Wittelsbach Erzsébet alig volt 16 éves, amikor 1854. április 24-én feleségül ment Ferenc Józsefhez, „a kis Sisiből” egy csapásra Erzsébet császárné vált, a világ egyik legnagyobb monarchiájának első asszonya lett. Nővérét szánták az osztrák uralkodó hitveséül, ám Ferenc Józseffel történt találkozása szerelem volt első látásra.
Nem is készülhetett szerepére, azonnal a mély vízben találta magát: merev etikett, udvari intrikák szorításában, és anyósa a kőkemény Zsófia útjában. Sok megaláztatásban volt része Bécsben, életét tragédiák kísérték, egy vonzalma volt örök: a magyarok iránti szeretete.
Magyarul érző szív
Még otthon, menyasszonyként kezdte tanulni a birodalom népeinek történetét Majláth János gróftól. A szinte még gyermek romantikus képzeletét hamar rabul ejtették a szilaj magyarok, szabadságvágyuk, örökös harcaik. Senki nem hitte, hogy sikerrel jár, mégis önszorgalomból megtanulta a világ egyik legnehezebb nyelvét, a monarchiában betiltott, “rebellis műveket” olvasott, magyar tudósokkal levelezett.
Magyar társalkodónőt kért maga mellé, akinek egyszer Garatshausenből így írt:
bevallom, hogy kellemes családi köröm daczára, iszonyú magyar honvágyam van
– idézi F. Dózsa Katalin a Rubicon.hu-n.
Szimpátiájának jelét is adta, amikor 1857-ben a pár először látogatott Magyarországra: Sisi piros rózsákkal és zöld levelekkel díszített ruhában jelent meg a tiszteletükre rendezett pesti bálon.
Negyven esztendővel később így köszönte meg II. Vilmos császár a magyar népet méltató pohárköszöntőjét:
Az abban szeretett királyunk és drága hazánk iránt kifejezett érzelmek, oly igen jól esnek egy magyarul érző szívnek.
A szívét adta nekünk
A hazai közvélemény közönyösen vette tudomásul a császári nászt, és később is csak együttérzésre futotta, amikor értesült róla, hogy Erzsébet 1857-es látogatásakor veszítette el kétéves kislányát, Zsófiát.
– írja Gerő András a Rubicon.hu-n.
De Sisi lassan megtörte a jeget, az 1860-as évek közepére Sisi lett az a „spirituális vezető”, akinek léte igényelt és szükségszerű uralkodó és népe kapcsolatában. Ezért pedig nem csak a fent példázott külsőségek terén tett. A porosz-osztrák háború idején például Erzsébet gyermekeivel együtt nem messzi, biztonságos tájakra menekült, hanem Pestre, a magyarok közé, akik büszkén, meghatottan nyújtottak neki védelmet.
Úgy tartották róla, amnesztiát járt ki a császárnál, és tény, hogy közbenjárása nagyban elősegítette a kiegyezést, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttét. Benedek Elek így fogalmazta meg az ország gyászát Sisi halála után:
Mi koronát tettünk a fejére, ő a koronáért szívét adta nekünk. Ezer év óta az egyetlen királyné, kinek szíve melegét érezte a magyar.
Türr István:
Megtanulta a magyar nemzet történetét, a magyar nyelvet, és megszerette magát a nemzetet. Ezáltal lett az ország őrangyala, aki áldásosan működött a király és a nemzet kibékítésében, és ezért az emléke örökké élni fog a magyarok szívében.
Összeomlott
Őszintén szerette férjét, de a Bécsi udvarban rabnak érezte magát, zsarnokoskodó anyósa még gyermekei nevelését is elvette tőle. Az 1850-es évek végére Sisi egyik betegségből a másikba esett, két évet töltött Velencében mire elég erősnek érezte magát a visszatéréshez és önállósága kiharcolásához.
Miután 1867-ben magyar királynévá koronázták, egyre gyakrabban keresett menedéket, felüdülést Magyarországon, főleg Budán vagy Gödöllőn tartózkodott. Házassága is megromlott, Ferenc József minden percét hivatalos ügyeknek szentelte, beleszürkült hivatalába. Az utolsó csapást Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkossága jelentette:
Ettől kezdve egyetlen célja volt Bécstől a lehető legtávolabb maradni, gyászoló anyaként járta a birodalmat és a nagyvilágot társalkodónőjével, Ferenczy Idával.
Ölni akart, mindegy, hogy kit
Az 1898-as év nyarán többhetes egészségügyi kezelésen vett részt a Montreux melletti Territetben, ahonnan Svájcba utazott, szeptember 9-én Genfben töltött egy éjszakát. Hohenembs grófné néven érkezett inkognitóban, társalkodónője kíséretében. Egy helyi lap azonban leleplezte, és címlapon számolt be, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia császár- és királynéja a városban tartózkodik.
Olvasta a cikket egy olasz anarchista, Luigi Lucheni is. Ő eredetileg azért ment Genfbe, mert korábban a hírekben azt olvasta, oda látogat az orleans-i herceg, akit meg akart gyilkolni. A herceg viszont lemondta az utat, a fiatalember így céltalanul lődörgött Genfben.
Reszelőt szúrt a szívébe
Sajnos, rá is bukkant. Sisi 1898. szeptember 10-én hajóval készült visszatérni Montreux-be, Lucheni a nyomában volt. A kikötőben egy alkalmas pillanatban mellé ugrott, és egy hegyesre fent reszelővel a mellkasába szúrt. Sisi összeesett, de rögtön fel is pattant, azt hitte, a nagy tolongásban valaki meglökte. felszállt a hajóra, ahol ismét összerogyott. Ekkor nyitották meg a fűzőjét, és fedezték fel a rengeteg vért.
… aki minket nagyon szeretett
Luchenit még a helyszínen elfogták járókelők segítségével, büszke volt tettére. Életfogytiglani börtönre ítélték, 1910-ben öngyilkos lett: felakasztotta magát nadrágszíjára.
Sisit pedig az egész világ, de kivált a magyar nemzet gyászolta:
Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel.
– írta Mikszáth Kálmán.
Illusztráció: Erzsébet királyné temetése/Wikipedia
