Mire számítanak a kutatók és piaci szakemberek az idén a tavalyi forintingadozások, spekulációs támadások és jegybanki bakik után? Stabilabbá, erősebbé válik a forint? Túl vagyunk a már-már valutaválsághoz közeli helyzeten? Milyen jegybanki és költségvetési politikára van szükség a stabilitás megőrzése érdekében?
Megkérdeztük azt is, hogy változtatnának-e a jelenlegi árfolyamrendszeren, valamint, hogy László Csaba leváltása és Draskovics Tibor kinevezése pozitív vagy negatív jelzés-e a piac felé. Jelent ez valamilyen változást a pénzügyi politikában?
Vis
szanézve
A 2003-as esztendő megdolgoztatta a jegybankot és a Monetáris Tanácsot. Több ízben kellett visszaverniük a forint ellen külfödről érkező spekulációs támadásokat, a sterilizálás érdekében rendszeresen és nagy tételben interveniálásra kényszerült, az alapkamatot pedig meglepő mértékekben és még meglepőbb irányokban (200 báziponttal előbb lefelé, majd 600 bázisponttal felfelé) kellett változtatnia az árfolyam védelme érdekében. A beavatkozások több-kevesebb sikerrel jártak, novemberben már nem egy szakértő valutaválságról, de legalábbis annak igen közeli veszélyéről beszélt.
Király Júlia, a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgatója szerint ahhoz, hogy a tavalyi volatilitás megismétlődjön, ugyanazokat a költségvetési és monetáris politikai hibákat kellene újból elkövetni, de legalább is ugyanolyan súlyosakat. Ő bízik abban, hogy mindkét fél tanult múlt évi hibáiból. A költségvetési szigorítás végre nem csak szavakban hangzik el, és nem csak a(z éppen menesztett) pénzügyminiszter Don Quijote-i küzdelmének tűnik. Mintha minden állami szereplő kezdené komolyan venni, hogy „nincs tovább”.
A pénzpiacok tavalyi, a jegybank által kétségtelenül tovább gerjesztett extra volatilitása a régi friedmani bölcsességet idézi: „A monetáris politikával kevés jót lehet csinálni és nagyon sok rosszat”. Egy jegybank akkor hiteles, ha keveset nyilatkozik, de olyankor bölcsen szól – mondja Király Júlia. A monetáris unióhoz való csatlakozásunkig ugyanakkor természetes jelenségnek tartja a forint mérsékelt ingadozását, időnként e volatilitás mérsékelt megugrását, az időnkénti váratlan reakciókat. Ezzel meg kell tanulni együtt élni, és nem feltétlenül és mindig „tanítani a piacot”. Esetleg néha „tanulni tőle” – véli a szakember.
Nem a pénzügyminiszter személye számít
Barcza György, az ING Bank makroelemzője továbbra is azt tartja a pénzügyi piacok számára legfontosabb kérdésnek, hogy viszzatér-e Magyarország a konvergencia-pályára vagy sem. A forint árfolyamának stabilitásához kiszámítható, hiteles konvergencia-pályára van szükség, ezt pedig kizárólag monetáris politikai eszközökkel nem lehet elérni.
A jelenlegi árfolyamrendszer feladásának, a forint „elengedésének” következményeit latolgatva megjegyzi, hogy erről jórészt „tankönyvi” elképzelésünk lehet, tekintve, hogy a forintárfolyam az elmúlt években viszonlyag stabil volt és a kilengések inkább átmenetiek voltak. Tartós és jelentős forintgyengülés ismert következményei mellett (felpörgő infláció, veszteség a devizaadósságon, kedvezőbb exportlehetőségek) előfodulhatnak nem várt hatások is – teszi hozzá.
Ami a pénzügyi tárca élén történt változásokat illeti, Barcza szerint a fiskális politika alapvetően nem személyi kérdés, hanem a kormányzat felelőssége. Önmagában a pénzügyminiszter személye nem, hanem az általa képviselt gazdaságpolitika a meghatározó. Ezt mutatja a piaci szereplők jelenlegi magatartása is, egyelőre a kivárás a jellemző.
Fennmarad a magas kamatszint
Szántó András, a Hamilton Tőzsdeügynökség devizaelemzője szerint a monetáris politika eszköztára már kimerülőben van, mozgástere erősen beszűkült. A nagyobb szerep a költségvetési politika irányítóinak jut az idén, nekik kell helyre tenniük az egyensúlyi mutatókat, javítani az államháztartási hiányt, megfékezni a bér- és hitelkiáramlást, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Véleménye szerint a forintpiacon 2004-ben is hektikus mozgásokra kell felkészülnünk, de a 250-270-es euróval szembeni sávtól nem valószínű, hogy eltávolodunk.
A szakértő szerint nincs sok remény arra, hogy a kamatszintek sokkal lejjebb kerülhessenek. A mostani 12,5 százalékról legfeljebb 11-11,5 százalékig csökkenhet az alapkamat ebben az évben, ezt a magas árat ugyanis meg kell most fizetni, ha a jegybank meg akarja védeni a hazai valutát.
Draskovics Tibor személye nem nyugtatja meg a piacot – véli Szántó András -, több okból sem. Az új pénzügyminiszter jogász végzettségű, így nem kimondottan pénzügyi szakember, László Csabához hasonlóan politikai függetlensége szintén kétséges, legalább annyira – ha nem még inkább – Medgyessy Péter embere, mint amennyire elődje volt. Első nyilatkozatai és a 2008-as eurós cél immár nyílt kormányzati megkérdőjelezése alapján ráadásul egyből szembekerülni látszik a jegybank vezetésével, így az is szinte garantálható, hogy a Pénzügyminisztérium és az MNB viszonya idén sem lesz felhőtlen.
Bizakodóbb hangon
Optimistább Szabó László, a Concorde Befektetési Alapkezelő vezérigazgatója, aki szerint a forint 5-6 százalékos árfolyamváltozása – tekintve a nemzetközi devizapiacok volatilitását (lásd euró/dollár) – egyáltalán nem számít rendkívülinek. Ennek megfelelően könnyen el tudom képzelni, hogy gyengül még a forint, de a folyamatot nem nevezném valutaválságnak – véli a szakember. (Az Egyesült Államokban sincs valutaválság 40 százalékos dollárgyengülés után – teszi hozzá.)
Devizaválságról véleménye szerint akkor beszélhetünk, ha a lebegtetés sávját a forint nem tudja tartani, ehhez azonban még rendkívül sokat kellene gyengülnie. A jelenlegi árfolyamrendszeren ennek megfelelően nem is változtatna, és bízik az új pénzügyminiszterben. Erősebb, befolyásosabb politikus került a PM élére – mondja Szabó László –, ez pedig nem árthat.
