkal több készpénzhez juthattak, mint alkalmazottként. Azonban az egészség és nyugdíjjárulékok ilyetén elkerülése hosszú távú nehézségeket vet fel, nem beszélve az államháztartás finanszírozásának akut problémáiról.
A szokásos gyakorlat szerint saját cégnél – Bt., Kft., egyéni vállalkozó – minimálbéren bejelentett tulajdonosok vagy alkalmazottak csak az ez után fizetendő járulékokat utalják, az e fölött levő összeget készpénzként felveszik. Így megspórolhatják az adó és a járulékok egy részét. Azonban jelentős többletterhet és kockázatot okozott, hogy az így foglalkoztatottak a pénz kivétele érdekében költségszámlák beszerzésére voltak kényszerítve. Mindig ott lebegett felettük az APEH rémképe.
Az eva, vagy a halál
Minderre az egyszerűsített vállalkozói adó 2003-as bevezetése kínált részleges megoldást. A magyar adóreformok sikertörténetének számító adónemet, még ha nagy nehezen is, de az EU is lenyelte.
Azonban a pénzügyi tárca ezzel nagyon veszélyes és egyirányú alagútba terelte a lakosság tetemes részét. A százezer evázó cég nagy része csupán a vállalkozásokba űzött foglalkoztatottak fedezésére szolgál. Ezek a személyek az eva bevezetésével immár legálisan nem fizetnek teljes jövdelmük után társadalombiztosítási járulékot, s kerülnek két jogszabály – a munkaügyi, illetve az adótörvény – közötti csapdába. Az eva olyan rendszert épített fel, amiből a rövid távú haszonmaximalizálási érdeke miatt nehezen lesz kimozdítható a lakosság.
|