Botrány a Mol körül – csapolás

Szinte megfagyott a levegő tavaly szeptember elsején Szabó Béla körül a Mol közgyűlésén. Az egyik tulajdonos, az akkor 22,7 százalékban részes Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. delegáltjaként ugyanis elsőre véletlenül „mellényúlt”, és nem szavazta meg azt az új, hosszú távú részvényopciós programot, amely a nemzeti olajtársaság igazgatóságának 8, valamint a tágabb felső vezetés 20 tagját volt hivatott ösztönözni a részvényesi érték növelésére a következő öt évben. A kedvezményezettek – köztük Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató, Csányi Sándor alelnök, egyben az OTP Bank elnök-vezérigazgatója – szemrehányó pillantásai közepette aztán kis vita után újra szavazhattak, másodjára pedig már az ÁPV Rt. képviselője is fegyelmezetten nyomta a gombot.

Így végül elfogadták a javaslatot, amelyet előtte Kupa Mihály felügyelőbizottsági elnök „melegen ajánlott” a tulajdonosok számára. A volt pénzügyminiszter szerint „hosszú távú és transzparens” program született, amellyel a Mol részvényesei, valamint az igazgatóság és a felső vezetés közti érdekösszhang a legteljesebb lehet.

Bennfentes vádak

Ugyanezen a közgyűlésen született döntés arról, hogy az ösztönzésben részt vevő vezetők gyakorlatilag szabad kezet kapnak a hányatott sorsú, hosszú időn át veszteséges, s így a részvénykurzust visszafogó gázüzletág eladásához. Az akkor szinte visszhangtalan, ámde az idei konfliktust kódoló döntés az opciós programról politikai meglepetést szinte pontosan egy évvel később hozott, ráadásul a támadás is a legváratlanabb sarokból érkezett. A szocialisták harcias, ám közgazdaságilag vitatható közleményt adtak ki azután, hogy a Mol – a tavalyi közgyűlésen eldöntöttek alapján – eladta a gázüzletág többségi részesedését, a társaság árfolyama pedig soha nem látott magasságokba szökött. A 2003 szeptemberében még 6 ezer forintos kurzus 12 ezer 850 forintos történelmi rekordot ért el, majd 11 ezer forint fölött stabilizálódott.

Az MSZP frakció kifogásolta például, hogy a vezetők a gázüzletág értékesítése után így egy csapásra 10,8 milliárd forint árfolyamnyereséghez jutottak, holott tudniuk kellett, hogy az opciós program öt évre szól, vagyis a nyereség egyelőre csak „képzeletbeli”, a pontos adatot igazából majd csak 2008 őszén lehet kiszámolni. Ugyancsak nehezményezték a szocialisták, hogy az egyelőre csak papíron létező profit után még – 2,5 milliárd forintos – árfolyamnyereség-adót sem kell fizetni, amelyből pedig meg lehetett volna duplázni a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását, miközben valójában ezt az adót – ha egyáltalán akkor létezik – legfeljebb ugyancsak a program végén kellene leróni. A legmerészebb állítást azonban azzal fogalmazták meg, hogy a program a bennfentes kereskedelem, vagyis bűncselekmény gyanúját is felveti. „Ezek a vezetők pontosan ismerték az információkat arról, hogyan fog változni a Mol árfolyama a gázüzletág eladása után, és saját maguk hozták meg az eladásról szóló döntést is. Az Európai Unió legtöbb országában ezt bennfentes információnak hívják” – állt az MSZP-közleményben.

A vád az érintetteknél kiverte a biztosítékot. Az igazgatóság alelnöke, az OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor például a Figyelőnek nyilatkozva felháborítónak találta, hogy a bennfentes szó egyáltalán felmerülhetett, hiszen – mint mondta – évek óta ismert volt, hogy a Mol meg kíván válni a gázüzletágtól, az opciós program kihirdetésekor pedig nem lehetett tudni, lesz-e egyáltalán rá vevő. Csányi szerint a bennfentességet kizárja az is, hogy az eladási folyamat transzparens volt. Mi több, az üzletág eladásának folyamata során – még az ajánlatok beérkezése előtt – az érvényes szabályoknál lényegesen szélesebb kört, közel száz személyt érintő bennfentességi kereskedelmi tilalmat is elrendeltek.

Felügyeleti vizsgálat

A párt – furcsa módon behódolva az olajtársaság egyértelmű felhívásának, amelyben gyakorlatilag nyilvános „mea culpát” követelt – egy héttel később gyakorlatilag bocsánatot is kért. A múlt pénteken kiadott közleményében – a bennfentesség gyanúját visszavonva – már leginkább csak azzal érvelt, hogy „igazságtalan, ha milliárdokat lehet keresni adómentesen”, azt azonban a Figyelő értesülései szerint mégis elérték, hogy a felügyelet vizsgálatba kezdett. A Mol sajtóosztálya tagadta ennek a tényét, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) sajtóosztálya pedig azt cáfolta, hogy szocialista nyomásra cselekedtek volna. Azt viszont a hatóságnál megerősítették, hogy a megjelent információk és értékelések alapján vizsgálat alá vonták a Mol vezetői opciós programját.

Értesüléseink szerint egyébként aligha várható a szocialisták véleményét igazoló elmarasztalás. Mindazt ugyanis, amit most a politika oly hevesen kifogásol, már egy évvel ezelőtt is pontosan látni lehetett, akkor, amikor az MSZP-SZDSZ kormány felügyelete alá tartozó privatizációs szervezet képviselője is megszavazta a döntést. Kérdéses legfeljebb az volt, mekkora nyereséget és mikor realizálhatnak a Mol vezetői.

Minden álmon túl

A Mol felügyelőbizottságának elnöke – most visszatekintve – nagyon is óvatos duhaj volt, amikor annak idején a részvényesek előtt a különböző forgatókönyveket és az abból eredő lehetséges nyereséget vázolta. Az egyik változatban ugyanis Kupa Mihály csak évi átlagos 5 százalékos árfolyam-emelkedést prognosztizált, amellyel a programban részt vevők fejenként összesen 34,5 millió forintos átlagos jövedelemhez jutottak volna, de a legmerészebb verzió is 15 százalékkal, és az ebből eredő fejenkénti 133 millió forintos bevétellel kalkulált az ötéves periódusra, miközben most egy év alatt 100 százalékos erősödés mellett fejenként 200 milliós – egyelőre persze csak papíron létező – nyereség jön ki.

Sőt, bár az ötéves program még nem járt le, a nemzetközi befektetési bankházak által most rövid távra megadott 12-16 ezer forintos célárfolyamok mellett aligha valószínű, hogy a gázüzletágától végre megszabadult cég a következő négy évben ne haladná túl jelentős mértékben a mostani kurzust, egyben a tavalyi legmerészebb álmot, vagyis az évi 15 százalékos erősödés eredményeképpen elvileg 2008-ra kialakuló 11 ezer 264 forintot.

Ez pedig jó és rossz hír is a 28 Mol-vezetőnek: jó, mert öt év alatt összesen akár 20 milliárdot is zsebre tehetnek, s rossz, mert a nyereség – a finanszírozás összesen 1 milliárd forintra becsült költségének levonása mellett is – politikai támadás céltáblájává teheti őket, bárki is legyen kormányon vagy ellenzékben.