A HírTV fideszes visszafoglalása után a baloldali és az ellenzéki politizálást természetfilmszerűen követő értelmiségnek megmaradt egyetlen tévéként az ATV. Mint kiderült, nem is baj.
A hét legerősebb politikai műsora ugyanis pont az ATV-n volt. Az Egyenes beszédben L. Simon László volt államtitkár, a Fidesz jelenleg egyik legelérhetőbb, az önkritikára is hajló, és általában is kifejezetten értelmes politikusa ült le, hogy Rónai Egon és két újságíró, Papp Réka Kinga, valamint Csuhaj Ildikó főmunkatárs kérdezze.
Ilyen humánerőforrás-koncentrációval az adás előtt amúgy is rendszeresen felhangzik a valkűrök lovaglása, ahogy kisebb jelentőségű skandináv istenek repülnek el az ATV stúdiója felett, jelezve, hogy Ragnarök érkezik, de ami a műsorból végül lett, az ennél is durvább volt.
Rónaiék elvileg a fideszes kultúrharcól akarták kérdezni L. Simont. Ez a köznevesült jelzője annak a cikksorozatnak, amelyet a Magyar Idők rovatvezetője, a közös képviselőből lett házmester, Szakács Árpád indított, és amely azt lett volna hivatott bebizonyítani, hogy a jobboldali nyilvánosságot agyonnyomja a liberális véleménydiktatúra.
Ezt a kérdést fel is tették L. Simonnak, aki válaszolni nem tudott, mert Papp Réka Kinga és Csuhaj olyan tempóban hajtotta őt végig a baloldal kulturpolitikai sérelmein, hogy ők is majdnem beleszédültek. L. Simon olyan, egyszerűen nem mondható fogalmakat nem tudott kifejteni, mint hogy az, hogy Orbán irányítja a kultúrharcot, posztkommunista gondolatmenet lenne, pedig láthatóan a három emberből senki nem értette meg, mit akart ezzel mondani.
Nagyjából ez volt a helyzet a független- és a kőszínházak kinevezéseivel is, bár az addigra katatón állapotba kerülő L. Simon hiába kérdezett olyan tényeket a két újságírótól, amik egyébként felkészülés szempontjából elsőre elengedhetetlennek tűnnének, mert nem tudtak rá válaszolni, de mondjuk ebben a műsorban tényleg nem a kérdéseken volt a hangsúly.
L. Simon az első válaszát húsz perc két másodpercnél tudja adni, húsz perc ötven másodpercnél véget ér a műsor. Itt ugyanis nem kérdezés történt, hanem beolvasás a hatalomnak, csak sajnos a hatalmat egy korábbi államtitkár volt kénytelen képviselni. Papp Réka Kinga pedig azt is kikérte magának közben, hogy őt szerkesztőnek nevezzék, miközben nem az, hanem újságíró, bár ez rendesen megfeszíti az újságírás tevékenységének fogalmi kereteit. Csuhaj pedig közben látványos belső monológot folytatott, mert a külvilág semmilyen hatással nem volt sem a kérdéseire, sem a reakcióira. Egyedül Rónai Egon próbált meg időnként kérdéseket feltenni a zaklatott, minden idegszálával válaszolni akaró L. Simonnak, kevés sikerrel.
Az adást nem csak én néztem meg, hanem Lendvai Ildikó is. Lendvai viszont kicsit más konzekvenciákat vont le belőle, mint én. Az MSZP volt elnöke a Facebookon azt írja:
L. Simon volt államtitkár beszélget a három újságíróval. Illetve dehogy beszélget, leordít mindenkit. Igyekszik úgy viselkedni, mint a kocsma legduhajabb verekedője, de percenként megsértődik, hol azért, mert kérdezni merik, hol azért, mert vitázni is mernek vele.
Itt már felvetődik a kérdés, hogy Lendvai ugyanarra a műsorra gondol-e, amit én néztem, de akkor ledobja a másik atombombát:
Nézem a kezét. Neurotikusan tördeli, nem bírja abbahagyni. A keze már tudja, ez az egész nagyon nem stimmel. Csak az a kérdés, ez a gondolat mikor jut el a fejéig. Szép nagydarab ember, nagy a távolság, eltart majd egy ideig. De egyszer eljut. Szegény.
Kezdjük azzal, hogy a gondolat ilyen módon megtett utazása azt feltételezné, hogy L. Simon Lászlónak dúcidegrendszere van, amivel talán még Lendvai sem vádolná.
Aki nézte ma este az Egyenes beszédet, érteni fogja, miről írok. A többiektől elnézést. L. Simon volt államtitkár…
Közzétette: Ildiko Lendvai – 2018. szeptember 20., csütörtök
De a videón konkrétan nem ez történik. Ott van, benne a képernyőben, meg lehet nézni, nem ez van. L. Simon nem ordít le senkit, az történik, hogy válaszolni akar, de nem hagyják, hanem helyette ráolvassák a hatalom bűneit, ráadásul teljesen felkészületlenül.
Ha a magyar baloldali értelmiség ebből a videóból tényleg azt képes leszűrni, hogy itt L. Simon volt az elnyomó, a morális játék vesztese, akkor ez a baloldali értelmiség be van valamizve. Egy ideje amúgy is látni, hogy az MSZP és a DK körül megmaradt értelmiség megpróbál felülni egy olyan kamuhírvonatra, mint amit a Fidesz felépített magának, kis propagandalapok és álhírek tucatjaival, Orbán Ráhel szüléséről költött mesékkel, a valóságtól teljesen eltávolodva, de ha ebből a videóból tényleg a tökéletes ellentétét sikerült megérteni, mint ami történt benne, akkor az MSZP semmivel nem jobb a Fidesznél, csak rosszabbul van megszervezve.
Ungár Péter bicskanyitogatóan idegesítő, az ellenzéki közbeszéd izzadságszagú tematizálására és az LMP számító újrapozícionálására szánt cikksorozatában talán az egyetlen tényleg fontos gondolat az volt, hogy ha elvonjuk a Fidesztől, vagy a fideszesektől a valódi sikereiket, akkor azzal magunkat hiteltelenítjük tovább, nem őket.
Azt sem érdemes behazudni, hogy nem alacsony a munkanélküliség, mert az. Inkább azt kéne megmagyarázni, miért alacsony, azért, mert a Fidesz jól kormányoz, vagy azért, mert egész Európában konjunktúra van, amin a zárt munkaerőpiac és a közmunkaprogram csak segít. Ugyanúgy nem érdemes behazudni, hogy ebben a vitában L. Simon üvöltött, mert nem ez történt. Inkább azt a kérdést kéne feltenni, hogy miért nem voltak képesek vitába szállni az állításokkal, amiket képes volt elmondani.
